Anyák napi videós köszöntés Úgy érzed, te sokkal kreatívabb vagy, minthogy képekben mondd el az érzéseidet? Nagyon jó! Akkor készíthetnél egy anyák napi videós köszöntést. Vedd fel a videót, amiben elmondod neki, mit érzel iránta, megköszönöd mindazt, amit kaptál tőle és elmesélhetnéd a legkedvesebb emlékedet is. Azután tehetsz rá effekteket, zenét a számítógépeden vagy a mobilodon egy app segítségével. Ez az ajándék örökre megmarad neki és rendszeresen megnézheti, amikor hiányzol majd neki!
Legyen ez a nap most kivételes! Kérdezd meg kisgyermekedet, mit kívánna, ha egy mesebeli tündér teljesítené három kívánságát! Beszélgessetek róla, miért szeretné az adott dolgot? Mondd el te is, hogy mit kívánnál a tündértől! Anya is volt kislány Mesélj kisgyermekednek arról, amikor te voltál kislány! Te hogyan köszöntötted fel az édesanyádat anyák napján? Milyen emlékeid vannak, amelyek anyukádhoz kapcsolódnak? Vedd elő a régi fényképalbumot és nézegessétek meg együtt! Milyen volt akkoriban gyereknek lenni? Mit játszottatok a testvére(i)ddel, barátaiddal? Tegyétek egymás mellé mindkettőtök kiskori fotóját! Hasonlítotok egymásra? Mi az, amiben egyformák vagytok (külső és belső tulajdonságok)? Ha vannak fotók a nagyi gyerekkorából, nézzétek meg azokat is! Közös tánc Keressétek meg mindkettőtök kedvenc zeneszámait és táncoljatok mindegyikre együtt! Próbáljátok ki, hogy tánc közben egyre közelebb kerültök egymáshoz: először külön-külön táncoltok, majd a mutatóujjatok összeérintésével, aztán tenyérérintéssel, majd az ujjaitok egybefűzésével, azután egymás vállát fogva, majd egymást átölelve.
TOLDI ESTÉJE – Negyedik ének – Arany János 1 Immár Toldi Miklós, és öreg szolgája, A Dunán átkelve Rákosmezőn jára, Toldi elül, Bence utána csendesen, Nem dobban az úton lovaik lába sem, Körme sík homokba csuklóig lehalad, Nyom előttük sincsen, utánok sem marad; Ha maradna is, azt mindjárt egyenlőre Söpri az éjszaki szélnek fölözője. [1] 2 Ballag a vén Toldi, tépelődve ballag, Ki tudná, mit gondol azért, hogy csak hallgat? Látom én: a folyó, azért hogy hallgatag, Mélyebb szokott lenni, mint a csörgő patak. Bence sem szólott még, amióta jőnek; De a hallgatást nem soká bírja ő meg: Csak az első egy szót ejtené ki Toldi, Majd ki tudná ő a többijét pótolni. Toldi negyedik eneko. 3 Úgy intézte a sort, hogy gazdája mellé Érkezzék, de mintha észre nem is venné; Akkor hol köhentett (nála szokott próba), Hol pedig lovával őgyeledett szóba. Avval is kénytelen volt felhagyni aztán, Bölcsen átallátta hogy semmit sem használ; Mentek, mendegéltek még egy jó darabot, Egyszer a vén Miklós e szókra fakadott: 4 "Nem hiába ástunk földalatti vermet: Lásd, Bence, a földön már meg sem ismernek; Mesévé csinálnak maholnap engem is, Amiről azt mondják: hisszük is azt, nem is. "
Három napig magát ekkép vesztegette, Harmadik nap a nád megzörrent megette, Azt gondolta farkas, meg se moccant karja, Mert ellátta, hogy őt csak testvére marja. Pedig Bence volt az, régi hű cseléde, Akit anyja küldött fölkeresésére, Ki nagy zokogással nyakába borulva Így szólott Miklóshoz egy kis idő mulva: "Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek, Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek; Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet, Sose hittem, hogy meglássalak ma téged. Hogy' vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen? * Nem evett meg a vad ezen a vad réten? Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! Toldi negyedik ének - Tananyagok. Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. " Azzal a hű szolga szemét az ökléhez, S öklét megtörölte ócska köntöséhez, Letérdelt a földre, tarsolyát letette, Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte. Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből, Az üres tarsolyból, meg a födeléből, A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta, Végre két almával a módját megadta. Akkor elővette csillagos bicskáját, Megkínálta vele kisebbik gazdáját; Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S a cipóval a hust jóizűen nyelte.
