A története sokban hasonlít a Tetró ra: hősünk ismét egy alkotói válságban szenvedő, problémás családi hátterű író, ezúttal egy horrorista, a szegény ember Stephen Kingje (főszerepben Val Kilmer). Egy lepusztult, rémmesébe illő városba érkezvén összefut egy szintén írói ambíciójú seriffel, aki alaposan megihleti, amikor elmeséli neki a környéken történt rémségeket, melyekért szerinte egy tini-kommuna felelős, de a nyomozás még eredménytelen. Az író megtudja, hogy maga E. A. Poe is élt a városban annak idején, ettől kezdve szintén alkoholista hősünk kedvenc költőjével álmodik, ettől várva inspirációt új rémtörténetéhez. Két szék között 1. Poe köti össze Coppola korábbi horrorjait és a Twixt -et: az AIP Poe-szériá jával jutott a csúcsra, a Drakula pedig klasszikus horror (Bram Stoker) posztmodern retrospektívje volt. A Twixt valahol a modernista és a posztmodern zsánerfilm közti határon helyezkedik el – valami ilyen köztes állapotot jelent a twixt szó is. Egyrészt hasonszőrű művészfilmről van szó, amilyen a Tetro volt: az álom mint akcidenciális inspiráció a szürrealisták eszköze, feszes slasher-narratíva helyett hősünk álmában Poe-val filozofál arról, hogy milyen a jó horrorsztori.
Persze a Twixt nem hagy kétséget afelől, hogy Coppola itt semmit nem gondol komolyan, de a szürrealista indíttatás és a buzgó ironizálás még nem teszik kompetenssé a filmet. Két szék között - Computerworld. Ben Chaplin ugyan sokkal jobb Poe, mint John Cusack volt A holló ban, de Kilmer csak tovább rontja az összképet, legalább olyan rosszul fest, mint Brando az Apokalipszis most idején, és ugyanúgy érződik rajta, hogy látott szebb napokat is, ahogy magán Coppolán is. A rendezőben ezúttal nem volt elég kakaó egy működő nagyjátékfilmhez. A Twixt (kis jóindulattal) amolyan sikertelen kasszarobbantási kísérlet az egykoron hollywoodi uralomra törő, de mára perifériára szorult mozifenegyerek részéről, remélem, egy új Tetró val fogja jóvá tenni. Melyik a kedvenc Greenaway-filmed?
Másrészt viszont Coppola igyekszik rehabilitálni is a horrort, próbál szórakoztatni, nem szűkmarkú a művérrel, busz-effektusokat és komikumot is használ, továbbá Tim Burton módjára idézi meg a letűnt horrormozikat. Premisszája alapján a Twixt lehetett volna olyan jó, mint a Tetro, mégsem sorolható Coppola sikerültebb opuszai közé. Két szék között 4. Modernista horrorként kifejezetten butácska munka, egy zseniálisan előadott A holló -verselemzést leszámítva többnyire kínos pillanatokat tartogat. Coppola megpróbálta elkészíteni a gondolkodó ember horrorfilmjét, de ezzel alaposan leminősítette a zsánert. Különösebb mondanivalója nem volt, helyette úgy tűnik, az egész film egy heves bocsánatkérés, amiért olyan hatásvadász húzásra vetemedett, hogy ledobott egy " A keresztapa -trilógia rendezőjének új horrorfilmje" bombát. Ha Coppola tudja, mi teszi a jó horrort, akkor azt is érezhette, hogy a Twixt nem lesz alapmű: posztmodern rehabilitációként sem erős a film, a merengős tempónak köszönhetően ennél kevésbé rémisztő horrorfilmet nehéz elképzelni, a humora pedig külön aggasztó.
Általános jelenségnek tekinthető ugyan, hogy – feltételezhetően politikai megrendelésre – az országos politikai közvélemény-kutatások piacán ismeretlen szereplők is közzétesznek az egyes pártok támogatottságára vonatkozó adatokat, ám ezek komolysága és megalapozottsága megkérdőjelezhető – hangsúlyozza az elemző, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a Jobbik nevéhez már évek óta nem köthetők olyan önálló kezdeményezések, amelyek érdemben meghatározták volna – akár csak a baloldalon – a közbeszédet. Erdős Gergely az elemzésében Jakab Péter " parizerkampányára " is kitér. Mint írja, ez a lépés leginkább a kisvárosi és falusi nem baloldali szavazók populista megszólításaként és a balliberális összefogásba tereléseként értelmezhető, míg a különböző szociális jelszavak hangoztatása a baloldali érzelmű választók megnyerésére tett kétségbeesett kísérletnek tekinthető. Két szék között: Csányi István, a „jó ember” - Gödöllő Város Önkormányzata. Az elemző úgy véli, e kommunikációs fogások eredményessége erősen kérdéses, továbbá kiemelendő, hogy a baloldali szavazók kimondottan érzékenyek azokra a szélsőséges megnyilvánulásokra, amelyek korábban a Jobbik arculatának a lényegét képezték.
Értékelés: 12 szavazatból Ördöngős férj, pajkos feleség, léha szerető, erkölcsrendész táncosnő. A dacos kis művészlélek, Micheline ártatlanul beleszeret a párizsi aranyifjúba, Georges viszont éppen a nők elől menekül, méghozzá lehetőleg az összes többi nő karjai közé. Edmond, a régi barát, aki feleségét és szeretőjét is veszélyben látja, átad Georges-nak egy lezárt borítékot annak a nőnek a nevével, akit végül választani fog... Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Két szék között 2. Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!