Juniperus media Pfitzeriana Aurea / Arany terülő boróka. Kiszerelés: konténeres 9x9 10-15cm Leírás A Juniperus media Pfitzeriana Aurea / Arany terülő boróka 60-80cm magas, 150-200cm széles talajtakarásra is alkalmas örökzöld fenyő. Középerős növekedésű. Ágai szétterülnek, lazán állnak. Levelei pikkely alakúak, sárgás-zöld színűek, a tavaszi hajtásai arany színűek. Szárazságtűrő, aszálytoleráns, dekoratív növény. Az ültetés utáni évben nedves talajt kíván, majd a begyökeresedés után kiváló szárazságtűrő. Teljes napfényt kedvel, bármilyen talajba ültethető. Kolibri kertészet - Borókák I.. Sziklakertbe, napfényes parkokba, kertekbe ültethető. Télállóság: Zóna 4a -34. 4 °C.
Ágai sűrűn, csillagszerűen elágazóak, … Juniperus x. media old gold Aranysárga lombú, kompakt habitusú, lassan növő és alacsonyan elterülő kúszóboróka. Kisebb parkok, kertek üde színfoltja lehet. Részletek
Kérdése van? Hívjon! Tel: 06-20-3319-215 Garden Depot Kft Cím: 2310 Szigetszentmiklós, Leshegy út 1-3 Tel/Fax:24/445-769 Tel:06-20-3319-215 Email:
2016. március 24. 12:16 Múlt-kor Hetven éve, 1946. március 24-én halt meg Alekszandr Alekszandrovics Aljechin, a negyedik sakkvilágbajnok. A világbajnoki címet eldöntő mérkőzésre készülő Aljechint estorili szállodai szobájában, sakktáblája előtt ülve holtan találták. Halálának körülményei máig rejtélyesek, a legtöbben szívrohamnak tulajdonítják, a vizsgálat szerint egy félrenyelt húsdarabtól fulladt meg, de tartja magát az a vélekedés is, hogy a szovjet titkosszolgálat gyilkolta meg. Halálával a sakk története során először üresedett meg a világbajnoki trón, Az 1892. 125 éve született a legenda, akiről kisbolygót is elneveztek | M4 Sport. október 31-én született Aljechin moszkvai arisztokrata családból származott, földbirtokos apja az Állami Duma tanácsnoka volt. A sakk rejtelmeibe idősebb testvérei vezették be, később távsakkot játszott, majd belépett a Moszkvai Sakktársaságba, az ország egyik legjelentősebb sakkegyesületébe. Családja vagyoni helyzete lehetővé tette számára, hogy már fiatalon számos külföldi versenyen vehessen részt. 1909-ben, alig tizenhét évesen megnyerte az összorosz amatőr bajnokságot és megszerezte a mesteri címet.
A sebesültek mentése során ő maga is súlyosan megsebesült, bátorsága miatt Szent György- és Szent Szaniszló-rendet kapott. A polgárháború idején, 1919-ben Odesszában a Cseka letartóztatta, feje fölött lebegett a halálos ítélet réme, de miután kiderült személyazonossága, szabadon engedték. 1920-ban rövid ideig tolmácsként dolgozott a Kominternben, mert folyékonyan beszélt franciául, németül és angolul. Visszatért a versenyzéshez, a moszkvai bajnokságot pontvesztés nélkül nyerte meg, majd 1920 őszén első lett az Összoroszországi Sakkolimpián, amelyet később az első szovjet sakkbajnokságnak minősítettek. 1921 tavaszán svájci feleségével Nyugatra utazhatott, és soha nem tért vissza. Emigrációja első állomása Berlin volt, de hamarosan Párizsba költözött, 1927-ben megkapta a francia állampolgárságot. A Sorbonne jogi karán tanult, közben sorra nyerte a versenyeket. Legfőbb célja az volt, hogy előteremtse azt a tízezer dollárt, amelyet a világbajnok Raúl Capablanca feltételei szerint kihívójának a mérkőzés előtt letétbe kellett helyeznie.
A háború végén az egyébként is megromlott egészségű nagymestert a sakktársadalom kiközösítette, sokak szerint azért, hogy ne szállhasson ismét harcba a világbajnoki címért. Aljechin igen szerény körülmények között élt Portugáliában, főleg sakkoktatásból, mélységesen lesújtotta, hogy 1946-ban az amerikai versenyzők tiltakozása miatt nem fogadták el nevezését a nagy londoni sakkversenyre. A Nemzetközi Sakkszövetség végül beleegyezett, hogy a szovjet Mihail Botvinnik ellen a világbajnoki címet eldöntő mérkőzést vívjon, de erre nem került sor. A versenyre készülő Aljechint 1946. március 24-én reggel estorili szállodai szobájában, sakktáblája előtt ülve holtan találták. Halálának körülményei máig rejtélyesek, a legtöbben szívrohamnak tulajdonítják, a vizsgálat szerint egy félrenyelt húsdarabtól fulladt meg, de tartja magát az a vélekedés is, hogy a szovjet titkosszolgálat gyilkolta meg. Halálával a sakk története során először üresedett meg a világbajnoki trón, az új világbajnok személyéről végül 1948-ban körmérkőzés döntött Botvinnik javára.