Kelemen Kristóf rendező és Schnábel Zita látványtervező beszélgetése felidézi az évad első premierje, a Vad nyomozók látványkoncepciójának kialakulását és közös munkájuk kulisszatitkait, Totth Benedek fordító, író és Hárs Anna dramaturg pedig az Egy csepp méz című előadás szövegkönyve apropóján beszélgettek. Találkozik a zeneszerző és a látványtervező munkája egy produkcióban? – ezt megtudjuk a Don Carlos kapcsán született beszélgetésből a díszletet jegyző Devich Botonddal és az előadás egyik zeneszerzőjével, Dargay Marcell-lel. A májusban bemutatandó 451 Fahrenheit kapcsán Sándor Júlia dramaturg és Nagy Péter István rendező beszélget. Találunk ismertetőt az egyedi produkciókról, a Pilinszky 100. születésnapjára készült előadásról Szilágyi Bálint rendezésében, valamit az Ikrek hava bemutatójáról, amit Szenteczki Zita a felsős évfolyamok és gimnazisták számára rendezett. Az idei magazinban a kortárs képzőművészet is helyet kapott. Az évad minden bemutatójához egy-egy ismert, kortárs képzőművész készített plakátot: Hecker Péter, Valló Berta, Szűcs Attila, Tóth Andrej, Milorad Krstic, Vojnich Erzsébet és Horváth Lóczi Judit.
Az Oscar-díjas rendező, aki botrányt csinált az irodalomból Tony Richardson 90 éves lenne. A brit újhullám, a free cinema nagy művésze 1991. november 14-én halt meg, az AIDS egyik híres áldozata 1964-ben rendezői Oscar-díjat kapott a Tom Jones című Fielding-adaptációért. címkék: Jeanne Moreau Vanessa Redgrave Tony Richardson Tom Jones (film) A hosszútávfutó magányossága Egy csepp méz Címkefelhő »
Fordította: Totth Benedek Átdolgozta: Hárs Anna és Totth Benedek Shelagh Delaney hősei marginalizált alakok. A szegénység, a másság, a kirekesztett lét fojtogató közegében próbálnak boldogulni – ki hogyan tud. Jo fiatalsága minden erejével és romlatlanságával élni akar, alkotni, szeretni. Anyja, Helen cinikus és kiábrándult; ő már elrontotta az életét, de kétségbeesetten kapkod a boldogság illúziója után. Mindenki hajt valamit, mindenki menekül valami elől. És közben mindenki tudja: lehet álmodni és álmodozni, megízlelni a mézet, de a társadalom kereteit szétfeszíteni lehetetlen – az ötvenes évek Angliájában éppúgy, mint ma Magyarországon. Az Egy csepp méz humorral, részvéttel és indulattal megírt pontos és érzékeny látlelet. Joan Littlewood, angol rendező és drámaíró, akit a modern színház anyjának is neveznek, 1958-ban kapott egy levelet, és hozzá mellékelve egy színdarabot egy 19 éves lánytól, Shelagh Delaneytől. A lány saját bevallása szerint két héttel korábban még azt sem tudta, mi a színház, de egy barátjával megnézte Terence Rattigan Variáció egy témára című darabjának előadását, és úgy érezte, tudna ennél jobbat írni.
A megmérettetésen a leginnovatívabb recept különdíját a szegedi REÖK Kézműves Cukrászda cukrászai, Novák Ádám és Dovalovszky Barbara nyerték a Szeszélyes dió nevű tortával. A legjobb gyógyhatású alapanyaggal készült tortáért járó különdíjat pedig Karikó Orsolya, a Vanília & Gelarto Cukrászda cukrásza kapta Erdei Nimfa nevű tortájáért. A győztes tortákat augusztus 20-tól az ország számos cukrászdájában meg lehet majd kóstolni. A rendezvényt idén már tizedik alkalommal szervezte meg az Egy Csepp Figyelem Alapítvány a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete szakmai támogatásával. Az Országház Vadásztermében tartott sajtótájékoztatón a Szent István-napi kenyeret is bemutatták. Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke elmondta, hogy a kétfordulós verseny döntőjében 14 kenyeret, tehát a kategóriánként 7 kenyeret bírált el a szakmai zsűri. Ennek eredményeként az idei Szent István-napi kenyér a Solymár gyöngye lett, amely a solymári Hel Pékségben készült. A pékség tulajdonosa, Szász Krisztián a Solymár gyöngyét Varró Zsolt elképzelése alapján készítette.
Az előadás igen ügyesen bánik a szimbólumokkal, amik közül a legfontosabbak a nárcisz- és íriszvirághagymák, amelyeket Jo nevelget. A cselekmény egyik kulcsjelenete az, ahol ezek a virághagymák elporladnak, jelezve, hogy Jónak már nincs ereje a boldogságért és a változásért folytatott szélmalomharcra. Az előadás Jo és az általa nevelgetett virághagymák példáján keresztül szépen jelképezi, hogyan válik elérhetetlenné a boldogság, és hogyan fogy el a változást remélő, szeretetéhes, naivnak is tekinthető emberek energiája a boldogulásért vívott harc közben. Ahogy a lány fogalmaz, "a semmiből egy egész virágoskert"-et szeretett volna létrehozni (utalva itt a szebb jövőre), de a külső, negatív hatások következtében álmai pontosan úgy foszlottak szét, mint a virághagymák. Az előadásban olyan mondatok is elhangoznak, amelyek pont ezekre az időtálló problémákra, az élet igazságtalanságaira reflektálnak. Kemény kijelentések, amelyeket kimondani manapság vétek, ugyanakkor zseniálisan megteremtik a megfelelő légkört, azt az ironikus atmoszférát, amelyben a néző a helyén tudja őket kezelni.
A folytatás magától értetődő. A fiú eltűnik, a lány hasa megnő. Baki Dániel és Mészáros Blanka, fotó: Dömölky Dániel Porogi Ádám és Mészáros Blanka, fotó: Dömölky Dániel Rusznák András és Kováts Adél, fotó: Dömölky Dániel A lányhoz beköltözik egy barátja, Geof, aki homoszexuális. A darabban tapintható a hátrányos megkülönböztetés, cigányozás, zsidózás, buzizás légköre. Döbbenten látjuk, hogy maguk a kirekesztettek is kirekesztőek. Geof gondoskodik Jo-ról, pitét süt, kicsinosítja a lakást. Az egyik felvonásban még bevetetlen ágy színes huzatot kap, sőt, még faliszőnyeg is kerül mögé. Ez már igazi otthon. Geof babaruhát kötöget, Jo csecsemőgondozási útmutatót olvas. Egy ingerlékenyebb, nem akarja a gyereket. Geof az első és egyetlen személy az életében, aki valóban szereti, és aki szívesen pótapukája lenne a babának is. Jo azonban nem ismeri ezt a fajta szeretetet. Hiányzik neki az anyja. Közeledik a szülés ideje. Geof egy mózeskosárral és egy játékbabával lepi meg Jo-t, aki leszakítja a baba fejét, ami messzire, majdnem a nézők közé gurul.