"Ez a Velencei-tó első közösségi erőből megújult strandja, ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a strand felújításához. - hangsúlyozta Gerhard Ákos polgármester a nyitás perceiben. - Az Északi-strand április végi átvételét követően rengeteg feladatunk volt, a rendelkezésre álló időnél pusztán a rendelkezésre álló forrás volt kevesebb, azonban a velenceiek összefogásának és néhány vállalkozó segítségének hála sikerült nem csak újragondolni a strandot, hanem elképzelések nagy részét meg is valósítani. " Pusztai László, a Velence Városgazdálkodási Kft. Északi strand valence romans. ügyvezetője izgalmas részleteket árult el arról, hogy a strandoláson kívül milyen színes programokra készülhetnek még az ide látogatók. "A kollégák naponta akár tizenhat órát is dolgoztak, sokan segítettek szabadidejükben, hétvégén is, festettek, takarítottak. Többről van szó, mint hogy üzemeltetünk egy strandot: próbálunk egy olyan közösségi teret létrehozni, ahová szívesen jönnek az ország bármely részéről. "
A hely különlegessége többek között az is, hogy a hagyományos lángos és hekk mellett a Food Truck közösség kiemelkedő tagjai is megtalálhatók a strandon, így a hely egy gasztrótérré válik, ahol jó beszélgetni és felfedezni az ízeket. 2. Sirály Strand – Gárdony A Sirály Strand főbejárata közvetlenül a Gárdony vasútállomás aluljárónál helyezkedik el. Vonattal 45 perc Budapestről, autóval nincs egy óra sem. A strand bejárata előtt lehetőség van parkolásra ide látogató vendégek számára. Elbűvölő, apró falu a Velencei-tó mellett, ahol nem csak strandolni érdemes - Utazás | Femina. Ez strand a legjobb hely a kicsiknek, lassan mélyülő gyerek öböl, melynek partján kényelmesen biztonságosan lehet játszani, fürdőzni. Szárazföldi sportpályáknak köszönhetően sportolni is kiválóan lehet ezen a strandon, mert homokos strandfoci pálya és strandröplabda pálya várja a strandolókat. Vendéglátóhelyekkel a Sirály strand sem szűkölködik. Ezen a strandon is üzemel a Crosswater Vízisport Kölcsönző, ahol a családok vízibiciklit, úszómatracot bérelhetnek. Ha inkább aktív kikapcsolódásra vágyunk és a tájat, a környező nádast fedeznénk fel, arra az egy és többszemélyes kajak, kenu tökéletes választás.
Hosszú partszakasz a fürdőzőknek, nosztalgikus food truckok és hagyományos strandbüfé, szórakoztató sportversenyek, koncertek, kertmozi és közösségi iroda - mindez várja a megújult Északi-strandra érkezőket július 1-től a Velencei-tónál. Miközben tavasszal, a bezárkózás hónapjai alatt mindenki egy önfeledt nyárról álmodozott, a Velencei-tó északi partján, számos lelkes önkéntes közreműködésével, az Északi-strand szép lassan új köntösbe öltözött. A létesítmény július 1-jével megnyitotta kapuit a strandolni vágyók előtt, rögtön aznap reggel mi is felkerestük, hogy megmutassuk, mit tartogat a látogatóknak. A tisztaság és a rendezettség volt az első, ami szembe tűnt. Északi strand velence 2017. Széles partszakasz kínál lehetőséget az úszásra azoknak, akik a mély vizet szeretik. Van külön a kisgyerekes családok részére kialakított, sekély, homokos, pancsolásra csábító partrészlet is. Lépten-nyomon színes food truckok pettyezik a zöld gyepet, és nemrég ültetett platán fákkal is találkoztunk, melyek idővel tartós, kellemes árnyékot biztosíthatnak majd az ide látogatóknak.
A Nincs idő meghalni tovább folytatja Mendes munkáját, tovább keresi a választ arra kérdésre, hogy hogyan vált a 007-es azzá, akit mi megismertünk, és a válaszokat tekintve Fukunaga a falig megy: Craig utolsó filmje a franchise legérzelmesebb, legmélyebb kalandja, amely során az akcióhősből drámai hőssé; a rideg, baltaarcú gyilkológépből pedig egy tépelődő, igazán szerethető emberré válik. Rami Malek A Nincs idő meghalni tipikusan az a film, ami szerethetősége, gyönyörű és szívfacsaró érzelmi töltete miatt fog maradandóvá válni, nem pedig kifogástalan története miatt. Habár Fukunaga azzal, hogy James-t magánemberként is, nem csupán ügynökként helyezi a történések centrumába gyönyörűen íveli és zárja le a figura jellemfejlődését, ahogy teszi ezt több karakterívvel is; Safin talán az eddigi legsúlytalanabb főgonosz, aki csupán külsejét tekintve imponáló. Pedig Malek karizmája, színészi tehetsége lehetővé tette volna, hogy az eddigi, magas lécet megütő antagonistákon akár túl is nőjön (a nyitójelenet zsenialitásához nagyban hozzátesz horrorisztikus jelenléte), szerepe lapossága, egydimenziós mivolta, az igazi motiváció nélkülözése könnyen feledhetővé teszi.
