Vén Gesztenye Csárda - Rábahídvég
Forrás: Szombathelytől 25 km-re, Vasvártól 5 km-re, Rábahídvégen, csendes, nyugodt környezetben találhat meg bennünket. Konyhánk specialitásai a magyaros ételek, a szárnyasokból és halakból készült ételek. Látnivalók a környéken Vén Gesztenye Csárda Rábahidvég További látnivalók
Tűz keletkezett reggel a rábahídvégi Vén Gesztenye étteremben, a 8-as főút mellett. Vasvári, körmendi és rábahídvégi tűzoltók érkeztek a helyszínre, akik megfékezték a lángokat. A Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat tűzvizsgálatot végez. Az étterem egyik munkatársa érkezett reggel nyolc órára a bezárt épülethez és ő látta meg a tető szellőzőnyílásán kiömlő füstöt a sűrű ködben. Az ablakon benézve lángokat is látott. Elmondása alapján remegő kézzel hívta a 112-es segélyhívószámot. Még éppen időben. Az égő födémről a tűz már átterjedt néhány székre és asztalra, de a a tűzoltók megfékezték a lángokat. Az étteremnek tönkrement az elektromos hálózata is, ezért a tűzoltók aggregátort hoztak, hogy a hűtőkben és mélyhűtőben tárolt élelmiszerek ne menjenek tönkre. Az étterem munkatársai a foglalások alapján értesítették vendégeiket, hogy a tűz miatt az étterem határozatlan ideig zárva tart. A tűz keletkezésének okát vizsgálja a KMSZ. Tűz a Vén Gesztenye étteremben Rábahídvégnél - munkába érkező dolgozó észlelte a lángokat Kapcsolódó hírek
Hétvégi kikapcsolódás a Bakonyban. Pihenés, szállás és aktív programok az egész családnak. Bakonyi Apartmanház, Eplény, Tel. : (88) 453-122, (70) 312-2091 (x)
A vendéglő a 1996 óta működik, családi vállalkozás keretében. Szombathelytől 25 km-re, Vasvártól 5 km-re, Rábahidvégen, csendes, nyugodt környezetben található. A konyha specialitásai szinte minden étel, jellegzetes egyéni fűszerezés, minőségi alapanyagok. Állat simogatás, kemencében sült ételek. A Retro Tanya vendégei 10% kedvezményre jogosultak a fogyasztásból kedvezmény kártyájuk felmutatása esetén! Információ: Related Projects
Mára a társaságunk egyik tagja már gyomorrontással fekszik a haltól, ami rántott fogasként érkezett. Furcsa volt, hogy nem láttunk szakácsot, nem volt meleg a konyhában, amibe bepillantva életnek, főzésnek nyoma sem látszott. 2, kb. 16-18 éves gyerek képezte a személyzetet (ők aranyosak voltak), bár a szomszéd házból sietve érkezett egy asszony, miután leültünk. A levesben a májgombóc körül hab volt, mintha épp most tették volna a levesbe őket a mikróból, a pörkölt sosem volt összefőzve, nem látott hagymát, olyan íze volt, mintha csak rászórtak volna rengeteg nyers pirospaprikát, és összekeverték volna paradicsomszósszal. A palancsinták állaga mosogatószivacsra emlékeztetett. Nem tudom milyen módszer van az előre lesütött ételek látványos újratálalására, de úgy tűnik itt a hétközbeni gyakorlatot ez képezi. Egyébként pedig a kültéri vendégtér körül mindenhol hatalmas rendetlenség, összeszedetlenség. Tudott dolog a személyzethiány, de ami itt zajlik, az a vendéglátás teljes félreértése a vendégek egészségének veszélyeztetésével súlyosbítva.
Végre-valahára befutott a Fekete Özvegy, amely a Bosszúállók: Végjátékban elesett Natasha Romanoff eredetsztoriját, korábbi kalandozásait mutatja be, illetve azt is, mi történt a sokat emlegetett Budapesten. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Fekete Özvegy! (Spoilermentes kritikánk következik. ) Külcsín Már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára Marvel-filmet a moziban, így aztán különösen tűkön ülve vártam a Fekete Özvegy bemutatóját - na, meg azért is, mert a jelenetek egy részét szeretett fővárosunkban, Budapesten rögzítették. De ne szaladjunk ennyire előre! A Marvel filmes univerzumának harmadik fázisát a Pókember: Idegenben zárta, amely vége és a bejelentett projektek azt sugallták, hogy a további alkotások merőben mások lesznek, mint a korábban látottak. Sokkal többet fognak kísérletezgetni a fejesek, nem is beszélve arról, hogy a szuperhősök a sorozatok világában is megvetik a lábukat, amely megint csak újabb távlatokat nyit meg előttük. A pandémia miatt első körben ezek a szériák mutatták meg magukat, így a WandaVízió, A Sólyom és a Tél Katonája, illetve a jelenleg is futó (már csak a záróetap van hátra) Loki úgy ahogy vannak, levették a lábukról a rajongókat.
