Egy napom az Utolsó Királyságban Olyan, hogy büszkeség, önbecsülés és minimális igények a kényelemre - nem léteznek. Azt csinálod, úgy csinálod és annyi órán át csinálod, ahogy azt a rendező utasítja. Mégis, ennek a munkának olyan napidíja és légköre van, amiért a kalandvágyók újra és újra visszatérnek. Mikor kedd este felhívtak, hogy lennék-e 9. századi udvarhölgy a The Last Kingdom nevű sorozat 2. évadjában, nem jegyeztem meg sok mindent a telefonhívásból. Ez volt az első alkalom, hogy felkértek statisztának és túl boldog voltam. Gyermeki naivságom pedig hamar szertefoszlott. Rákerestem a Google-n a sorozatra és megtudtam, hogy ez egy brit BBC sorozat és a Trónok Harca riválisának tartják, az első évad pedig olyan sikeres volt, hogy most forgatják Magyarországon a másodikat is. Az SMS szerint pénteken kettőkor kellett gyülekezni a BAH csomópontnál. Sokakat előző este hívnak fel, hogy másnap ráérnének-e. Én 13. Hunglish Blog: Egy napom az Utolsó Királyságban - avagy statiszta voltam a Last Kingdomban. 45-re értem oda, és meglepetésemre az utolsók között érkeztem. Három különbusz és vagy százhúsz ember várt engem.
Ahogy újra és újra felvettük ugyanazt a jelenetet, ahogy már a huszadik alkalommal ordította szét a torkát a brit rendező magyar szakembere, ahogy már huszadszor futott el mellettem az angol színész és mondta azt a rendező, hogy "köszönöm, na még egyszer", úgy szép lassan tudatosult bennem, milyen irtózatos kemény munka forgatni. Ebben a díszletben dolgoztunk - a magyar Winchester. Az semmi, hogy statisztaként az öttől kilencig való állásban leszakadt a derekam. Az semmi, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, de sokszor tűző napon vagy minusz fokos hidegben kell állni. Az semmi, hogy az egész forgatás alatt három korty vizet inni volt időm és egyszer elszaladhattam a mosdóba. Az a valami, amit a kamerák másik végén álló csapat véghez visz. Szemmel láthatóan az idegi végkimerülés szélén volt valamennyi magyar szakember - a britek érdekesképp sokkal higgadtabbnak tűntek. Az a teljesítmény, amit a rendező és az ő kegyeit leső csapat elér, teljesen új megvilágításba helyezte számomra a filmek és sorozatok világát.
Jók a színészek (sok tehetséges fiatal színész), a kedvencem Alfréd, a király. Igaz, ez a film is megerősítette bennem a mindenkori királyellenességem (nem bírom a királyok teljhatalmát, nincs olyan, hogy jó király, nem nekem való). Erőszak persze van a filmben, de sohasem öncélúan, vagy látványosan túlzóan. Tényleg csak néhány igazán kemény jelent van az egész sorozatban (persze ízlések és pofonok). A szex ábrázolása teljesen visszafogott, max. 16 éves korhatárral. Így is lehet behúzó filmet csinálni, miközben egyáltalán nem érzem, hogy ez bárhol is prüdéria lenne. Bár a Trónok harca egy más műfaj, de ha összevetem őket, akkor nálam egyértelműen a Last kingdom nyer. Lesznek még évadok minden bizonnyal, én meg várom, hogy láthassam Uthred újabb kalandjait. (Aki szerintem örökéletű, mert már az idő haladása szerint igen öregnek kéne lennie, de valahogy ez nem látszódik rajta. :-))
Ez pontosan így is volt, de a teljes kiszáradáshoz még kellett 1-2 óra, nyilván ez radiátoron, napon sokkal gyorsabb folyamat. A teljesen kiszáradt formát géppel lecsiszoltam, ami nem volt annyira könnyű feladat, elég masszív anyagnak bizonyult ez a hobbybeton. Töréstesztet nem csináltam, viszont megnéztem, hogyan működik a bronz viaszpaszta a felületén! Kreatív ötletek, tippek hobbibeton tárgyak készítéséhez | Szépítők Magazin. Egyszerűen ujjal simogattam rá, amivel érdekes textúrát kaptam: kicsit olyan, mintha valami rozsdás cuccot húztam volna rajta végig. Ez az ipari jellegű anyag a mostani púderpasztell-arany világomtól sem esik távol, van olyan forma, amivel a beton is tökéletesen illeszkedhet a mostani nappali dizájnba. Sőt! Nem titok, hogy a geometrikus formák rajongója vagyok (ez már elég régóta tart, kíváncsi vagyok, vajon meddig), és magam is készítettem már levegőn száradó gyurmából izgalmas formájú kaspót. Ilyesmi alakzatok sokkal kevesebb macerával, egy jó öntőformával akár betonból is megformázhatók: A fotókat a frankfurti CreativeWorld kiállításon készítettem még januárban, ott találkoztam először a Rayher kreatív betonjával.