Kattintson a fenti linkre, hogy teljes egészében elolvassa a verset, és többet tudjon meg róla. 2.
Petőfi nagyon haragudott a … Tovább olvasom >> A helység kalapácsa 1844 októberében keletkezett, Petőfi első epikus költeményeként. A költő arra szánta, hogy demonstrálja vele az új költői ízlést, amit ő akar behozni a magyar irodalomba. Meglehetősen támadólag lépett fel, hiszen egy olyan művet alkotott, amivel gyakorlatilag kicsúfolta, … Tovább olvasom >> A Ha életében című vers 1845 elején születetett, s annak a versciklusnak egyik legszebb darabja, amely a 15 éves korában hirtelen elhunyt Csapó Etelka halála után született (Cipruslombok Etelke sírjáról). Kis rövid, 8 soros dalról van szó, amelynek szépségét a … Tovább olvasom >> A Tisza című vers 1847 februárjában keletkezett Pesten. Petőfi egy korábbi élményére tekint vissza, amelyet egy Tisza-parti látogatása során szerzett. Klasszikus téli versek szerelmes. A verset múlt időben írta, éppen azért, mert egy visszaemlékezésről van szó. A költő a parton áll, a Tisza mellette … Tovább olvasom >> A vers 1847 januárjában keletkezett Pesten, és a kor hasonló témájú verseivel száll vitába, azaz a kor irodalmi divatjából nőtt ki.
A cím is egy 1837-es Eötvös-mű (A vár és a kunyhó) címét idézi, és annak ellenverse, párdarabja akar lenni, … Tovább olvasom >> A verset 1845 októberében írta Petőfi otthon, Szalkszentmártonban, ahol szülei minden addiginál nagyobb nyomorban tengették életüket. A költő éppen állástalan és pénztelen volt, így nem tudott rajtuk segíteni, ráadásul egy reménytelen szerelem is megkeserítette az életét (Mednyánszky Berta iránt). Trixikonyvek. Ez … Tovább olvasom >> A Honfidal című vers 1844 január-februárban íródott Debrecenben, ahol Petőfi egy igen nehéz, nyomorúságos telet töltött el (erről az Egy telem Debrecenben című versében számol be). Honfidal Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem … Tovább olvasom >> Bejegyzés navigáció
Abauj vármegyében határozott kudarczczal járt a kisérlet. A vármegye a helytartósághoz intézett levelében megirja, hogy ennek oka nemcsak a nép közömbösségében rejlik, hanem abban is, hogy idegenkedik olyan termelési ágtól, melynek biztos jövedelmezőségéről nincs meggyőződve. De mit ért minden gondossága Mária Teréziának, midőn az ország gazdasági jólétének egyenesen életerét vágta el az 1769-ben életbeléptetett, előbb emlitett vámrendszerével? Abauj vármegye is nagyon megérezte káros hatását. Már a szabadságharczok korszakát követő elszegényedés is nagy visszahatással volt az ipar helyzetére; Mária Terézia vámrendszere megsemmisítéssel fenyegette. A hatalmas iparu Kassa mellett a vármegye kisebb helyein is élénk ipari és kereskedelmi élet fejlődött, de Kassa által a vármegye lakosságának is tekintélyes része jutott jóléthez; most mindezt gyökerében támadta meg a kriálynő intézkedése. Nem a fizetségtől való vonakodásnak tulajdonitható tehát, – mert a vármegye 1741-ben és 1744-ben is fényesen kitüntette áldozatkészségét, – hogy 1780-ban Abauj vármegye azok közé tartozott, melyek legnagyobb adóhátralékban voltak, éppen az iparűző határszéli megyékkel, Pozsonynyal, Nyitrával, Trencsénnel egy sorban.
A robot azonban ennél is megterhelőbb volt: az úr majorságán végzett ingyenmunka volt ez. (A majorságot többször erőszakosan növelték, míg egyre több volt a zsellér, az elszegényedett paraszt. ) Először 1735-ben Békés megyében tört ki parasztmegmozdulás, később máshol is elégedetlenkedtek, 1756-66-ban a Dunántúlon alakult ki élénk jobbágymozgalom. Sokan megtagadták a robotot, így a Habsburg-háznak lépnie kellett. "Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk" – vallotta állítólag Mária Terézia. A rendi országgyűléseken szenvedélyes vita folyt a témában, az uralkodó, Mária Terézia úgy gondolta, majd a képviselőkkel is elfogadtatja új rendeletét. A rendek azonban hevesen tiltakoztak a tervei ellen, így a királynő saját, önálló rendeletet alkotott: ez volt az úrbéri pátens, amelyet 1767-ben adott ki. A rendelkezés az egyházi tized és az állami adók mellett fenntartotta a kilencedet, a pénztartozást pedig a jobbágyok és a zsellérek számára 1 forintban határozta meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás vagy két nap házi robotban (évi 52, illetve 104 nap) határozta meg, de a földesúr ezt megkétszerezhette indokolt esetben ("dologidőben").
1780. november 29. Szerző: Tarján M. Tamás "Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk! " (Mária Terézia az úrbéri rendelet kiadásakor) 1780. november 29-én hunyt el Habsburg Mária Terézia (ur. 1740-1780), a magyar történelem második saját jogon uralkodó királynője, a felvilágosult abszolutizmus egyik legjelentősebb európai képviselője, a Habsburg-Lotharingiai-dinasztia "ősanyja. " Bár Mária Terézia édesapjának, III. Károlynak (ur. 1711-1740) az uralkodása azon erőfeszítés jegyében telt, hogy leánya számára biztosíthassa az öröklést, a Pragmatica Sanctio jogi biztosítékai végül a gyakorlatban nem bizonyultak elegendőnek. Alig temették el ugyanis Károlyt, Nagy Frigyes porosz király (ur. 1740-1786) megzsarolta a trónjait elfoglaló fiatal királynőt, 1740 végén pedig háborút is indított Szilézia meghódítására. Ausztria pillanatokon belül végveszélybe került, ugyanis Poroszország után előbb Károly Albert bajor választófejedelem (ur. 1726-1745), majd Franciaország, Spanyolország és Nápoly is kinyilvánította szándékát a Habsburg Birodalom felosztására.
A külső vámhatár az összbirodalomból igen magas vámokkal minden árut kívül tart, továbbá létrejön még egy belső vámhatár, ami Magyarországot szigeteli el a birodalom többi részétől. Mivel az örökös tartományoknak az ipara sokkal fejlettebb, mint Magyarországé, ezért a magyar iparcikkeket magas vámokkal illetik, viszont a magyar mezőgazdasági terményeknek alacsony a vámjuk, mert erre az örökös tartományoknak szükségük van. Ezzel Magyarország szerves része lesz a Habsburg- birodalomnak, mi leszünk az "éléskamra" egészen 1850-ig, amikor Alexander Bach megszünteti a kettős vámrendeletet. Ezzel erősödik Magyarország mezőgazdasági jellege, a mezőgazdaság mellet azonban fejlődik még a bányászat is, az ércekre az iparvidékeknek nagy szükségük van. Általánossá válik a majorsági gazdálkodás és ezzel együtt a heti 3-4 robot, továbbá az állam állandóan növeli az adókat. Ezek a jobbágyok helyzetének romlását jelentik, parasztmegmozdulások törnek ki. Az 1750-es években a Délvidéken az állami adók növelése miatt, Horvátországban a földesúri terhek növekedése miatt.