Citrompuding Az egyszerű, hűsítő, citromos édesség kókuszitallal és nyílgyökérliszttel készül. A különleges nevű liszt gluténmentes, kiváló sűrítő, könnyen emészthető, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. A poharas kifejezetten az alakjukra is ügyelő édesszájúaknak ajánlott. Fotók: Getty Images, Botos Claudia/Sóbors
Diétás, cukormentes és áfonyás! :) Áfonyás muffin Hozzávalók: (8 db) 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 4 dkg szójaliszt (helyettesíthető darált mandulával vagy dióval) egy csipet só édesítőszer 1, 2 dl tej 2 tojás 3 evőkanál olaj 1 teáskanál sütőpor áfonya Elkészítés: Az egész tojásokat habosra keverjük az édesítővel. Hozzáadjuk a tejet, a sót és az olajat. Beletesszük a szójalisztet, a teljes kiőrlésű lisztet és a sütőport. Az egészet összekeverjük. A tésztát muffinpapírral bélelt formába adagoljuk, a tetejükre áfonyát szórunk. Darált kekszes mascarponés süti pogácsát. Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült -e a muffin. Tejszínes-vaníliapudingos kocka Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erről a sütiről. 6 szárazságtűrő dísznövény a kertben Az évelő dísznövények számára az egyik legmeghatározóbb tényező a talaj vízellátottsága. Ültetésekor fontos tudnunk a beültetett növények vízigényét. Az olyan kertrészekbe, ahol sok napsütés éri a növényeket, de nem tudjuk megoldani a mindennapi öntözésüket, érdemes kifejezetten szárazságtűrő évelőket telepíteni, melyek megelégszenek a természetes csapadékkal.
A desszertet kínáljuk hidegen.
Az viszont már nehezebben érthető, hogy a különböző holdudvarok értelmiségijeinek perpatvarai mily mértékben foglalkoztatják a sajtót és a közönséget. Eközben feltűnően kevés a hír Brüsszelből, ahol pedig Magyarország szempontjából komolyabb kérdésekről döntenek. A szomszéd államokról szinte egyedül a magyar kisebbségek kapcsán esik szó, a külföld általában (minden újságírói kvalitás ellenére) csak nagy vonalakban jelenik meg, és ugyanez áll a kultúrára; rendszeresen még a közeli Bécsből sem igen számol be senki arról, hogy az ottani színpadokon és kiállítási termekben éppen mi látható. Mindebből egy befelé forduló, magával elfoglalt ország képe rajzolódik ki. ÉS MÉGIS…. E sorok írója mégis felette bosszankodik, ha német újságíró tollából leereszkedő írást olvas a magyar kulturális élet elmaradottságáról. Az ember ilyenkor felidézi a rendre megtelő pesti hangverseny- és színháztermeket, a könyvesboltok kínálatát, az eseményt, amit ismert írók új műveinek kiadása jelent, azt az elképesztően sok folyóiratot, ami Magyarországon (Isten tudja, hogyan) még mindig él, a magyar polgárság kultúréhségét, és a cikk szerzőjének a legszívesebben azt mondaná: Uram, hátrább az agarakkal!
