Kár... Viszont minden más, hátterek, kidolgozottság első osztályú és rendkívül részletes. Blade & Soul 1. rész: Hősnőnk a Kard Klán profi bérgyilkosa és a mestere haláláért akar bosszút állni a mindent és mindenkit ellepő gonosz birodalmon, akik egyébként is vadásznak rá árulás miatt. Koreai MMORPG adaptáció, ami annak ellenére, hogy nyilván csak a reklám szerepét tölti be, megfelelően kidolgozott hátterekkel és szereplőkkel operál, meglepően élvezhető OP-ED párossal, így élvezhető(bb). Mangaka-san to Assistant-san The Animation 1. rész: Hősünk mangaka, aki különféle szoft-erotikus romkom képregényeket rajzol, viszont semmi tapasztalata nincs a nőkkel, de ilyenkor ott van neki a szépséges asszisztense és a hamar haragra gyúló menedzsere, referenciaként... 12 perces szösszenet, egyszerű komédia egy lüke, perverz mangakával és "asszisztenseivel"...
SHUT UP AND TAKE... a többit úgy is tudja mindenki. Sidonia no Kishi 1. rész: "Több száz éve már, hogy a Gaunák lerombolták és felperzselték az egész Naprendszert. Az emberiség több háborút is vívott ellenük, de el kellett hagyniuk a Földet, és most hatalmas űrhajókban élnek, kemény katonai uralom és állandó háborús helyzet közepette. Hősünk egy "vakond", olyasvalaki, aki a Sidonia nevű hajó (ami olyan, mint egy gigantikus bazaltoszlop) elhagyatott, elfeledett mélyén nőtt fel, nagyapjától szimulátorokban tanulva ki a harcot, de az éhség a felszínre hajtja és ott elfogják. Bár az irányító rendszer számára ismeretlen a létezése, úgy tűnik, a felsőbb vezetés köreiben nagyon is jól tudják, valójában kicsoda ő és egy legendás, de már elavult mecha vár rá... " Minden tökéletes, egy dolgot kivéve... CGI emberek, ami szörnyen kifejezéstelen arcokat eredményez, pedig egy ilyen kaliberű sorozatnál az arcjáték, mimika elengedhetetlen. Így azonban szörnyen "ronda", kifejezéstelen, mintha csak gyurma bábok lennének.
Ez a rész teljesen más volt a Mahouka korábbi részeihez képest, Tatsuya teljesen háttérbe szorult, a tettesről való elmélkedésben sem az övé volt a főszerep, akcióban sem láthattuk őt, és senki sem istenítette (még Miyuki sem! ), így bekövetkezett az, amit a sorozat kezdete előtt elképzelhetetlennek tartottam: ebben az epizódban nem találtam semmit, amin igazán élvezetes lenne gúnyolódni. Mintha nem is a Mahoukát néztem volna. (Mondjuk az utolsó jelenetben Juumonji arcán elég furcsának éreztem az árnyékokat. )
Egy este Tokió egy elhagyatott parkjában: két furcsa alak egy fiatal nő holtteste előtt áll, és csalódottan jegyzik meg, hogy az áldozattól elszívott vérrel végrehajtott titkos kísérletük nem sikerült. Másnap Tatsuya és barátai erről a támadásról beszélgetnek az iskolában, azon tűnődnek, hogy az áldozat halála vajon egy vámpírnak tudható-e be, vagy pedig egy, a varázslókat gyűlölő ember tette volt. Aznap este az iskolából kimaradt Lina és csoportja az előző rész végén emlegetett szökevények egyikének nyomára bukkan, és a lány két alárendeltje üldözőbe veszi az ellenséget, aki a rész elején látott gyilkosok egyike, egy dezertőr, akit a katonák Deimos Second néven emlegetnek (mint később kiderül, ez egy álnév). A két katonanő harcba bocsátkozik a szökevénnyel, de az alkalmazott varázslataik nem működnek – Second azzal dicsekszik, hogy neki már nincs szüksége többé a varázsláshoz mindenki által használt CAD nevű eszközre. Már majdnem sikerül megölnie ellenfeleit, de ekkor Lina is megérkezik, és a dezertőr további harc helyett inkább elmenekül.
