Ferenc pápa szombaton nyilvánosságra hozta a Római Kúria apostoli konstitúcióját megreformáló dokumentumot: a júniusban hatályba lépő intézkedések kiemelt hangsúlyt helyeznek a gyermekek védelmére és a világi keresztények, valamint a nők fokozott szerepvállalására a szentszéki intézményekben. Az Evangélium hirdetése (Praedicate evangelium) nevet viselő, 54 oldalas dokumentum a Szent II. János Pál pápa által 1988-ban bevezetett Pastor bonus kezdetű apostoli konstitúció helyét veszi át. A dokumentum 250 cikkből áll, amelyek középpontjában a minisztériumokhoz hasonló vatikáni dikasztériumok és más hivatalok működése áll. Ki a római pápa. Ferenc pápa 2013-as megválasztásakor ígéretet tett a kiterjedt és lomha vatikáni bürokrácia megreformálására, amely az 1, 3 milliárd hívet számláló katolikus egyház központi irányító szerve. Ennek érdekében létrehozott egy bíborosi tanácsot, amely időről időre megtárgyalta a tervezett változtatásokat. A reformprogram elemeinek nagy részét már nyilvánosságra hozták az elmúlt évek során, de az új dokumentum közzététele pontot tesz a folyamat végére.
Érdekes egybeesés, hogy Benito Mussolini és Achille Ratti is 1922-ben Milánóból érkeztek Rómába, hogy átvegye egyikük a politikai, másikuk az egyházi hatalmat. Mussolini az olasz parlamentben tartott első beszédében, az új pápa pedig első enciklikájában fejezte ki reményét, hogy mielőbb helyreáll a kapcsolat Krisztus országa és Itália között. A megállapodás létrejötte előtt mintegy kétszáz megbeszélést tartottak az olasz kormány és a Vatikán képviselői. Ünnepélyes keretek között Mussolini és Pietro Gasparri bíboros írta alá az egyezményt, amely mindenekelőtt elismerte, hogy a katolikus apostoli római vallás az egyetlen államvallás Itáliában. Rendezte a pápai állam közszolgáltatási ügyeit, és mint szuverén államnak – a nemzetközi jog alapján – minden kiváltságot biztosított. Ki a jelenlegi pápa. A pápa viszont elismerte a független Olaszországot Róma fővárossal és a savoyai házból származó királyokkal együtt. Külön cikkely intézkedett a pápa "szent és sérthetetlen" tekintélyének tiszteletben tartásáról. Az olasz állam vatikáni tulajdonba adta a régi palotákat, kastélyokat, villákat és egyházi intézeteket, biztosította a Vatikán adó- és vámmentességét, míg valamennyi kardinálisnak a hercegeket megillető tiszteletet.