A sarokban ott van az a gyönyörű maori szobor, amit Új-Zélandról hoztál, képtelen vagyok a szekrény mélyére süllyeszteni. De a legfélelmetesebb talán mégis az, hogy a tükörképemről is te jutsz eszembe. Mert a kapcsolatunk alatt mindig azzal a tudattal néztem a tükörbe, hogy ma vajon mennyire tetszem neked. Vagyis a saját lényem is folyton emlékeztet az irántad érzett szerelemre. Forrás: Shutterstock Tudom, hülye vagyok, annyit sem érdemelnél, hogy gyűlöljelek. De nem tudlak gyűlölni, épp ellenkezőleg. Most is ugyanúgy kívánlak, mint régen. Vágyom az érintésedre. Az ölelésedre. A mosolyodra. A hangodra. Nélküled úgy érzem magam, mint egy eltévedt szellem, aki nem érti, hogy hová került és mi történik vele. Nélküled félek. Ahogyan a szívembe mar a hiányod kísértete, tör elő belőlem a tehetetlenség szülte harag. Miért nem tudlak elfelejteni? Mikor nem tudlak nem szeretni? Bárcsak okosabb lennék, hogy kitaláljam, hogyan tudnám enyhíteni a gyötrelmeimet! Vágyom a szenvedélyre, egy "ismeretlen" érintésre | Mindennapi Pszichológia. Hisz a tudatom mélyén tisztában vagyok vele, hogy sosem jössz vissza.
Az érintésedre Az ölelésedre A csókodra Arra, hogy fogd a kezem Arra, hogy mosolyogj rám Arra, hogy a szemembe nézz Arra, hogy most azonnal velem legyél.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt be a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek. (Ady Endre) nem ismerem de jó féle és énis tudok:) Rímeket találni, Szerelmedet elfogadni, Vérző szivemet begyógyítani, S csak terád gondolni!! köszi cijazstok irjatok mégg:) hamár versekről van szó... Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam. " Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ismered? Szállnak az évek és egyre csak rosszabb, ami elmúlt, már nem sok jót hozhat... Semmi sem biztos, csak az ami történt: össze törted az álmom egy estén.