Herendi ekkor arról is beszélt, hogy az utóbbi években többször visszatartotta magát a politikai véleménynyilvánítástól, nem posztolta nyilvánosan a gondolatait Facebookon, és emiatt szégyellte magát. Hát, ha volt pár gondolat, amit magában tartott, azt most mind sikerült belepréselnie a Bűnös városba, ami ott kezdődik, ahol az az apró részlet végződött – egy fegyverdörrenéssel –, aztán úgy folytatódik, mint egy különösen dühös rövidfilm a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről. A Bűnös város főszereplője egy vidéki potentát (Thuróczy, még a szokásosnál is jobban meggyűrve), aki kitalálja, hogy a falujában nemzeti kolbásztöltő fesztivált fog létrehozni, mert ezzel mindenféle EU-s támogatást lehet lenyúlni. Ebben segít neki a teljesen fogalmatlan falusi tanács, a polgármester meg hiába ellenkezik, úgyis mindent eldöntenek a feje fölött, amíg alszik. Főszereplőnk amellett, hogy tényleg úgy néz ki, mint akire ráférne egy wellnesshétvége, szekérrel jár a faluban a Colosseum melletti falusi házába, ahol a vak komondor mellett a felesége várja, aki a tészta mellé zsírosbödönből meri neki a kaviárt.
(Ez egyébként egy annyira vicces alapötlet, hogy idén bemutattak egy magyar filmet, ami pont egy ilyen emberről szól. ) Azt nem lehetett tudni egész pontosan, hogy a Bűnös város miről szól, de Herendi idén elkezdte pedzegetni, hogy meg fogjuk tudni, ugyanis szeretné a fiktív filmet a valóságba áthozni, mondván, hogy borzasztóan nagy igény van rá. Hogy pontosan mit értett az író-rendező a nagy igény alatt, az csak most, az október 23-i hétvégén derült ki, amikor rövid felvezetés után megjelent a Bűnös város, egy 28 perces, fekete-fehér, politikailag kritikus rövidfilm, a főszerepben olyan ismert arcokkal, mint Thuróczy Szabolcs vagy Sodró Eliza, és olyan egyértelmű politikai célpontokkal, mint Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Borkai Zsolt vagy akár a Pegasus-ügy. A politikai fordulat szokatlan Herenditől, de nem előzmény nélküli. Idén májusban már arról beszélt egy interjúban, hogy egyszerűen nem kapott magyarázatot arra a filmintézet döntőbizottságától, hogy miért nem kap finanszírozást a filmjeire – egy érthetetlen döntés valakiről, aki a Vajna-korszak legnépszerűbb magyar filmjét, a Kincsemet készítette.
Mert, ha visszatekintéssel nézzük a helyzetet, lehet, hogy Herendi Gábor sokkal jobban érezte volna magát, ha tudja folytatni a nagy pénzből készülő kommersz produkciót, de a helyzet úgy hozta, hogy megszületett a szerzői filmes énje. És elemi erőből készített egy ellenálló alkotást. A magyar film pedig egyre színesebb! Infó: Bűnös város Megtekinthető a című honlapon
Szóval, mégis hogy tudnak ezek a mintapolgárok ilyen brutális tettekre vetemedni? Oké, tudjuk, hogy léteznek pszichopaták (mai szakkifejezéssel már inkább antiszociális személyiségzavaros emberek), akik képtelenek empátiát gyakorolni mások felé, ezért bárkin átgázolnak a céljaik érdekében. Ölni persze ők is képesek - megfontoltan, hidegvérrel, és ami a legfontosabb, hogy általában érdekből. Dorothy Otnow pszichiáter azonban olyan gyilkosokkal foglalkozott, akiknek a sorozatosan elkövetett tetteit látszólag nem indokolta semmi. Az ő karrierjének állomásait követi nyomon a Crazy, not insane (Őrült, nem elmebeteg) című, 2020-as dokumentumfilm, ami az elsők közt jön szembe velünk a megújult HBO Max kínálatában. hirdetés A rendező az ismert dokumentumfilmes, Alex Gibney, aki korábban Steve Jobs életétől a Wikileaks történetéig számos jelentős személyt és történelmi momentumot járt körül. Itt is tudta, milyen eszközökkel fokozhatja a hatást: az archív felvételek mellett baljós hangulatú animációk foglalják keretbe az egyébként sem szívderítő eseményeket.
