-kel. szerb egyházban. György, temesvári főesperes, nagy föld- és pénzalapítványokat tett az egyház javára, saját költségén építtette a mehalai szerb templomot, melyben a főoltár alatt van eltemetve. Fia, Szilárd, az országos főpénztár első főpénztárosa (†1860). Ennek fia, Emil, 1861-ben Temes vármegyei esküdt, majd szolgabíró. †1870-ben. Ennek fia, Sándor, Temes vármegye főszolgabirája, főjegyzője, alispánja, utóbb Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánja, ki 1888-ban nőül vette Tiszabeői Hellebronth János Heves megyei nagybirtokos, 1848-iki honvéd huszárszázados leányát: Laurát. Gyermekeik: Judith, Kakati Bakos Géza dr. pestmegyei birtokos, tb. főszolgabíró, tart. huszárhadnagy neje; Emil tb. Fehér arany lancement. szolgabíró és Eszter. Címer: kékben hármas zöld halmon veres nyelvét kiöltő arany oroszlán, mindkét első lábában a pajzs jobboldala felé lobogó kétcsücskű ezüst zászlót tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli ezüst zászlót tartó oroszlán növekvően. Takaró: mindkét oldalon kék-arany. A pajzs alatt elhúzódó kék szalagon lapidaris aranybetűkkel írva: "nec dextra, nec sinistra, sed semper praecede".
Fehér csészéből szeliden Fehér tejet inni.
De azt tudom, hogy jó volt, mint a tűzláng, mely téli fagykor melegítve tűz ránk, csak azt tudom, hogy puszta volt szobája, akár egy cella, oly szűzi és árva. A hajsütővas égett szaga fojtón szállott köröttünk, és ruhája folyton száradt a székén meg az asztalán. Az élete: két arckép volt talán. Hogy mutogatta. Arany Lánc (méret:55) VE 37934 : EkszerM01. Egyiken merengő, kislánykezében egy olcsó napernyő, a másikon, mint síró, árva démon - ki nem kap semmi gyöngyön, diadémon - egy elhagyott padon ül, és mögötte egy élet rémlik a távoli ködbe. Ahányszor néztük, remegett a lelkünk, múlt és jövő, akik egymásra leltünk, én, ki indultam, ő, ki lefelé ment, pihenni vágyó, elalélt, szegény szent, ki elvetette aranyát-ezüstjét, csak szívta a rossz cigaretta füstjét, tündöklő jáspis-karjait kitárta, úgy vágyott innen egy regény-világba, a messzeségbe, messze-messze űrbe, s kis pille, a szobáját átrepülte. Mert táncosnő volt és Krakkóba táncolt, s fehér nyakán egy halványlila lánc volt.
- Odagörbül a lyány, lélekzetet sem vesz, Szeme ragyogása a köveken túltesz. 5 Azután kösöntyű, szinte olyan áros, Kerűlt napvilágra; összeillő, páros, Melyeket a férje adott jegybe, Lőrinc, Melyeket azóta kettős gonddal őriz. Hamisan Etelke nagyanyja karjára Kapcsolá az arany perecet, próbára: Felrántá egészen, feljül a könyökén: Maga Toldiné is mosolyogta, szegény. Arany Lánc (méret:55) SG 47476 : EkszerM01. 6 Majd elővevé a szinehagyta övet, Lefeszíté róla késheggyel a követ, Drágakövet, gyöngyöt, mellyel ki volt rakva, Ezt is, a többihez, kis kosárba rakta. Arany láncot és még több ily csecse-becsét Tőn hozzá, minek csak gondolt némi becsét; Betakarta osztán, szép fehér kendővel, Sok-rét, hogy semmi ne hulljon ki belőle. 7 Most az eleséggel megrakott szekérbe Széna-űlést töm az öreg Bence térde, S od'adván a gyeplőt, egy suhanc legénynek Bölcs tanácsaival nem látszott fösvénynek: Ezt így kell, amazt úgy; mutatá, hogy lássa, Mi a lóhajtásnak különös fogása, Elmondá az útat, egészen Budáig: Itt s itt hajszra, csára, tekerűl, szétválik.