A kifejezés a következő kategóriákban található: Köszöntünk, Mobilbarát oldalunkon.
Kézikönyvtár Magyar etimológiai szótár Kislexikon hiátus, hiátustöltő Teljes szövegű keresés hiátus, hiátustöltő – a hiátus latin szó, tkp. 'hézag'; nyelvi értelemben akkor áll elő, ha a szóban két magánhangzó kerül egymás mellé, mégpedig olyanok, amelyek nem alkotnak kettőshangzót (ezért pl. az autó ban nincs hiátus). Hiátus szó jelentése a WikiSzótár.hu szótárban. Ez a "hézag" a kiejtésben némi nehézséget okoz, ennek okáért a legtöbb nyelv igyekszik valamiképp a hiátust kiküszöbölni. Gyakori módszer, hogy a két magánhangzó közül az egyiket kiejtjük: így állt elő a gazduram, jójtszakát a gazda|uram, jó|éjtszakát helyett. Még szokványosabb megoldás hiátustöltő mássalhanzót közbeiktatni. Ez legtöbbnyire v, h vagy j, mint a piac tájnyelvi piharc változatában, a bú ige kétféle, búvik, illetve bújik alakjában; a német kurz nyelvjárási kuarz formájából pedig egyenest három magyar változat lett: kuharc, kuvarc és kudarc, míg – szokatlan módon – az utóbbi, a d -s változat lett köznyelvivé.
Hagyomány elve Helyesírásunk egyik alapelve. Lényege: az évszázadokon át megőrzött és rögzült írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható meg. Pl. : 1. régi családnevek (Kossuth, Széchenyi, Dessewffy), 2. Hiátus jelentése. a dz, dzs hangokat írásban akkor sem kettőzzük meg, ha egyébként hosszan halljuk (bodza, edz, maharadzsa) 3. írásban megőriztük a ma már nem létező ly hangot, mely a mostanság is használatos lj hangkapcsolatra hasonlított (lyuk, mély, vőfély).
A magánhangzókat érinti az ún. tővéghangzók lekopása. Eredetileg ugyanis minden szótagunk magánhangzóra végződő nyílt szótag volt, de az idők folyamán azok a szótagzáró magánhangzók, amelyek egyben a szavak végén is álltak, egyre zártabbá váltak, redukálódtak, majd a 12. század elejére teljesen eltűntek (pl. varu>vár, utu>út). A tővéghangzók lekopása gyakran a tőbelseji magánhangzó időtartamának megváltozásával járt együtt, ún. pótlónyúlás következett be. Hiátus törvény szavak gyujtemenye. Ha két magánhangzó került egymás mellé (a β magánhangzóvá válása miatt, összetett szavak határán vagy jövevényszavakban), a keletkezett hiátust (hangrés) feloldotta a nyelv. Figyeljétek meg a következő példákban a hiátus-törvény eseteit! a) hangkivetés: Andreas > András, * néemberj > némber b) a magánhangzó megnyúlása azonos vagy rokon magánhangzók esetében: ősmagyar * nyu β uli >* nyuuli > nyúl, tinó orrú (gomba)> tinórú c) hiátustöltő mássalhangzók lépnek fel, illetőleg helyettesítik egymást: HB. halaláal>halálá v al, üeg>ü v eg, ü j eg, feér>fe h ér, ill. Fe j ér (megye), Noah (Noé)>No v a (falu), ill. no h a (bor), kües>kü j es, ill. kö v es, bial>bi h al, ill. bi v aly, loak>lo v ak A hiátustöltő mássalhangzó sokszor nyelvjárásonként változik.
A rokon nyelvek adatai, a jövevényszavak, a nyelvjárások, mai nyelvünk alakváltozatai, logikátlannak tűnő jelenségei és a nyelvemlékek lehetővé tették számunkra, hogy megismerjük, milyen főbb hangtani változások mentek végbe nyelvünkben. A hangváltozások eredményeképpen sok magánhangzót és palatális mássalhangzót tartalmazó, arányos hangzóelosztású, jó hangzású nyelv jött létre, amelyet joggal tarthatunk szépnek, dallamosnak. Az írás nem képes pontosan tükrözni az élőbeszéd et, s azonos betűkkel jelöli a hangok variánsait is (vö. sz e g - sz ë g; hara n g - n ap stb. Hiátus törvény szavak a falakon. ) Különösen így van ez akkor, ha egy nép az írását más nyelvből kölcsönzi. A honfoglalás előtt őseink rovásírást használtak, a letelepedés után viszont áttértek a latin betűkre.