Magyarságkutató Intézet Neparáczki Endre (szerk. ): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020) Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS járultak ahhoz, 5 hogy a művelt közvélemény jelentős részében (még inkább) összegubancolódjanak egyes őstörténeti szálak. Kásler Miklós értékelte a Magyarságkutató Intézet munkáját – kultúra.hu. E körülmények magyarázzák az időnként forró közéleti vitákat és azt a gazdag pszeudofolklór-irodalmat is, mely a kérdést körülöleli sosem létezett kódexek anyagának világhálós közlésétől a sumér-magyar és az etruszk-magyar nyelvrokonság vissza-visszatérő tételeiig. 5 Elvi okból nem adatolom egyik "táborból" sem a vitázók hosszú sorát, mivel írásom célja nem a megbélyegzés, nem a parttalan viták további korbácsolása, hanem nyelvtörténet valós megítélésének, nyelvtörténet és őstörténet valós viszonya láttatásának elősegítése. Nyelv és modern nemzeti identitás fennebb említett kapcsolata is magyarázhatja a felfokozott érdeklődést, mert az érvelők egy része úgy véli, a nyelv eredetével a nép eredetére is fény derül.
Biró Vencel levéltári forrásokon alapuló rend- és egyháztörténeti írásait Katolikus kincsek címen már korábban olvashatóvá tettem. A Magyarságkutató Intézet kiadványai között "Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük" címen közreadtam történeti írásainak gyűjteményét. Az újabb tematikus kiadvány gazdasági és művelődéstörténeti témájú, főként az Erdélyi Fejedelemséggel kapcsolatos, alapvető fontosságú írásainak gyűjtőhelye. Biró Vencel (1885–1962) piarista tanár, történész, egyetemi professzor. A kolozsvári tudományegyetemen Szádeczky Lajos, majd Márki Sándor hatására terelődött figyelme Erdély történelme felé. Tanári pályája a kolozsvári róm. kat. főgimnáziumban vette kezdetét. Az egyetemi tanulóidőt is beszámítva – 1904 és 1962 között – ötvennyolc évet töltött a kincses városban. Kezdő tanár korában az Erdélyi Fejedelemséggel kapcsolatos levéltári anyagok feldolgozásával alapozta meg történelmi kutatásait. Komoly érdeklődését látva, Kelemen Lajos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület legendás levéltárosa becses forrásokkal látta el, szakmailag később is segítve, élete végéig barátságába fogadta.
A trianoni békeszerződés az erdélyi piaristákat elszakította a magyar provinciától, szentszéki dekrétum alapján 1921-ben viceprovinciává, 1925-ben önálló romániai rendtartománnyá szerveződhettek. Munkálkodása elismeréseként 1923. április 12-én a szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem bölcseleti-, nyelv- és történettudományi kara Erdély történelme tárgykörben magántanárrá habilitálta. Az 1928. esztendőben megalakult Erdélyi Katholikus Akadémia rendes tagjává és tudományos szakosztályának elnökévé választotta. A piarista rend is elismeréssel adózott munkássága előtt. 1934-ben a rendi káptalan a romániai rendtartomány főnökévé emelte, amivel súlyos gondokat rakott vállaira. Onisifor Ghibu egyetemi tanár irredentizmus vádjával feljelentette, szerinte a rendi címerben a magyar korona látható az M. A. – Magyar Állam jelentésű – betűkkel. A piarista rend megnyerte a pert, nem kellett a perben követelt 100 millió lejt kifizetni. 1940 nyarán ismételten rendtartományfőnökké választották. 1940. október 1-től a Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa történeti tanszékének nyilvános, rendes tanára lett.