Ezúttal a böjtölés szükségességéről, esetleges alul- vagy túlteljesítéséről kérdeztünk nyolc jezsuitát, akiktől ismét eltérő, valamiképp mégis egy irányba mutató válaszokat kaptunk. Most Nagy Bálint, a magyar rendtartomány hivatásgondozója válaszol. A keresztény böjt lényegét tekintve válasz. A mi böjtünk nem pusztán lemondás vagy önmegtagadás, hanem válasz arra a végtelen szeretetre, amely mindent, tényleg mindent odaadott értem. Hogy hol a határ a böjt és az önsanyargatás között? Loyolai Szent Ignác segítségét kérném. „Ezek a napok nem az „énről”, hanem Istenről szólnak – interjú Nagy Bálint jezsuita atyával – 777. Ignác arra hív, hogy először nézzek a kereszten függő Jézusra, és engedjem közel magamhoz az ő mindent odaadó szeretetét. Majd csak ezután kérdezzem meg magamtól és tőle: hogyha ő ennyire szeret, akkor én mit tehetek érte? Az itt megélt hívás Jézus felől ad keretet és helyes mértéket keresztény böjtünknek. És végül még egy apró segítség a helyes hozzáállás megtalálásban, ha megbeszélem a bennem mozgó folyamatokat a lelkivezetőmmel, vagy egy olyan imádkozó személlyel, akinek élete az élő Istenre irányul.
Nagy Bálint jezsuita szerzetes a rendtartomány hivatásgondozója, immáron három éve a Sodrás utcai rendház elöljárója. Különleges kisugárzása van, és ez a beszélgetésünkön is érződik: gyakran teljesen más szemszögből tudott rávilágítani egy-egy témára, mint például a gyónás, vagy a húsvéti wellness kiruccanás esetén. Mély és nagyon fontos gondolatokat osztott meg a 777 olvasóival a nagyböjt utolsó napjairól, erősen ajánlott beszélgetés! Idén ünnepeled 40. születésnapodat és pappá szentelésed tizedik évfordulóját. Hogyan tekintesz vissza a pappá szentelésed előtti, és az utána lévő nagyheteidre? Nehéz szétválasztanom a kettőt: az alapérzésem ugyanis nem változott. Egyszerre nagyon szent és mély titok, de ugyanakkor nehéz is, mert kemény dolog ott lenni valaki mellett, aki szenved. Meddig böjt, és mikortól önsanyargatás?. Kettős érzések ezek: egyrészt nagyon vonzó, és ott szeretnék lenni, ugyanakkor ki akarok maradni a szenvedésből. Papként ugye annyi a változás, hogy én vezethetem a szertartásokat. A szenvedés látványa, az hogy valaki ennyire szeret minket és szenved, ezt nehéz megélni.
Ha könnyebbé akarjuk tenni, akkor mindenekelőtt azt a kérdést kell feltenni, hogy Isten szeretné ezt könnyebbé tenni? Vagy a másik lehetőség, hogy megpróbáljuk jobban megérteni, hogy mi történik. A nagyhét egyik legnagyobb kísértése, hogy nagyon gyorsan saját szenvedésünkre ugrunk. Hogy amikor látjuk Jézus elárulását, tövissel megkoszorúzását, a megostorozását, akkor összerándulunk, hogy ez nem igazságos, nem fair. Ilyen "péteri" módon visszahúzzuk a lábunkat. Merjük-e Istennek engedni, hogy előttünk önmaga lehessen? Ez a nagyhét igazi misztériuma: engeded-e, hogy Isten tényleg annyira szeressen téged, hogy odaadja érted önmagát. Nem könnyű ezt elfogadni. Ezt a lelki feltöltődést jó lenne a húsvét utáni időszakra is tovább vinnünk magunkkal. Templomunkról. Hogyan lehetséges ez? Ez az időszak nem a feltöltődésről szól, hanem Jézusról. Pont ahogy előbb is mondtam, ez a legnagyobb kísértés: abba a hibába esni, hogy ez az időszak rólunk szól. Nem arról szól, hogy neked jó, hanem arról hogy Neki szüksége van rád.
Néha nem azért nem megyünk gyónni, mert nem akarunk, hanem mert olyan sebet kaptunk, amelynek a gyógyulásához nagyon erős megbocsátás és hit kell. Hogyan lehet ezt a sebet begyógyítani? Vissza kell térni Istenhez. Talán azt éljük át, hogy az egyházban sokszor nem értenek meg, hogy törvényekkel dobálóznak. Ráadásul ezt nem tudom kimondani senkinek, és úgy érzem, hogy szinte senkit nem is érdekel, ezért messzebb kerülök a közösségtől. Amit tudunk tenni tehát, hogy keressük és visszatérünk az irgalmas Istenhez, aki nekem is, de ennek az egyháznak és ennek a papnak is megbocsájt. Ezenkívül fontos, hogy ne maradj magaddal ezzel, tudjál erről beszélni valakivel amit átélsz, aki segít ismét rátalálni Istenre. Hogy az Isten felé lévő ajtó ne záruljon be egy rossz élmény miatt. Nagy bálint jezsuita. Hogy el tudd mondani Istennek, amin átmész, és Isten is elmondhassa neked, amit Ő érez. A nagyhét egy pap számára nagyon zsúfolt: a gyóntatás, a szentmisék, a többi teendő, ez egy különleges időszak a ti életetekben. Mennyire tudsz elmélyülni mégis a nagyhét titkán?
Isten csodálatos élete közöttünk Templomunk tornyai alig magasabbak a környező házaknál, és amikor virágvasárnap, vagy a húsvéti tűzszenteléskor kijövünk a bejárat elé, a Palotanegyednek ezen a piciny terecskéjén sem férünk el sokkal többen, mint a historizáló stílusú falak között. Kellemes zöld foltja a városnegyednek az a néhány lépésnyi belső udvar, ami itt a templomtornyok árnyékában húzódik meg. Védettségében felszabadultan futkorászhatnak a kishittanosaink, és általában nagyon hálás érte minden menyasszony és vőlegény, akik az esküvői szertartás után itt fogadják a násznép jókívánságait. Egyedülálló kincse a mi jezsuita templomunknak az Úti Boldogasszony kegykép mindjárt az utcai homlokzat mellett. Jó látni, ahogy sokan megállnak itt, hogy néhány pillanat erejéig rátekintsenek Feszty Masa nagy szemű Madonnájára és a karonülő Kisjézusra. Virágot is sokan hagynak itt, aztán mennek is tovább az élet sokszor eléggé bonyodalmas útjain. A jezsuiták Jézus Szíve temploma a Palotanegyedben méreteinél fogva a főváros egyik legszerényebb szakrális épülete, de ehhez képest talán a legnépszerűbb is.