Callas társai eleget is tettek a kérésnek, míg Callas felháborodottan visszautasította azzal az Maria Callas és pasziánsz, hogy a feltálalt ételek szinte ehetetlenek Maria Callas és pasziánsz, a kiszolgálás is kritikán aluli volt, nem is említve a hajón, valamint a kabinokban uralkodó koszt és piszkot. Természetesen Callas viselkedése, reakciója ismét negatívumként lett a nyilvánosság elé kitárva, egyes könyvekben cinikus módon feltüntetve. Aki már az emigrációt átélte és emigránsként tud gondolkozni, csak az tudja Callast igazán megérteni, hogy az életben minden sikerért keményen különösen emigránsként Maria Callas és pasziánsz kell küzdeni. Élete végére a gyógyszerek rabjává vált az opera koronázatlan királynője, Maria Callas » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Maria Callas szerelmei Ezért Callas nem volt hajlandó "egoizmusból" ahogy azt a "jóakarói" később írták , csalásnak, hazugságnak támogatója lenni. Bevallom, Maria Callas iránti tisztelet invitálta bennem a gondolatot, hogy mint úgyszintén emigráns múlttal rendelkező, emigránsként gondolkodó személy ezt a rövid összefoglalót monodráma formájában megírjam.
Ugyanis, Callas rajongói beleértve magamat is megérdemlik, hogy a nagy DIVÁT ne mint a megszokott rivaldafényben tündöklő "egoista" egyéniséget, hanem Callast mint igazembert ismerjék meg. Méltatás A zsenit, a fenomént, a csodagyereket az Ég Ura e földi világba küldi: gyönyörködtetni, elragadtatni halandókkal, szépséggel vigasztalni minket, földi teremtményeit! Ebben az írásban Jeszenszky Iván személyes virtuozitásán átszűrve mutatja meg nekünk Maria Callas életét. Szinte irodalmi babérkoszorús monológba foglalva Callas őrületesen, csodálatosan ívelő életének röppályáját. Saját szavakkal – A Maria Callas-sztori (2017) - Eszter és a filmek. Az operaénekesnőjét, aki tündököl, halványul, botlik ha kell, de élete legragyogóbb szerepeivel meghódítja a világ legnagyobb operaszínpadait, a Milánói Scalától a New Yorki Metropolitanig. Gyönyörködtetve, szenvedve, égig Maria Callas és pasziánsz és megalázva. Három oktáv, harmincnál is több szerep Betegen is; értünk, a nagyérdemű közönségért, akikért száz halált halt szerepeiben, hogy most örökké éljen, feledhetetlen hangjával lelkünkben, emlékeinkben.
(Ez is érdekelheti: Elárverezik a néhai Maria Callas két limuzinját) A korábbi first ladyt, Jackie Kennedyt vette inkább el Onasszisz. /Fotó: Getty Images – Callas egész életében áldozat volt. Párkapcsolataiban alárendelt szerepet töltött be, engedelmes volt, ami meglepő, hiszen a színpadon dívaként szerepelt. A saját szülei is bántották, de a legtöbb fájdalmat Onasszisz okozta neki, aki miatt el is vált, majd később az élete tragikus véget ért. Maria Callas szerelmei, Maria Callas és pasziánsz. Szenvedélyes viszonyuk alatt érzelmileg és testileg is megkínozta, majd eldobta őt Jackie Kennedyért, akit 1968-ban feleségül vett – magyarázta a Daily Mail című brit napilap riportjában a kötet szerzője, Lyndsy Spence, aki a kaliforniai Stanford Egyetem archívumában bukkant az opera-énekesnő rég elfeledett leveleire. A szerzőnő Callas közeli barátjának naplójából arra is rájött, hogy Onasszisz egy erős nyugtatóval és altatóval tömte az énekesnőt, aki ezeknek rabja lett. A férfi kedvéért egy veszélyes diétával lefogyott, mert ő a csontsovány nőket kedvelte.
1959-ben a bulvárlapok címoldalára került: elvált férjétől, és szenvedélyes viszonyt kezdett Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnással. 1959-től többnyire csak koncerteket vállalt, operaszínpadra 1965-ben a londoni Covent Gardenben. Testi-lelki állapotának romlása miatt gyógyszereket szedett, 1970-ben túladagolás miatt kórházba került, bár már ekkor sokan öngyilkossági kísérletre gyanakodtak. 1977. szeptember 16-án halt meg Párizsban, a hivatalos közlemény szerint szívroham következtében, bár sokan öngyilkosságot rebesgettek. A Pere-Lachaise temetőben egy emléktáblát helyeztek el, hamvait két évvel később szórták az Égei-tengerbe. Az opera koronázatlan királynőjéről 1994-ben Milánóban, 1997-ben Párizsban neveztek el teret, életéről Mesterkurzus címmel Terence McNally írt színdarabot. Mindörökké Callas (2002) címmel a francia Fanny Ardant főszereplésével készült róla film, amely a sebezhető embert mutatta be életének válsághelyzetében, amikor a hangja már nem engedelmeskedik.
A Chicagóból kapott ajánlatot elfogadta, de a társulat a premier előtt megszűnt, amerikai debütálására 1954-ig kellett várnia. Megkeresték viszont Olaszországból, s 1947-ben a Veronai Arénában Ponchielli Giocondájának címszerepében debütált. Nem sokkal később feleségül ment a nála 30 évvel idősebb Giovanni Meneghini téglagyároshoz, aki impresszáriója is lett. Zenei téren Tullio Serafin karmester vette szárnyai alá, színészi képességei kibontakoztatásában a rendező Luchino Visconti volt segítségére. 1950-ben debütált a milánói Scalában, Mexikóban egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát és Toscát, 1951-ben a hangjától lenyűgözött Arturo Toscanini neki adta Lady Macbeth címszerepét, a Metben 1956-ban Bellini Normájaként mutatkozott be. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizálásuk az operabarátokat is két táborra osztotta. Callas az ötvenes években ért karrierje csúcsára, fényképe 1956 októberében az amerikai Time magazin borítóján is szerepelt. Háromoktávnyi hangterjedelme az alsó F-től a felső E-ig, a drámai szoprántól a koloratúrszopránig ívelt.
Az operaszínpadon 1942-ben hatalmas sikerrel mutatkozott be A windsori víg nők ben, immár Mario Lanzaként. A művésznév anyja, Maria Lanza nevének "férfiasított" formája, amelyet 1948-ban hivatalosan is felvett. Mario Lanza Ígéretes pályafutását a második világháború akasztotta meg. Az Egyesült Államok hadba lépte után, 1942-ben a légierő művészeti alakulatához osztották be, hogy a fronton szórakoztassa a katonákat. Még egyenruhát viselt, amikor szerződést kapott az RCA kiadótól, leszerelése után egy bajtársa húgát vette el. A fiatal tenor ezután is lázasan képezte magát, s rádióműsorokban, koncerteken, egy tenorokból álló trió tagjaként tett szert népszerűségre. Egyik felvétele eljutott Louis B. Mayerhez, az MGM filmstúdió mindenható elnökéhez is, aki 1947. augusztus 28-án jegyet váltott Lanza egyik Los Angeles-i fellépésére. A látottak és hallottak őt is lenyűgözték, és ott helyben hétéves szerződést íratott alá a hatalmas hangú és jóképű fiatal tenorral. Lanza első filmjének forgatása előtt New Orleansban "igazi" operában is fellépett, Puccini Pillangókisasszony ában Pinkertont adta.