Pedig a könyv (és a film is) ezeknek a "kategóriáknak" az értelmetlenségéről is szól. A zsidók között is voltak nyerészkedők, brutálisak, okosak és buták, gazdagok és szegények, a lengyelek között is vannak nagylelkűen segítők, kicsinyesek és antiszemiták, és persze a németek között is voltak kisszerűek, aljasok vagy éppen emberségesek. A film emblematikus jelenete, amikor a béke első napján Szpilman előmászik a romok közül, odatotyog az első járókelőhöz, aki sikoltozni kezd, és németnek nézi. Persze, hiszen a Hosenfeld kapitánytól kapott német tiszti kabát van rajta. Az oroszok lőni kezdenek rá, majd - rémült kiáltozását hallva - rájönnek, hogy lengyel. Egyikük megkérdezi tőle: De minek hord ilyen kabátot? Szpilman válasza: Mert fáztam. A túlélésért vívott harcban minden mellékkörülmény lényegtelenné vált: a kabát legyen meleg, a többi nem számít. Shake: Szigorú életrajzíró könyve Audrey Hepburn-ről | hvg.hu. A film elején és végén ugyanazt a Chopin-noktürnt játssza Szpilman. Az első képkockákon szinte szó szerint berobban a háború a rádióstúdióba, majd a film végén ugyanott játszik a megmosakodott, megborotválkozott, elegáns úriemberi külsejét visszanyerő művész.
Valami úgy fog, mint rabot, Mint alvajárót a tetőn, Kit én is nézek reszketőn, Mint furcsa távolit. S amit én mondok, oly hüvös, Mint jégbarlangba orditón Besivító vihar-szavak. Valahol hóban elakadt, Valami messze hómezőn Az én régi valóm. És csitt, amott tenger vonít Régi fájást, Irgalmatlant és távolit. De ez a tenger fenyves erdő. A háború szomorúsága. Igen: tengerek, városok, Asszonyok, vágyak föllebegnek S rajtuk Páris a korona. Ragyogóbbak, szebbek, Mint a legforróbb látomások. Volt-e hozzájuk közöm egykor, Vagy ezt mind mások Ölelték és csodálták? Óh, jaj annak, aki föltámad S nem érzi önnön életét, Beszédje kongó báb-beszéd S báb-szinpad bábja ő maga, Kérdés, kisértés és titok. Én azt várom: valaki majd Hívni fog S édes, meleg szájjal Súgja meg majd, hogy ki vagyok. Itt tó van a Tátra ölén, Csillogó, tiszta, vad, Keresem benne a századokat, Az életemet, A sírtáró dalokat. Keresem magam közelségét, A szállaló Időt S a tükröt, a varázsosat, A megismertetőt. És megáll az Élet És tudom, hogy most már semmi sincs, Senki sem él És semmi sem igaz.
A kevéssé ismert, ám annál hitelesebb és sikeresebb magyar futballtrénerek közé sorolandó Bányai Lajos, aki minden csapatából a száz százalékot hozta ki – szakmai tudása és lélekgondozó képessége varázserővel bírt. Bajnokok Tornáját nyert az Újpesttel, majd a döntő után a sapkás kapus, Acht (Aknai) János mellett térdelt a csapatképhez Bányai Lajos A magyar futball egén megannyi edzőcsillag fénylik, de ha figyelmesebben végigpásztázzuk az égboltot, óhatatlanul megpillantunk önhibájukon kívül halványabban csillogó, derengő vagy takarásban lévő égitesteket. Utóbbiak jobb meg ismerése végett érdemes hatékony távcsövet alkalmaznunk, és ha meggyőződünk róla, hogy nagy felfedezést tettünk, ne legyünk restek az idő és feledés porától megtisztítani, a takarásból kiszabadítani őket. Minden eddiginél nagyobb harcok lesznek Kelet-Ukrajnában, vizsgálják az oroszok az ukrán biolaborokat. Mert lehet, hogy szebben fognak ragyogni, mint az évtizedek óta gondosan "fényezett" egyik-másik társuk. Ilyen edzőcsillag Bányai Lajos, akiről legfeljebb el-eldobott mondatokat találunk az annalesekben, megmagyarázhatatlan, miért nem született még róla rövid életrajz, részletesebb szócikk sem a sportlexikonokban.
Mintha egyre nagyobb lenne a nyomás a dokumentumfilmek készítőin, hogy a műfajt kiszabadítsák a rétegfilmek csapdájából. A sorhoz most egy izraeli filmes, Ari Folman is csatlakozni látszik: őt is a dokumentumfilm "eladhatósága" érdekli, csak ezért jóval kevesebb kompromisszumot kötne. Így sokkal inkább a műfaj megújítása, határainak feszegetésére tett látványos kísérletet. Libanoni keringő - Forgalmazza a Szuez Film Egy, az 1982-es libanoni-izraeli háborús konfliktusról szóló dokumentumfilm vélhetően keveseket hozott volna lázba. Ám ha mindezt animációba, a mindenkori filmfesztiválok kedvelt műfajába csomagolják, már sokkal többen kapják föl a fejüket. És ha Folman ezt is megfejeli még: dokumentumos elemeket elegyít a játékfilm logikájával, és szürreális álmokat kever a legvadabb valósághoz, akkor már nincs az a kritikus és néző, aki ne Művészetet kiáltana. Furcsa alkotás a Libanoni keringő. Bao Ninh: A háború szomorúsága | bookline. A kezdő, szürreális képsorok, mikor is egy farkasfalka rohan át a városon, olyan erős, hogy azonnal magához ragadja a nézőt.
Címlapkép: szovjet gyártmányú páncélos járművek egy vasúti szerelvényen. A kép illusztráció. Fotó: Getty Images