Az egyik ilyen világban a hidrogén-cianidos üveg összetört, és a macska meghalt, míg egy másikban ez nem történt meg, és a macska életben maradt. A kvantum-szuperpozíció határai [ szerkesztés] Ahogy Schrödinger gondolatkísérlete is mutatja, a hétköznapok során nem találkozunk egymással keveredő állapotokkal (bármelyik laboratóriumi macskáról egyértelműen megállapítható, hogy él-e, vagy sem), ezért feltételezhető, hogy a szuperpozíció csak az elemi részecskékre jellemző, és bizonyos határokon túl nem fordulhat elő. A fizikusok régóta töprengenek azon, vajon hol húzódik az a határ, ahol a kvantum-szuperpozíció mindenképpen összeroppan, vagyis az egymással keveredő állapotok dekoherenssé válnak. Schrödinger macskája | 9789632521152. Ez az állapotváltozás egyúttal meghatározza a mikro- (a kvantumfizika törvényei által irányított) és a makro- (klasszikus fizika törvényei érvényesülnek) világ közötti határvonalat. E területen egymástól függetlenül két magyar csoport is végzett kutatásokat. A hetvenes és nyolcvanas években Károlyházy Frigyes, [3] a nyolcvanas évektől Diósi Lajos vezetésével.
Azért vegyük észre hogy mennyire fura ez, és hogy milyen érdekes módon emel ki minket tudatos megfigyelőket ebből az egészből, mintegy a fizikai törvények fölé emelve. Erről írtam kicsit bővebben a ' tudat létjogosultsága a természettudományokban ' c. Schrödinger macskájának - a híres kísérlet paradox. írásomban. Vannak más, tudatos megfigyelőt nélkülöző értelmezések is, de ezek sem kevésbé extrémek, időben visszafelé haladó részecskék szerepelnek bennük, párhuzamos univerzumok, és ezekhez hasonló nyalánkságok. Bárhogy is legyen, az egyenlőre biztosnak látszik, hogy ha kvantummechanikáról van szó, a "józan paraszti eszünket" ki kell hajítanunk az ablakon …
A Részecske/hullám kettősség alfejezetben sajnos sok a locsogás (vagy nevezhetjük mesének is). Vajon mi a jelentősége a fizika történetében annak, hogy a családi hagyomány szerint de Broglie-nak milyen pályát kellett volna választania, vagy hogy bátyja (! ) melyik évben szerezte meg doktorátusát? Egyes ábrák inkább zavarnak, mint segítenének a megértésben. Pl. A polarizációs rejtély c. fejezet végig a fotonok szempontjából tárgyalja a témát, viszont az öt ábra mindegyike hullámként ábrázolja a fényt, amint a szűrőkön átmennek vagy fennakadnak. Mindent összevéve: a fent említett abszurd, de kecsegetető ígéretek miatt könnyed hangvételt erőltető ismeretterjesztő mű ez a könyv, mely azonban alaposan semmit sem magyaráz meg.
és nem valós! ) kísérletet állította fel, hogy ha egy élő macskát berakok egy dobozba, és mellé teszek egy hasadásra, és radioaktív sugárzásra hajlamos anyagot, majd egy percig magára hagyom a macskát az anyaggal, akkor két dolog történhet minden egyes időpillanatban: az anyag hasad és a cicának annyi, vagy az anyag nem hasad és a macsek él. A részecskéről a Bohr-vezette atomfizikusok azt mondták, hogy a megfigyelésig (a doboz kinyitásáig) a részecske egyszerre (! ) lehet a hasadt és nem hasadt állapotban. Schrödinger kritikája erre az volt, hogy a ha a részecske egyszerre hasadt és nem hasadt, akkor mi a helyzet a macskával? A macska nem lehet egyszerre élő és halott. Az egész gondolatkísérlet lényege, hogy Schrödinger arra próbált rávilagítani, hogy lehet, hogy a részecske lehet egyszerre több állapotban is, amíg meg nem figyelem, a macska akkor is egyértelműen él vagy halott bármelyik időpillanatban, tehát e két dolog (jelen esetben a kvantumfizika és a klasszikus fizika) között feloldhatatlan ellentmondás van, azaz a Bohrék által felállított elmélet hiányos vagy hibás, mert nem lehet összhangba hozni a klasszikus fizikával.
A kvantummechanika, ahogy a modern, Einstein utáni fizika általában, elég bonyolult dolog, nehéz józan paraszti ésszel megérteni. Ebben segít a Nobel-díjas osztrák fizikus, Erwin Schrödinger híres gondolatkísérlete a dobozba zárt macskával, amit éppen ma 80 éve adott elő először. A kvantummechanika egyik alapelve, hogy a fény és az anyag egyszerre mutat hullám- és részecsketulajdonságokat is. Szuperpozíciónak nevezzük, amikor egy rendszer olyan állapotban van, hogy bizonyos tulajdonságait nem ismerjük. Amikor mérést végzünk, a hullámfüggvény összeomlik, és a rendszer felveszi a lehetséges állapotai egyikét - mi magunk a megfigyeléssel kényszerítettük ki ezt. Nem teljesen tiszta, ugye? Nos, képzeljünk el egy kartondobozba zárt macskát, mondja Schrödinger. A dobozban van egy darabka radioaktív izotóp, egy Geiger-Müller számláló, egy hozzá kötött kalapács, és egy mérges gázzal teli üvegcse. Ha az izotópban elbomlik egy atom, a műszer ezt regisztrálja, meglöki a kalapácsot, az összetöri az üvegcsét, a méreg kiszabadul, a macska elpusztul.