Budapest — Közel egy hónapig harcolt a koronavírus-fertőzéssel Kóbor János, ám a szervezete végül feladta a harcot. Az Omega frontembere mélyaltatásban volt a kórházban, s nem is ébredt már fel, ám felesége, Deme Zsóka ott volt vele az utolsó percekben is. – Szegény Mecky nem ébredt már fel, így a szerettei nem tudtak vele beszélni, nem köszönhettünk el tőle – kezdte lapunknak Trunkos András, az Omega menedzsere. – A felesége, Zsóka rendszeresen járt be hozzá, hétfő reggel pedig szólhattak neki, hogy eljött az idő. Zsóka ott volt vele, fogta a kezét, amikor meghalt. Biztos vagyok benne, az, hogy a felesége mindennap bement hozzá, az a támogatás és szeretet, amit kapott, az tartotta őt eddig életben, amiatt tudott küzdeni, harcolni, ám a vírus legyőzte a szervezetét – mondta megtörten a menedzser. A rajongók, a zenésztársadalom és a család is gyászol. Kóbor János felesége összetört: ,,Szegény csak sír, nagyon nehezen viseli” - 5perc.hu - Legfrissebb hírek. Kóbor kislánya, Léna még csak tizennégy éves, érthető, hogy összetört a tragédia miatt.
– Énekelni szerettem csupán, és ez megadatott. Az is nyilvánvaló volt számomra, hogy Jani az átütő tehetség, és örülök, hogy segíthettem neki abban, hogy több mint fél évszázada rendületlenül ott van a topon – mondta Sarolta. Koós János Dékány Sarolta házasság sztár szerelem
Ezt mi a zenéért kaptuk, amit csináltunk. – És a Romanov Nagykereszt? – Az teljesen váratlanul ért, óriási meglepetés volt. Főleg azért, mert nagyon sokáig be sem tehettük a lábunkat a volt Szovjetunió területére. 2 évvel a Nagykereszt átadása után pedig visszahívtak: jártunk az Oratóriummal a Megváltó Krisztus székesegyházban, ami az oroszok szentélye – Sztálin felrobbantatta, aztán az 1990-es években épült újra–, és megengedték, hogy ott egy Omega Oratórium koncert legyen. – Számodra mit jelent, ha kapsz egy díjat? Egyáltalán fontos? – Persze, hogy fontos. Hogyne lenne! Az utolsó órák drámája: a felesége kezét fogva halt meg Kóbor János - Budapest Lap. Nagyon jó érzés, amikor értékelik a munkánkat. – Kerek évfordulók alkalmával szoktatok számvetést csinálni? Végiggondoljátok az eltelt időszakot, vagy nem lényeg? – Egy rendes könyvet össze kellene rakni a csapatról, az nagyon hiányzik. Csak még annyira aktívan mozgunk, hogy az ember mindig úgy érzi: majd ha az egész körbejárt, tehát befejeződött. Emiatt elképzelhető, soha nem lesz könyv, mert a történet folyamatosan megy tovább.
– Viszont musical már készült az együttesről… – Persze, sok mellék művészeti ágban ott van az Omega. Lesz majd a Testamentum, illetve az Égi vándor és a Gyöngyhajú lány balladája már nagy sikerrel bemutatásra került, de megmondom őszintén: nem láttam egyiket se, én ugyanis ezt a zenés színházi műfajt nem igazán kedvelem. – Akkor sem nézed meg, ha Rólad szól? Meg bírtad állni? – Nem volt nehéz. Magamat szeretem legkevésbé ezekben. Néha egyszerűen az időhiány a fő ok, például a Gyöngyhajú lány balladájának premierjekor nem voltam itthon. Az ExperiDance tánccsoport készítette, és állítólag nagyon jó. A többiek mind látták, Presser Picit (Presser Gábor – a szerk. ) meg engem kivéve, de hátha egyszer sikerül megnézni. Igazából én a rockzenét nem szeretem ilyen "direkte" színházi műfajként. Értékelem a rockoperákat, musicaleket, de nem kedvelem különösebben. Most nem énekel, történetet mesél ( PTV Fotó: Vona Ildikó) – A beatkorszakon kívül a ze netörténetben melyik időszak áll még közel Hozzád?