Rémalmainkban se jöjjenek elő. Hátrább az agarakkal Sokszor mondják a kevésbé szép emberekre, hogy jól áll nekik a távolság. Nos, ez sajnos rengeteg világsztárra is igaz. A vörös szőnyegen a tökéletes megvilágításban, a reklámokban, a filmvásznon, a kifutón szinte csak kifogástalan képek készülhetnek, ám van, hogy néha megszalad a "zoom" gomb és rettentő közeli fotók készülnek világsztárokról. Ezek sajnos sokkal több olyan kínos részletet mutatnak meg, amit valójában sosem szerettünk volna látni. Hatalmas szőrszálak, plasztikai műtétek helye, pattanások... Íme a galéria sztárok arcáról, de rettentően közelről. Lapozz, galéria nyílik! Oldalak
Sorra áldozta be a demokratikus intézményeket, kezdve magával az országgyűléssel, egészen az Alkotmánybíróságig, nem feledkezve meg arról sem, hogy a hatalom pénz nélkül semmit sem ér. Míg első miniszterelnöki ciklusa alatt szerényen beérte a második hellyel, vagyis azzal, hogy a pályázati pénzekből ő, illetve családja kevesebbet kapjon, mint más – de azért már belenyúlt a közös kasszába –, 2010-re arra is rájött: az a pénz a jó pénz, amely az ő felügyelete alatt gyülemlik, ha értik mire gondolok. Kézbe vette tehát az anyagi javak elosztását, leigázta a fékek és ellensúlyok rendszerét, továbbra is ügyelt arra, hogy az ellenzék megosztott legyen, illetve néhány beépített embere gondoskodjon a megosztottságról, de folyamatosan lecserélte saját csapatát is. Mint ahogy maga alá gyűrte a vidék jelentős részét is; ma a kisebb települések vezetői pontosan tudják, hogy mihez és kihez kell igazodni, ha élni, létezni, saját környezetükben uralkodni akarnak. Orbán valóban tankönyvi példáját adta az elmúlt tizenkét évben, hogyan lehet színlelni boldog demokráciát, hogyan lehet közönyössé, tunyává, inaktívvá tenni egy népet, és hogyan lehet hazugságokból is várat építeni.
E szép mondatot szó szerint nem lehet németre fordítani. Kár. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Tegyük hozzá: a miniszterelnöknek végig nagy szerencséje volt, hisz jól alakultak a világgazdasági folyamatok, az Európai Unió végtelen gyengesége is mellette állt, nem szólva arról a sok pénzről, amelyet ez a szövetség biztosított neki. A magyar miniszterelnök nyugodtan vívhatta a maga sajátos harcát kívül és belül egyaránt, praktikusan következmények nélkül járt minden lépése. Még a sokszorosan elbaltázott járványkezelés is; az a közöny, amely rátelepedett erre az országra, teljes érdektelenséget mutatott a koronavírus városnyi áldozata iránt is. Orbán saját tábora bátran visszhangozza a miniszterelnök elvetemültebb hazugságait is, a másik oldal pedig nem elég erős, nem elég hangos ahhoz, hogy ezt visszazúdítsa a miniszterelnökre. Így érkeztünk el a mához, ahhoz a ponthoz, amelyet – reméltem, és remélem – vasárnap késő estével lezártnak tekinthetünk. És így érkeztünk el ahhoz a ponthoz is, amelyre már a dicstelenség és a szégyen pillanataként kell gondolnunk. Orbán ugyanis a sok szerencsés pillanat után hirtelen itt áll előttünk és a világ előtt meztelenül.
Mi van még a vádak között? Nem függetlenek a magyar bíróságok. Könyörgöm: legyen már erre végre bizonyíték! Én még azt is gavallérosan bevállalnám, hogy diktatúrában élek, ha a Gyurcsány-féléket végre rács mögé küldenék! Szóval, ne röhögtessük egymást. Aztán nincs nálunk oktatási szabadság, mert a CEU-tól kért két papírt a kormány, hogy úgy általában mitől is intézmény ez a valami? A magyar 18 évesek túlnyomó részének halovány gőze sem volt arról, hogy van ilyen Soros-egyetem, amíg ki nem robbant a balhé. Miért tudta volna? Kinek vannak milliói az egy évért fizetendő tandíjra? Meghurcolt sajtó- és szólásszabadság. Mert bezárt a Népszabadság és a Magyar Nemzet. Önök közül látta valaki Orbán Viktor, amint lakatot tesz a szerkesztőségek ajtajára? Vagy kommandósok tucatjait, akik újságírókat dobálnak ki az ablakokon? Én azt láttam, hogy a Népszabadság szoci tulajdonosa bezárta a boltot, a Nemzetet meg a Jobbik-pénzelésbe beleunt Simicska szüntette meg. A vidéki média a Fideszé? Nem a választások előtt jelentette be az amerikai külügy, hogy dollár milliókat költ a fővároson kívüli új sajtótermékek létrehozására?