Eközben Leo békésen battyog hazafelé az iskolából, amikor is ő is talál egy holttestet a parkban, majd megtámadja őt a rész elején látott másik titokzatos alak. A fiú hősiesen küzd, de ellenfele egyetlen érintéssel elszívja Leo energiáját, aki összeesik, és csak a Second üldözése közben mellettük felbukkanó Lina érkezése menti meg őt attól, hogy maszkos ellensége végezzen vele. Leo kórházba kerül, és amikor barátai meglátogatják, Mikihiko elmondja, hogy szerinte egy parazita keze lehet a dologban: egy olyan lényé, amely elszívja az emberek energiáját, amit a világon különféle neveken ismernek (démon, dzsinn, stb. ) és amely lényt az elmúlt évszázadokban egyre ritkábban észleltek, ami még érthetetlenebbé teszi a Tokióban történő sorozatos támadásokat. A rész végén Saegusa Mayumi és Juumonji Katsuto arra a következtetésre jut, hogy a tettes a varázslókra vadászik, és megállapodnak abban, hogy a helyzet súlyosságára való tekintettel a Saegusa és a Juumonji klánoknak össze kell fogniuk a gyilkosságok megállítása érdekében.
HETI VERS - József Attila: Gyermekké tettél - Érettségi tételek: József Attila szerelmi költészete József Attila Gyermekké tettél című versének elemzése József Attila verse: Karóval jöttél József Attila: Levegőt! (elemzés) – Jegyzetek József Attila: GYERMEKKÉ TETTÉL Vers a hétre – József Attila: Gyermekké tettél - Rejtett füzetecském kezdő oldalán egy József Attila vers feszített büszkén, s bár már akkor sem tartottam magam igazán romantikus alkatnak, mégis képtelen voltam kivonni magam a hatása alól. Az elfogadás és a tökéletes odaadás olyan bizalmat követel, ami ritkán és csak kivételes esetben adatik meg. Ahogy anyánál és gyermekénél épül természetesen, tudatosság nélkül, ugyanúgy keressük ösztönösen másokban. Szüntelen. József Attila: Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. HETI VERS - József Attila: Gyermekké tettél - ekultura.hu. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat.
Az első részben egy szentenciaszerű leírást olvashatunk, mely a vers alaphelyzete. A költő szemlélődik a Duna-parton. A második részben ugyanerről a Dunáról ősei jutnak eszébe. Míg a harmadik részben tér át saját sorsára. A Dunánál az óda klasszikus műfajának modern változata. (Mely ünnepélyes hangvételű, magasztos lírai költeményt jelöl). Gyermekké tettél elemzés. A mű jellegzetessége a hármas tagolás. Az első rész fő motívumát az alaphelyzet képezi. József Attila egy adott pontról szemlélődik, néz, hallgat és figyel a Duna-parton. A versben együtt, egymást áthatva van jelen a vád, a megbánás és az elérzékenyülés retorikája. A kompozíció súlypontját az utolsó strófa első sorai jelentik: "Nem nyafognék, de most már késő, / most látom, milyen óriás ő -". Ez az egyetlen hely, ahol a költemény egyik fő üzenete közvetlenül felszínre kerül. A folytatás meglepő hirtelenséggel hozza az éppoly intenzív, amilyen gyors feloldást: az édesanya felmagasztalását, mennybemenetelét (a vers egyik 1936-os publikációjának ez is volt a címe: Mennybemenetel. )
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! A cím egyetlen névszóból áll és felszólítás, felhívás jellege van (a felkiáltójel miatt). Átvitt értelmű a cím, amely fojtó érzésre utal: az, hogy nincs levegő, lehet az indulattól, a félelemtől is. A vers beszélője teret, szabadságot, nyíltságot kér. A Levegőt! szerkezetileg 4 egységre bontható. Az 1. egység (1-3. versszak) alapgondolata, hogy az ember léte veszélyben van (az igék a beszélő biológiai létének fenyegetettségét sugallják). A költői kérdés izgatottságot sejtet, a lírai én ki akar törni a bezártnak érzett világból. Elbeszélés jellegűen bemutatja az őt körülvevő őszi tájat, a külvárost. A 2. egység (4-5. versszak) kiterjeszti ezt a félelmetes bizonytalanságot a társadalomra, a jogra is. A hatalom nyomon követi az egyén minden lépését, így az ember kiszolgáltatottá válik.