A könyv megírása segítséget nyújthatott neki a megélt dolgok megértésére, feldolgozására és ezzel egy nehéz korszakot tudhat maga mögött. A könyv a saját életét mutatja be, de szerintem sok ember tanulhat ebből. Kezdetektől fogva Natascha Kampusch tudatosan kezelte a körülötte kialakult médiacirkuszt: nem adott interjút akárkinek, ő diktálta a feltételeket, ki, hogyan és mit mondhat róla. Nem akart "az a szegény lány" lenni, nem akart Natascha lenni, ragaszkodott hozzá, hogy a teljes nevén emlegessék, mint komoly felnőttet. Ez egy igazán felnőttes kérés volt. (Itt kérek tőle elnézést, hogy a bejegyzésemben végig Nataschát írtam, de olyan közel éreztem magamat hozzá, hogy másként nem tudtam. Egy nagyon értékes ember érdekes életébe kaphattam betekintést. Natascha kampusch története pictures. ) A könyv megírásában két közreműködő is segített Nataschának: Heike Gronemeier a német nyelvterület egyik legnevesebb irodalmi szerkesztője és Corinna Milborn politológus, író, újságíró Bécsben, főszerkesztő-helyettese a News című televíziós hírmagazinnak, az osztrák televízió Club 2 című népszerű műsorának háziasszonya.
A film erőssége valóban ebben rejlik. Egészen más olvasni vagy egy dokumentumfilmben hallani Natascha megpróbáltatásairól, és egészen más színészek által eljátszva ugyan, de végignézni őket. Amikor először láttam, megrökönyödtem, egyes jeleneteknél pedig forgott a gyomrom. Különösen igaz ez a film egy bizonyos jelenetére, melynek létjogosultságát is vitatnám – ez pedig a Natascha és fogvatartója között lezajló szexjelenet. Mint azt a történetet kiveséző cikkemben is leírtam: Natascha Kampusch soha, sehol nem beszélt a 3096 nap alatt történt nemi erőszakról részletesen – így az is kétséges maradt, hogy egyáltalán történt-e ilyesmi, és csak pletykákból sejthetjük, hogy igen. 3096 nap (könyv) - Natascha Kampusch | Rukkola.hu. A film készítői valamiért ezt nem akarták kihagyni, és a filmnek igazából "jót is tesz" a jelenet, és el kell ismernem, hogy tartották magukat ahhoz a leíráshoz, ami a 3096 nap c. könyvben jelent meg. (Natascha itt annyit fejezett ki, hogy nem volt szexuális rabszolga, és Přiklopil nem volt egy szexuális ragadozó, egy vadállat, hanem gyengédségre vágyott. )
Kivéve a szex jeleneteket, azt kihagyhatták volna, ha már maga Kampusch se szeretne róla beszélni. Az összekötözésnél meg kellett volna állni aztán vágás. Mindkét főszereplő nagyon jól adták át az érzéseket. A kis mozdulatai az idősebb és a fiatalabb Nataschanak is nagyon emberiek és felkavaróan életszerűek voltak. A mai napig őszinte gyomorgörcs fog el amikor a bunker felépítését mutatják be/írják le, és hogy épp ésszel kibírta a tudatot milyen mélyen van elzárva. Van abban valami dühítő, amit mások véleményében is olvastam, a menekülése előtti elszalasztott lehetőségeiben mégis mindig emlékeztetnem kell magam 10 éves volt mikor elrabolták, abban a korban mikor a valóságérzet még mindig kialakulóban van, és az övét mélyen befolyásolta a fogság. Natascha kampusch története. Jó, hogy én 22 éves fejjel nem hiszem el a pisztolyt meg a robbanó anyagot, nem is egy pincében nevelt fel egy beteg ember. Régebben megnéztem vele az interjút is, ez az ügy egy időben nagyon foglalkoztatott. Filmként is, és a maga módján az ügy bemutatásaként is megállja a helyét.