Ha nem volna mesterség, ki győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles szolgálatát! « Elrendelte, hogy tekintélyes pénzösszeget adjanak át neki. " Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. 1046 szeptemberében az egyik reggel, a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk, és a püspököt a később róla elnevezett Kelen-hegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templom helyén álló templomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szent László uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István királlyal és Imre herceggel együtt. Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt.
Szent Gellért püspök vérét hét évig nem tudták lemosni, a szerzetesek végül elvitték a követ. Giorgo Sagredo gazdag kereskedőcsalád fiaként született Velencében, de szülei hamar aggódni kezdtek érte: látszólag gyógyíthatatlan betegség gyötörte. Ezért hát ötévesen, 980-ban szülei a San Giorgio Maggiore-szigeten fekvő bencés kolostorba adták, hogy ha a szerzetesek imái meggyógyítják, Isten szolgálatába adják őt. Giorgo felépült, így tanulmányait a bencések között kezdte meg, és igen tehetségesnek bizonyult. Huszonöt esztendősen már perjellé lépett elő, hét évig oktatott a bolognai kolostori iskolában, majd 1012-ben a velencei rendház apátja lett. Közben édesapját egy szentföldi zarándoklaton megölték az arabok – a fiú ekkor, 995-ben változtatta nevét apja után Gellértre –, nem sokkal később édesanyja is meghalt. Gellért lemondott minden örökségéről, életét az imáknak és a tanulásnak szentelte. Apátként sem találta meg élete célját, egyre inkább elhatalmasodott rajta régi vágya, hogy a Szentföldön terjessze a hitet, ezért 1015-ben hajóra szállt.
Végy kötet. Pécs és Budapest, 1881–1885. – Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Budapest, 1887. – Kaindl: Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Bécs, 1894–1902. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1902. – Müller Frigyes: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése. Századok. 1913. évf. – Madzsar Imre: Szent Gellért nagyobb legendájáról. U. o. – Erdélyi László; Magyar művelődéstörténet. II. Kolozsvár, 1919.
Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Forrás: Diós István: A szentek élete Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000–1530) Magyar Kurír (bh)
Ekkoriban írta az Elmélkedés a három ifjú himnuszáról című művét, melyben elsősorban "a gőgösök hatalmát", a királyi udvar romlottságát ostorozza, és minden baj okát "a legdrágább köntösök alatt" keresi. Elpanaszolja, hogy Magyarországon a keresztény egyházat háttérbe szorították, s a hitükben következetes papjait szólni sem engedik. Mikor 1044-es év tavaszán Aba Sámuel Csanádon tartózkodott, és 50 ellene szervezkedő főurat kivégeztetett, a király húsvétra tervezett koronázását Gellért megtagadta. Sőt félelmetes, prófétai szavaiban megjövendölte Aba Sámuel halálát, az azt követő pogánylázadást, de saját vértanúságát is. Gellért ezzel megnyitotta a magyar püspökök azon sorát, akik a hatalommal is szembeszállva védelmezik az igaz és szent értékeket. A visszatérő Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Ekkor Gellért püspök úgy döntött, hogy Lengyelországból hazahívja Vazul fiait.