S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga! Jobban esett, mintha maga falta volna; Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája, Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája. Mikor aztán Miklós az éhét elverte, Bence a kulacsnak nyakát kitekerte: A kulacs sikoltott és kibuggyant vére Az öreg szolgának a keze fejére. Ez meg a vörösbort urára köszönte, Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte, S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével, Megtörülte száját inge elejével. S a bor az öreget jókedvre tüzelve, Hogy' kinyilt a szíve! TOLDI - NEGYEDIK ÉNEK - Arany János - Érettségi.com. hogy' megoldott nyelve! Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján, (Ostoros gyerek volt annál néhanapján); Azután fordítá apjára, anyjára, Györgyre a bátyjára, végre önmagára, S tán a szó belőle, míg a világ, folyna, Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna: "Haj! be zokon esik most hallgatnom téged! Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet. Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva, Ítéletnapig is elhallgattam volna. Hányszor elbeszélted apám vitézségét! Majd éjfél vetette minden este végét; Aztán mily sokára tudtam elalunni!
Hajnalig se birtam a szemem lehunyni. 15 "Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmult; Más pennával írnak; sorsom balra fordult; Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá, Hej, ki tudja, mikor leszek bele jóvá? De hiszem az Istent, az árvát sem hagyja, Mert azért az árvák gondviselő atyja; Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Mit fejemre költe drága jó testvérem. 16 "Nem születtem arra, érzem ezt magamban, Hogy itt békamódra káka között lakjam; Nem is teremtőztem béresnek, villásnak, Hogy petrencét hordjak akárki fiának. Már csak arra várok, hogy bealkonyodjék, A világ mezőrül haza takarodjék, És akkor nyakamba veszem az országot, Szél sem hoz felétek énrólam ujságot. " 17 Nagyon elbusúla Bence a beszéden, Szánta kis gazdáját, hogy bujdosni mégyen, Hallgatott sokáig s majd elfakadt sírva, Bocskorán körmével kereszteket írva. Végre megszólamlott s nagyon szépen kérte, Ne nehezteljen meg Miklós gazda érte: De ő ezt a dolgát bolondságnak tartja, Hogy fejét ily rögtön bujdosásnak adja. Arany János - Toldi - Olvasónapló - Oldal 4 a 12-ből - Olvasónaplopó. 18 "Látod jó kis gazdám: György úr nemsokára, Három-négy nap mulva, visszamegy Budára: Akkor, ami elmult, feledségbe mégyen, Kiskirály leszesz te az egész vidéken.
uramfia! Nincsen hő lelkének hová fordulnia. Mert elmenne könnyen, el is bujdokolna, Ha az édesanyja előtte nem volna: Jaj, de majd ha róla hírt nem hallanának, Megrepedne szíve az édesanyjának. 8 Három napig magát ekkép vesztegette, Harmadik nap a nád megzörrent megette, Azt gondolta farkas, meg se moccant karja, Mert ellátta, hogy őt csak testvére marja. Pedig Bence volt az, régi hű cseléde, Akit anyja küldött fölkeresésére, Ki nagy zokogással nyakába borulva Így szólott Miklóshoz egy kis idő mulva: 9 "Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek, Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek; Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet, Sose hittem, hogy meglássalak ma téged. Hogy' vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen? [3] Nem evett meg a vad ezen a vad réten? Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. " 10 Azzal a hű szolga szemét az ökléhez, S öklét megtörölte ócska köntöséhez, Letérdelt a földre, tarsolyát letette, Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte.
, Igen keserüli Miklóst az ő anyja: Titkon ezért őtet éléssel táplálja. ' Ilosvai 1 Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival, Fut hideg forrásnak enyhítő vizére, És ezerjófűvet tépni a sebére; Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya, Az ezerjófűvet írul sem találja, Minden ág megtépte, tüske megszaggatta, Úgyhogy még aléltabb most az isten-adta: 2 Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja, Oldalát kikezdte annak sarkantyúja, S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég, Szíve a mellében akkép hánykolódék. Bujdosik az, éren', bujdosik a, nádon', Nincs, hová lehajtsa fejét a világon. Hasztalan kereste a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot. 3 És mint a toportyán [1], ha juhász kergette, Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette: Ott is azt susogta a nád minden szála: Széles e világon nincsen árvább nála. Nádtors lőn az ágya, zsombok [2] a párnája, Isten kék egével födve a tanyája, Mígnem a sötét éj szárnya alá vette S fekete ponyvából sátort vont felette.