A nem csak a széria, de a blockbusterek között is kifejezetten elit minőségnek számító Skyfall -t (anyagilag és díjak tekintetében is a legsikeresebb a széria 60 éves történetében) tekinthetjük úgy, mint ennek az egyfajta szakmai hűségnek, munkaterápiának a megkérdőjelezését M (Judi Dench) figuráján keresztül. Sam Mendes mesterműve azonban némileg patthelyzetbe terelte a szériát. A zseniális zárójelenettel ugyanis a reboot megérkezett oda, ahová Bond a Casino Royale óta egyértelműen tartott, megvolt minden kötelező szereplő és kellék: M és a jól ismert irodája, Q, Moneypenny, kütyük… A 2015-ös Spectre éppen ezért nem is tudott, de felvállaltan nem is akart más lenni, mint egy klasszikus Bond-kaland Craig barázdált arcára szabva (hogy annak milyen, az más kérdés, de nem kéne a szemére vetni azt, hogy egy Bond-film Bond-filmként viselkedik), amely a fináléra, Christoph Waltz rutinból letolt gonoszának felbukkanásától menthetetlenül a darabjaira hullott szét. És akármilyen hangosan is hisztizett Daniel Craig, hogy inkább vágta volna fel az ereit, minthogy még egyszer visszatérjen a szerepbe, a szerződése mellett (ami a Skyfallal együtt még 3 filmre szólt) ott volt a film végén a tudat, amit minden film végén a feliratok az elménkbe sulykolnak: James Bond még visszatér… Ezzel pedig el is érkeztünk a Nincs idő meghalni -hoz, ami ennek az 5 filmes útnak a betetőzése és egyben lezárása.
Daniel Craig utolsó James Bond-filmje végre eljutott a moziba, mégha várni is kellett rá úgy másfél évet az előzetes tervekhez képest. Az már régen nem titok, hogy Craig számára a sorban ötödik, Nincs idő meghalni címre keresztelt darab a búcsút jelenti, ezért joggal vártuk, hogy nagy fináléval adja át a stafétabotot később kijelölendő utódjának. A 2006-ban bemutatott Casino Royale rendesen felrázta a franchise-t, még ha a Quantum Csendje nem sokkal később kisebb csalódás is volt. Nem úgy a Skyfall, ami egészen elképesztően remek hangulatúra sikeredett. Nagy kár, hogy az ez után érkező és a Skyfallhoz hasonlóan ismét Sam Mendes által rendezett Spectre megint inkább csalódásként értékelhető. A Nincs idő meghalni már nem a klasszikus módon követi a sormintát. Egyszerre van meg benne a Skyfall és a Casino Royale stílusossága, de a másik két rész gyengébb történetvezetése is. Hullámzó, de összességében mégis inkább szerethető. Szerethető, mert Craig iszonyú jó James Bond még mindig és nélküle valahogy már nem lesz ugyanaz az egész.
Ennek legfőbb hozadéka, hogy a filmnek nincs érdemi főgonosza, ami egy Bond-filmnél elég nagy blama. Ezt a szerepet Rami Malek Safinja hivatott betölteni, akinek az entréje már-már horrorba illő és kevés játékidejében is hozza a rá jellemző, creepy vibe-ot, amiben mégis van valami bájosan szórakoztató. Csak sajnos a Dr. No-t idéző figurájának elfelejtettek érdemi karaktert, súlyt adni, a pontos motivációira pedig sohasem derül fény, ami egy extremitásokban gondolkozó (saját sziget, kertészkedés) megalomán őrülttől nézve csalódás. Ahogy az is csalódás, hogy a film sokszor kisebb identitásválságban küzd. Egyszerre próbál meg tradicionális Bond-mozi lenni (a nyitány képileg, akcióban, zenében is az egyik legerősebb a franchise történetében) annak minden kütyükkel, őrült gonoszokkal tarkított szélsőségével együtt és kedvezni a Craig-éra földhöz ragadt stílusához. Mintha Fukunaga és operatőre, Linus Sandgren ( Az első ember) az első félidő után elfelejtették volna, hogy Bond-mozit forgatnak és sem vizuális megoldásokban, sem akcióban nem tudnak felérni mindehhez, hiányzik az a fajta elegancia, ami Mendes két mozijában, vagy Martin Campbell filmjében megvolt.
Az ilyen jellegű filmek igazi Oscar-kompatibilis alkotások – elég csak a Ray re vagy a Bohém rapszódiára gondolni –, ráadásul az is tovább srófolta az elvárásokat, hogy a főszerepet játszó Jennifer Hudsont még maga Franklin választotta ki halála előtt, és már akkor Oscart vizionált neki. Az énekesnő élettörténete mintha csak vászonra termett volna, az elsőfilmes Liesl Tommy úgy próbálja meg kiaknázni a bukásokkal tarkított felemelkedés-történetet, hogy közben túl sokat akar markolni ahhoz, hogy kerek egésszé álljon össze a Respect. Franklin sorsán keresztül beszél a rasszizmusról, a nők társadalmi helyzetéről és az aktuálpolitikáról is, miközben bántóan egyenetlen a film dinamikája. Egyedül Jennifer Hudson menti meg a helyzetet, aki tényleg úgy lényegül át a legendává, hogy öröm nézni, de mi értelme egy ilyen alakítást bámulni egy olyan filmben, ami egyáltalán nem méltó hozzá? A negatív kritikák mellett a Respect a mozipénztárakat sem rengette meg: az 55 millióból készülő alkotás világszerte csak 31 milliót hozott.