A fejlesztések folytatódnak, …
A hajón négy ember tartózkodott. Ijesztő mentést hajtottak végre a balatoni vízimentők az éjjeli viharban (videó). A rendőrség ügyeletére a szorult helyzetbe került vitorlás utasai 2021. szeptember 18-án, este 21 óra körül tettek bejelentést - írja a rendőrég a honlapján. A vízirendőrök a Fonyód előtti vízterületen rekedt hajó mentését elvégezték, négy utasát pedig biztonságba helyezték. A Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság felhívja a figyelmet, hogy amennyiben a Balaton vízfelületén bajba kerülnek vagy bajba jutott személyt, személyeket észlelnek, tegyenek bejelentést az ingyenesen hívható 1817-es segélyhívó telefonszámon!
Azóta petíció is indult, melyet már több, mint ezren aláírtak. Miután 2019 októberében a Fidesz-KDNP totális vereséget szenvedett Siófokon, az új, ellenzéki többségű testület is az ellenzők oldalára állt, s visszavonta a korábbi, támogató határozatot. - A szakértői vélemények nem meggyőzőek – mondta lapunknak Lengyel Róbert –, s szerintünk szakmailag nem kellően alátámasztott az az érvelés, hogy a tóba több száz méterre benyúló új létesítmény nem lesz semmilyen ökológiai hatással a Balatonra. Így, amíg nincs meggyőző bizonyíték, nem tudom támogatni a beruházást. Hasonlóképpen tiltakozik a bővítés ellen a Yolle kikötőjének szomszédja, az Ezüstpart Vitorlás Egyesület (EVE). Folytatódik a Balatoni Hajózási Zrt. flottájának megújítása. Az 1992-ben alapított, az újságírószövetség hajdani, jelenleg 70 férőhelyes kikötőjét használó klub szerint a gigantikus mólószárak megépítése katasztrofális következményekkel járna számukra. - Ez a partszakasz nem alkalmas mélymerülésű hajók fogadására – magyarázta Rozner Tamás, az egyesület elnöke. – Ha megépülnek a mólószárak és kikotorják a medret, életveszélyessé válik számunkra a hajózás, ugyanis elveszi tőlünk a cirkálószakaszt.
Meggyeskert a lét és nem lét határán Korszakhatárok egy ország életében, az ember életében. Képesek vagyunk-e lezárni a múltat, hogy a bizonytalan jövő felé megtegyük az első lépést? Csehov utolsó művének nemzeti színházbeli színpadra vitele Silviu Purcărete révén ezekre a kérdésekre világít rá. A 69 éves román rendező, Silviu Purcărete csapata a magyar színészekkel karöltve parádés látvány- és hangzásvilágot varázsol Csehov Meggyeskert című, egyébként meglehetősen lassú folyású drámájából. Spiró György - Három dráma - Múzeum Antikvárium. Spiró elmondta, nem ő az egyetlen, aki e címen fordította a művet, s annak idején, amikor 1984-ben Ascher Tamással dolgozott, nem akarták Tóth Árpád fordítását átírni, csak a hibákat kijavítani. Az író hozzátette, a dramaturgnak általában az a dolga, hogy végig veszi a rendezővel a darabot, s ahol szükségesnek látják, kijavítják a szöveget. Ez a munka rendkívül érdekes, s minden rendező szereti - legyen a darab magyar vagy fordított -, hiszen a dramaturg egyik fő funkciója, hogy a rendező megtanulja a művet.
Nem ismerek olyan Csehov fordítást, ahol ezeket lefordították volna. Kár, mert vesztünk vele. Ilyenkor az ember azt csinálja, hogy megmondja a rendezőnek, mit jelent a név, s ez ad hozzá az ő tudásához a figuráról, ezt tudja átadni a színészeknek. – fejtette ki az író. Még egy dolog föl szokott merülni Csehovval kapcsolatban - mondta Spiró -, mégpedig az, hogy cselekménytelen. Ez azonban nem igaz, csak kicsit jobban kell figyelnünk a részletekre. Minden egyes kicsi jelenet tele van ugyanis feszültséggel, a szüneteket pedig meg kell hagyni pontosan azért, hogy a néző megérthesse, miről is volt ott éppen szó, mi a tétje annak a bizonyos jelenetnek. Csehovnál például sokszor előfordul, hogy valakinek válaszolnia kellene az egyik szereplő szövegére, de hallgat, ennek pedig őrületes drámai súlya van. Érdekes, hogy pontosan lehet tudni, értik egymást, csak úgy tesznek, mintha nem így lenne. Ha valaki azt mondja, »tarts vissza«, »nem akarok elmenni«, »nincs kedvem párbajozni«, és a társa erre nem szól semmit, akkor elmegy párbajozni és megölik.
Erőlködésre semmi szükség, az utcára sem kell kimenni, elég bekapcsolni valamelyik csatornát, hogy lássuk: a múlt elkezdődött. Ez a Spiró már le sem hajol, hogy felvegye azt a bizonyos témát, mert az egyenest felugrik a kezébe. Adott egy házaspár: kikeresztelkedett zsidó férj, őskeresztény feleség, nagy szerelem, relatív jómód, négyéves kislány, rossz faji státussal. A többi: elmejáték, elméleti konstrukció, szöveghalmaz, eszszé, publicisztika. És nem lélektani dráma; nem lehet úgy eljátszani, mintha valamely régi, mai valóságot imitálnánk. Erről Spiró gondoskodik; nemcsak a dráma elé fűzött erős megjegyzésében, melyben megtilt minden, a lélektani realista színjátékhoz általában szükséges kelléket és mozgást, hanem az első jelenetben mutatott, a konvenciókhoz képest természetellenes szituációval is. Férfi hazamegy, megcsókolja a Nőt, az visszacsókolja, leülnek és a közepébe vágnak. Zsidótörvény, veszélyhelyzet, döntéshelyzet, megoldás. A szenvedélyes szerelmi házasság pontosan annyit idő alatt válik romhalmazzá, amennyit a szereplők a színpadon töltenek, mi meg a nézőtéren.