Anyám tyúkja Petőfi Sándor Orlai Petrich Soma festményén Szerző Petőfi Sándor Megírásának időpontja 1848. február Nyelv magyar Témakör háziállat Műfaj vers Az Anyám tyúkja Petőfi Sándor verse, melyet 1848 februárjában írt Vácott. A mű népies költemény, az egyik legismertebb magyar vers. [1] Előképek [ szerkesztés] Az irodalomban Petőfiig ritkán fordult elő, hogy (házi)állatokat tettek volna meg vers, költemény témájául, bár volt rá példa az ókori irodalomban (Odüsszeusz kutyája, Lesbia verebe), de az igazi fellendülést a 18–19. század hozta. James Thomson versében ír egy kislányról, akinek otthon kell hagynia macskáját, William Cowper verseket írt a nyuláról, Thomas Gray elégiája Horace Walpole medencébe fulladt macskájáról szól, és ismert Burns két verse Mallie-ról, az anyajuhról. [1] [2] Több író, költő bírt háziállattal, Robert Herricknek spánielje, verebe és disznaja is volt, amit házi kedvencként tartott; Gérard de Nerval rákot sétáltatott Párizsban, Ibsen skorpiót tartott az íróasztalán, Byronnak pedig medvéje volt Cambridge-ben, mivel az egyetem szabályzata nem engedte kutya tartását, Proust kardhalat tartott.
Hirdetés Jöjjön Petőfi Sándor – Anyám tyúkja verse. Az Anyám tyúkja Petőfi Sándor verse, melyet 1848 februárjában írt Vácott. A mű népies költemény, az egyik legismertebb magyar vers. Az Anyám tyúkja ütemhangsúlyos verselésű, hat versszaka felező nyolcas sorokból áll. Petőfi versében két állat, kutya és tyúk szerepel. A tyúk, mint haszonállat névtelen, de a kutyának, mint házi kedvencnek, neve is van: Morzsa. A versben a költő az állatokhoz beszél, előbb a tyúkhoz, majd a kutyához. A tyúk megszólításának, mivel kevésbé értelmes állatról van szó, mint a kutya esetében, nincs sok értelme, "választ" várni nem érdemes, ellenben a kutya, intelligenciájánál fogva "érthet" a hozzá intézett szóból, dorgálásból. A művet besorolhatjuk Petőfi humoros versei közé, ám ebben a versben a csattanó elmarad, vagy alig észrevehető. Az utolsó sor ("anyám egyetlen jószága") nem vonatkozhat a vers második felében megszólított Morzsa kutyára, csakis a tyúkra. Ezzel Petőfi tudatni akarta az olvasóval, nem egy hagyományos, idillikus falusi képet ábrázol éppen, hanem azt közli, szülei oly szegénységben élnek, hogy falusi udvaruknak egyetlen – és ezért még a kutya által is megbecsülendő – haszonállata a nevezett tyúk, aminek helyzeténél fogva több minden megengedett, mint egy átlagos tyúknak: még a szobában lévő ládára is felszállhat.
Kass János színes, megragadó illusztrációi a láttatás szuggesztiójával segítik átélni a versek lírai hangulatát. Tartalom A nap 5 Anyám tyúkja 6 Arany Lacinak 8 A tintásüveg 12 Orbán 14 Szeget szeggel 15 Lopott ló 20 Mi kék az ég! 23 Fürdik a holdvilág 24 Füstbement terv 25 István öcsémhez 26 Fekete kenyér 29 Vizen 30 Csokonai 31 Falu végén kurta kocsma 34 Itt van az ősz, itt van újra 37 Ősz elején 40 Az Alföld 42 Téli világ 45 A Tisza 48 A négyökrös szekér 52 Csatadal 54 Szülőföldemen 56 Állapotfotók A borító kopott, foltos.
Most van a Petőfi emlékév, van pár egész szórakoztató megoldás - megy majd a kiállítás vidékre is, érdemes lesz majd megnézni. A logó is ötletes a szemüveges Petőfivel, a róla szóló videók között is vannak meglepőek. Abszolult nem a 60+ korosztály a célközönség, akikkel bebifláztatták a '48as dátumokat és szereplőket, hanem inkább a fiatalabb generáció. Aki teheti, adjon neki egy esélyt.
