Erkölcsi bizonyítványt Stabil...
Tatabányai Szakképzési Centrum a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet Tatabányai SZC Széchenyi István Közgazdasági és Informatikai Szakgimnáziuma Tagintézmény közgazdász tanár munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama: határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony. Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő. Közgazdász tanári állás. A munkavégzés helye: Komárom-Esztergom megye, 2900 Komárom, Táncsics Mihály utca 75. A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok: szaktárgyi órák megtartása, korrepetálás, tehetséggondozás. Illetmény és juttatások: Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. törvény rendelkezései az irányadók. Pályázati feltételek: Egyetem büntetlen előélet, cselekvőképesség A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások: fényképes szakmai önéletrajz, motivációs levél, pedagógus végzettséget, szakképzettséget igazoló okiratok másolata, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány másolat, orvosi egészségügyi alkalmassági vélemény másolata.
Közgazdász Legyen az első 5 jelentkező között!
Krúdy Gyula - A hídon elemzés Krúdy Gyula (1878-1933) irodalmunk jogtalanul háttérbe szorított alakja. A XX. század elején alkot, ontja magából a novellákat, színműveket és regényeket. Stílusa eltér kortársaitól. Elutasítja a hagyományos realizmust, de a nyugatosokhoz sem csatlakozik. Ehelyett ügyesen ötvözi az impresszionizmus és a szecesszió stílusjegyeit a saját "krúdyságával", melynek kulcsmotívumai az emlékezés és az utazás. Műveiben felrúgja a klasszikus tér- és időkezelés szabályait: terei szimbolikusak, inkább belső terek, ahogy az idő is egy belső, szubjektív idő. Visszatérő szereplője az Ezeregy éjszaka ihlette Szindbád, a hajós, akit Krúdy alteregójának is tekinthetünk. Szindbád negyedik útját A hídon című novella mutatja be. A címben szereplő híd egy névtelen város barna hídja, melyről Szindbád katonakorában gyakran nézte az alvó kék erdőket. Ide szeretne még egyszer eljutni, mielőtt meghalna. Ugyanis - mint ahogy az a novella első mondatából is kiderül - épp a halálán van.
Még alig múlt hat óra és a folyó partjain már felgyújtották a lámpákat. A hegy orma a kőfalakkal sötétkéken rajzolódott az égre és a sziklák, mint megannyi figyelő emberfők, néztek a folyóba a hegyoldalból. A lámpások piros és hosszúkás fénysugarakat vetettek az áradó folyóra, amelyen, mint sötétszürke hullák úsztak a Vág és a Garam havai. Csudálatos volt az este, némely lámpa fehérebb volt, mint a többi, máshol vörös fényben szikrázott egy láng; a hidak mint nagy komor árnyékok feküdtek a folyón, mely halkan sustorogva áradt a zord tél által itthagyott vizektől. A tavaszt leginkább a vizek érzik meg. A folyó már februáriusban különös nesszel ébred és partjai között a havas ár sustorogva indul el. A földből kijönnek a nedvek és az elhagyott réteken különös vizekre találunk. Alkonyattal sajátos és nagy árnyékok bolyonganak a vizek tükrén és a kora tavaszi éjjeleken a hold, amely ilyenkor a szeles felhők között rejtelmesen bolyong, a folyó fekete tükrén szeszélyes fantomokat tánczoltat sápadt világánál.
Az Ezeregyéjszaka Szindbádja mesebeli hős, aki mítikus térben és időben éli meg kalandjait. Ez az időtlenség Krúdy alteregó-hősére is igaz. Azzal a különbséggel, hogy Krúdy Szindbádjának utazásai többnyire az emlékezés hajóján azaz időben visszafelé történnek. Szindbád hasonmás figurája végigkíséri az író prózáját. Novelláiban semmi sem történik, a hős többnyire szemlélődik, képzeletbeli helyzeteket teremt, amelyekben magát is különböző szerepekbe képzeli, (kormányos, hajós, nászutas, kalauz, katonatiszt, stb. ). Már ebből is látható, hogy a harmadik személyű elbeszélés ellenére minden a szubjektív tudatban, Szindbád tudatában történik, illetve, hogy az én megsokszorozódik műveiben. A szemlélődő számára egy érdekes látvány vagy valamilyen más érzékterületről induló töredékes benyomás utazásokra indítja térben és időben. Ahogyan a tudatban, a szövegben is logikátlanul csapongó képzetek kerülnek egymás mellé, egyetlen rendezőelvként az idő múlása tűnik. Novelláiban azt tapasztaljuk, hogy bár az idő telik, mégsem vonalszerűen halad előre a történet, hanem az idősíkok váltakoznak egymással.
A félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában egy ezüstfésű villogott. Könnyed, alig hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: – Nos és hogyan tetszik önnek városunk? Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya… A kassza melletti asztalkán kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét a kosár mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy szürke macska, amely, 54 miután körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte. – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította.