És naptól napra szebb lett, egyszer csak járni kezdett, hát nem csodába illő egy gyerek első lépte? Szent ámulatba esve imádtam őt repesve, és most is, hogy az élet szívemről már letépte. És jött kis gyönge lányom, már őt kellett vigyáznom, és háború viharzott, és forradalmak zúgtak, szívem felét kiadtam, födélben, és vigaszban része legyen itt minden szegénynek, és nyomorultnak. Ez volt az én szerelmem, így égtem, énekeltem akár a máglyatűzben egy ártatlan eretnek, mert túl a test szerelmén, múlékony gerjedelmén, megszállták gyenge lelkem magasságos szerelmek! Várnai zseni néma bánat banat by latest. Csak éltem és szerettem, lobogtam önfeledten, s egészen elfeledtem, hogy nem szerelmi líra, amit írtam, és sírtam, egész világgal víttam... de hát így volt felőlem a csillagokba írva. Várnai Zseni: Fáradt a szívem Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Várnai Zseni: Összeíróív Kitöltöm az összeíróívet: Neve: Várnai Zseni, foglalkozása: író. Munkaadója: a mennyei bíró, ki táplálja a madarakat s az erdők vadjait télen... és mint a sárgarigóké, annyi a fizetésem. Kérdések rohama kerget a rubrikákba, felelnem kell, hiába, mi dolgom itt a földön? Ki volt apám, anyám, időmet mivel töltöm? Üzletem, ingatlanom, szántóm, legelőm hol van? Tüzetesen megjelölöm: egy ezüst kráterben a holdban. Értékes ingóim? Jaj, vallanom kell róluk! A szívem fölött két tündöklő gyémántot rejtek, pontos megjelölésük: egy fiú- és egy leánygyermek, és homlokomon a sarki csillag jégdiadémja fénylik... Mióta űzöm iparomat? Öröktől fogva... a végtelenségig. Tekintetes Hivatal! íme a vallomásom! Én nem mondok le soha a reményről (aláírt) - Várnai Zseni - Régikönyvek webáruház. Az életem e rubrikákba zártam. Lényegében semmi okosat sem csináltam, s öröklött roppant kincseim fecséltem, könnyelműen dobáltam el a szélben ezüstjeim: a csillagom, a holdam, s egy elátkozott fekete erdőn a süket fáknak daloltam. Várnai Zseni: Rímek Ó, rímek, zengő hangcsodák, Szívemnek drágagyöngyei, tündéri szép játékszerek lelkem lepergő könnyei, peregtek halkan gyöngyösen, és csengtek, mint a csöngettyű, cseperegtek, mint az eső, mikor a kedvem keserű.
Hirdetés Jöjjön Várnai Zseni: Néma bánat verse. Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem sem mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj:én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat ott bent a szívben önmagának! Kinek beszéljek, tán a szélnek? Vagy fönt a ködös, szürke égnek, esőnek, hónak, zivatarnak, panaszkodjam a hideg falaknak? Papírra róni is hiába, belesikoltani a világba nem érdemes:a néma bánat maradjon meg csak önmagának! Ha olykor érzem:tűrhetetlen! És nem bírom már türelemmel, hogy így maradtam, így kifosztva, kedveseimtől elrabolva, hogy mérhetetlen messze élnek… kinek zokogjam, tán a szélnek? Szívemben elbődül a bánat, de csak befelé önmagának! És, hogy a hangját én se halljam, összeharapom lázas ajkam, a jajkiáltás föl ne törjön, inkább a lelkem összetörjön! Várnai Zseni versei - csendszirom.qwqw.hu. Minek a szív, minek a lélek?! Már nem tudom, miért is élek, mért húzom, húzom, mint az állat e sorsot, amely csupa bánat. Csak nézek, nézek esdekelve, egy villanásnyi fényt keresve… s szemembe bús szemek merednek, és könnyek, könnyek permeteznek!
Ó, mennyi rímet írtam én, szerelmesen ölelkezőt, csöndes párosan ballagót, nyugtalan röptű remegőt, és néha mint villámcsapás, vakító fénnyel jött a szó, s utána viharcsördülés: párja, a fennenszárnyaló. Ám sokszor, mint hullámmoraj, úgy jött a dallam, és sodort, ringatott, rengő habjain, s egy messzi parton szétomolt, hogy le sem írtam rímeit, csak dúdoltam, és jött a szél, szárnyára kapta, elrepült s most száll, mint aranyfalevél.
71 Meghal a rózsa 72 Hat boldog évet éltem 73 Szomjúság 74 Ím itt az írás! 77 Se csillag, se ember 79 Lassan csobog az ér 80 Idegen asszony 81 Magányos ének, zengő lázadó 83 Öröm, gyönyörű madár 84 Egyedül botorkálok 85 Május, édesanyám 86 És mind a barna rögből 87 Zengj, éneket, nyaram 88 Már itt az ősz 89 Vágyaim... Vágyaim... 91 Vihar előtt 92 Az én kicsi lyányom 93 Megyek a ködben 94 Balaton 95 Szavak a nagy ismeretlenhez! 96 Szerelem! Várnai zseni néma bánat banat bay. 97 Vigyázz, a dolog méltó hang legyen 98 Mária evangéliuma 99 Pásztorok, pásztorok 102 Mária altatódala 103 Mária siratja fiát 104 Csak szívem világol még 105 Nyár 106 És mégis csak tavasz van, barátaim 107 Május, orgonaillat 109 Csillagok hullása 110 Földeknek, füveknek 111 Örök szerelmeim 112 Ki millió szárnyat adsz 113 Egy kisfiú megy át az útvonalon 117 Röntgen 119 Még itt vagyok 120 Fölibém szárnyasodj! 121 Anyám az őszben 122 Eleven rózsák 123 Anyám: a türelem 124 Rímek 125 Húsvéti ének 126 Rekkenő nyár 128 Pünkösd hajnalán 129 Perelj szívem a perlőkkel 130 Lárva 131 Szárnyatlan angyal 132 Vess szikrát tűzkövem!