Az elsőt budapesti helyszínen élvezhetjük egy autósüldözés keretén belül, a második nagy durranás egy helikopter és a zord időjárás ütős kombinációjából adódik, míg a harmadik – mely erősen hajaz a már korábban látott MCU filmekre – az égből zuhanva hull reánk. A Marvel varázslat most elmarad, nem képes emlékezetes látványt nyújtani, sőt, továbbmegyek. A Bosszúállókon edződött szemünk bíz gyakran érzékeli, hogy helyenként dolgozhattak volna a technikusok a látványvilágon, mely hagy maga után némi kívánnivalót. Számomra sokkal inkább volt kémfilm, mint szuperhősfilm, ami csak a javát szolgálta az alkotásnak. Közelebb éreztem egy James Bond női verziójához, mint a Vasemberhez. A franchaise legütősebb és legalaposabb darabja kétségtelenül a Tél Katonája, melyhez a Fekete Özvegy csak szeretne felérni. A legalaposabb módon nyúlt a kém-thriller műfajhoz, megemlítve még azt a nem csekély pozitívumát, hogy Steve Rogers múltját és jelenét ragyogóan bontották és mutatták be nekünk, nem úgy, mint most Natasha esetében.
A rendező, Cate Shortland a karaktereket igyekszik a középpontba helyezni – ami dicséretes – de a főhös gyötrelmei és fájdalmai nincsenek eléggé kicsomagolva, csak helyenként kapunk információt az igazi Natasháról. A szereplők közti dinamika, amikor időt és helyet kap a játékidőben, akkor jól működik, kár, hogy ezt nem boncolgatták tovább, hisz Florence Pught látványosan lubickolt szerepében. Dicséretes, hogy a producerként is szerepet vállaló Johansson nem akarta önmagát az arcunkba tolni, és engedte, hogy a többi szereplő is reflektorfénybe kerüljön. Okos, hisz sok jelenetben ott van, de nem érezzük tolakodónak a jelenlétét. Jelenát leszámítva a karakterábrázolás tehát csúnyán a háttérbe szorul az időszakosan megjelenő verekedős – robbantgatós jelenetek miatt, és mivel a figurák nem kapnak igazi mélységet, ezért izgulni sem lehet értük kellőképpen. Fekete Özvegy mostani ellenfele Taskmaster, aki inkább néz ki egy Daft Punk klip főszereplőjének, mint egy komolyan vehető főgonosznak. A Marvel filmek gyengesége – a főgonosz kidolgozottsága – tehát továbbra is érezhető, és szomorú, hogy ezen most sem voltak képesek változtatni.
Szerencsére megérte várni rá. Irány Budapest A Fekete Özvegy más tempóval dolgozik, és más tétet lenget be, mint a szokványos MCU-s mozik, ez pedig az egész univerzum megmentése után szinte már kellett a mozinézőknek. Egy váratlanul erős és drámai nyitás után hamar elhelyezhetővé válik a kánon nagy idővonalán is a cselekmény: az Amerika Kapitány: Polgárháború után, de még a Bosszúállók: Végtelen háború előtt járunk, tehát Natasha épp szökésben van, a Szokóviai Egyezmény megsértése miatt az egész világon vadásznak rá. Egy profi szovjet kémnek persze ez nem is annyira nehéz alaphelyzet, rohamtempóban tér azonban vissza Natasha múltjának több szereplője is, akik a sztori katalizátoraiként szolgálnak. Olyannyira jól csinálják ezt, hogy néha még el is lopják a rivaldafényt a címszereplőtől. A magyar nézők szívét nyilván a budapesti helyszínek fogják leginkább megdobogtatni, noha tényleg nem időzünk itt sem sokáig, a Fekete Özvegy egyetlen pillanatig sem lassít, villámsebesen húz minket végig az egyébként rövidnek semmiképpen sem mondható játékidőn.
