De csak mondta a szöveget, hogy hogy fog kinyírni, ameddig végül le nem szálltunk. Ezelőtt még utóljára rámosolyogtam (olyan Varg mosollyal, aki érti az érti) de nem kelt fel a helyéről, vagy jött utánunk, csak beszélt tovább. Nem tudom, mire véljem ezt az egész esetet, de kicsit sokkoló belegondolni, hogyha kicsit elszántabb, simán nekünk jött volna, azt meg hogy kés volt-e nála, nem lehetett tudni. Alkoholista nő arcane. Szerintem valami komoly szellemi gondja lehetett a csávónak, de sikerült alaposan befenyíteni, mert végül kiderült, hogy csak az arca volt nagyobb a kelleténél. Edit: a helyesírást még nem sikerült kimaxolni
Itt van a Kunhalmi Ágnes (tekintsünk el attól, hogy ő úgy osztja az észt ilyen téren, hogy egy alkoholista; szóval bármilyen érdemleges csoport ilyesvalakitől messze elhatárolódna, hiszen óriási szavahihetőség rontást végez) aki minden probléma nélkül megszavazza ugyan úgy mint a többiek a saját képviselői fizetésének megemelését, majd elmegy nyugodtan lecsicskálni. Arany János: Írjak? Ne írjak? : hungarianliterature. Megkapja ugyan azt a bért ott a parlamentben, mint mindenki más aki azonos pozícióban van, majd egy ilyen mérhetetlenül gagyi alaptalan kijelentéssel kiáll és előadja, hogy ő mennyire szar helyzetben van és keveset keres, csak azért mert ő nő. A fél ország ettől meg elájul, hogy pfú ő milyen bátor és elő mer lépni ezzel, és kiáll a probléma mellett. Pedig a valóság az az, hogy ő pont leszarja ezt, csupán így próbál támogatást szerezni miután mérhetetlenül pofára esett az utóbbi 1 évben. Ma is felbosszantott a politika.
Ezek az emberek, a Tinódi társaság tagjai, itt, a reszkető homályban, a kék teremben mindig egymáshoz vénültek, hasonultak. Nem ment nehezen a dolog, mert többnyire savanyú, öregül született, hamar ráncolódó arcú, vézna, sápadt valakik voltak mind. Fűtötte őket a láz, összekergette őket a szomorúan nyegle s látástalan ambició, nagyon sokat vártak és akartak maguktól. Ma majdnem nekem jött egy valószínűleg elmebajos ember a buszon : hungary. Egymást megvetették, de jobbnak látták sokaságban ostromolni meg a sorsot, az eredményt, a dicsőséget, a sikert. Diák is volt közöttük, éhes újságíró is, díjnok, magánhivatalnok, jómódú tőkepénzes és szép fizetésű, szép rangú tisztviselő. Már évek óta bolondították, vadították egymást a Harmónia kék termében, verseket, drámákat, rapszodikus novellákat és regényeket írtak. Alig egynek-kettőnek sikerült néha-néha egy-egy zúgfolyóiratot csípni, ahol előkelő írónak nevezték ki s kiadták az írását. Volt olyan is, aki a napilapokig eljutott valami úton-módon s a Tinódi-társaság védnöke, egy erdélyi, alkoholista báró, már két tragédiáját játszatta színpadon.