Nívótlanság bűze terjeng a Marvel Moziverzumban. Részben a világjárvány okozta kényszerszünet folytán is, de mióta lezárult az ún. Végtelen-saga, a monopolhelyzetben lévő szuperhősvállalat kétségbeesetten próbálja utolérni önmagát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Hamarabb kezdődtek a problémák, mint hinnénk: a Végtelen háború és a Végjáték duója Thanos, a szupergonosz eljövetelével és a mindent lezáró végső, eposzi összecsapás fals ígéretével hitegetett, gigászi PR-kampányuk pedig annak rendje és módja szerint el is hasalt. Infantilis humorba oltott zárófejezetekből ugyanis nem igazán sarjad katarzis, így a későbbi, jóval alacsonyabb tétekkel zsonglőrködő szólófilmek már csak egy kétes nívójú blockbusterzárlat híréből táplálkozhatnak, csontokon rágódva a laktató húsfalatozás helyett. Bár a Pókember: Idegenben t még magabiztosan cipelte hátán a saját nevelődéssztori-tematikája, a Fekete Özvegy ben már nincsenek ilyen ellensúlyok. A múltjával birokra kelő és családja összeboronálásán ügyködő Natasha Romanoff ügynök ( Scarlett Johansson) körbeutazza a világot, lő, robbant, magasból ugrik a mélybe, és választ ad a Bosszúállók óta a levegőben hánykolódó rajongói kérdésre ("Mi történt Budapesten? "
A franchaise legütősebb és legalaposabb darabja kétségtelenül a Tél Katonája, melyhez a Fekete Özvegy csak szeretne felérni. A legalaposabb módon nyúlt a kém-thriller műfajhoz, megemlítve még azt a nem csekély pozitívumát, hogy Steve Rogers múltját és jelenét ragyogóan bontották és mutatták be nekünk, nem úgy, mint most Natasha esetében. A rendező, Cate Shortland a karaktereket igyekszik a középpontba helyezni – ami dicséretes – de a főhös gyötrelmei és fájdalmai nincsenek eléggé kicsomagolva, csak helyenként kapunk információt az igazi Natasháról. A szereplők közti dinamika, amikor időt és helyet kap a játékidőben, akkor jól működik, kár, hogy ezt nem boncolgatták tovább, hisz Florence Pught látványosan lubickolt szerepében. Dicséretes, hogy a producerként is szerepet vállaló Johansson nem akarta önmagát az arcunkba tolni, és engedte, hogy a többi szereplő is reflektorfénybe kerüljön. Okos, hisz sok jelenetben ott van, de nem érezzük tolakodónak a jelenlétét. Jelenát leszámítva a karakterábrázolás tehát csúnyán a háttérbe szorul az időszakosan megjelenő verekedős – robbantgatós jelenetek miatt, és mivel a figurák nem kapnak igazi mélységet, ezért izgulni sem lehet értük kellőképpen.
Scarlett Johansson még egyszer utoljára magára húzta a Fekete Özvegy latexszerkóját, és letarolta fél Budapestet. Akciófilmként működik is a produkció, de ennél azért többre számítottunk. Nyugodtan ki lehet jelenteni: a Fekete Özvegy különleges, páratlan film. Igaz, nem feltétlenül a minősége, hanem a puszta létezése miatt. Mint köztudott, a nagy filmstúdiók nem jótékonysági intézmények, azt forgatják le, amiben pénzt látnak. Amikor először felmerült az ötlet, hogy a Marvel-moziuniverzum oszlopos mellékszereplője, a Scarlett Johansson által alakított Fekete Özvegy akár önálló mozifilmet is kaphatna, a Disney fejesei nem tűntek túl lelkesnek. Valószínűleg nem voltak elégedettek azzal a számmal, amit a vonatkozó Excel-táblázat "várható bevételek" rubrikájában láttak, ezért a bemutatólistában a még forgatókönyv formájában sem létező filmterv egyre hátrébb és hátrébb csúszott. Közben a minden más tekintetben a Marvel mögött kullogó DC-Warner surranópályán előzött, és megcsinálták ők az első önálló női szuperhősfilmet, a Wonder Womant – ami ráadásul nemcsak anyagi, de kritikai sikert is hozott.