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodácsol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. - Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberűl szolgáltál, Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba'... Anyám egyetlen jószága. Vác, 1848. február
Csongrád-Csanád megyei hírek automatikus összegyűjtése. A műsorvezető u/SzegedNewsBotka fáradhatatlanul végignézi a napi híreket 5 percenként és megpróbálja megtalálni a megyéhez köthetőeket és ezeket csoportosítani. Csak egy címkét lehet egy linkhez társítani, ezért először a nagyobb településeket keresi és ha van találat, akkor azt használja hiába van másik kisebb település is a szövegben. A 10 ezer felletti települések kaptak saját címkét, minden más találat a megye címke alatt csoportosul.
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsülje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. – Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál. Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhúsra, Élj a tyúkkal barátságba'… Anyám egyetlen jószága.
Azt mondtuk semmit nem vesztünk, ha ezt kihagyjuk. Helyette inkább lehorgonyoztunk hajónkkal az öbölben. Vicces dolog, hogy a belépőt minden esetben a hajós kapitány szedi az utasoktól, attól aki partra szállt. Tehát mi, akik csak úszkáltunk az öbölben, azoknak ingyen volt. Végül egy percig sem bántuk, hogy nem szálltunk partra, mert így is ott voltunk és sokkal nagyobb élmény volt az öböl közepén a krisztálytiszta vízben lubickolni, mint a parton több száz turistával a fotós helyekért harcolni. Fontos infó, hogy azóta már le is zárták a May Bay-t, mert a sok turista és hajó annyira tönkretette a környék élővilágát, hogy nem tehettek mást. Így utólag belegondolva, szerencsések vagyunk, hogy még láthattuk, még ha csak a távolból is. Érdekesség pedig, hogy a lezárás után nemsokkal újra megjelentek azok a korábban ott élő cápák, akiket szintén a turizmus ijesztett el, de most visszatérhettek kedvenc helyükre. Eredetileg az volt a terv, hogy megvárjuk a naplementét az öbölben, de hirtelen akkora viharfelhők jelentek meg, hogy kapitányunk azt javasolta, induljunk vissza, még mielőtt leszakad az ég alja.
Nem vagyunk egyformák. Fotózkodás helyett mi inkább egymásra és az élményre figyeltünk. Pileh Lagoon Na, a Pileh Lagoon az, ahol tényleg elállt a lélegzetünk. A vízszint elég alacsony volt, ezért még jobb színekben pompázott az egész öböl. Itt nem fürödtünk, elég volt a látvány is. Őszintén ez nekünk jobban is tetszett, mint a Maya Bay, mert itt szinte teljesen magunk voltunk. Rajtunk kívül csak egyetlen másik hajó jött arra, az is már épp ment tovább. Annyira megnyugtató volt az egész, ahogy a hajó motorjának halk zaja kíséretében "andalogtunk" a sekély vizeken. Imádtam minden pillanatát. Maya Bay A következő megállónk már a híres Maya Bay volt. Hát itt annyian voltak már, mint az oroszok. Valószínüleg sok közülük az is volt. Az évek alatt a hely annyira felkapott lett, hogy kitalálták, pénzt szednek a partraszállásért, amit nekünk a hajóbérlésen felül kellett volna fizetni. 400 bahtot (kb. 3. 500 Ft) fejenként! Egyrészt ezt mi nevetségesnek és túlzásnak is éreztük, másrészt a hatalmas tömeg egyből elvette a kedvünket, így maradt a távolról szemlélés.
A longtail hajó bérlés ฿1. 500, ami kb. 13. 000 Ft volt. A hajót és a kapitányt 3 órára béreltük ki és mi dönthettük el, hogy mit is akarunk csinálni. Mivel nekünk fogalmunk se volt, hogy egyáltalán mit érdemes, rábíztuk magunkat a kapitányra. Azt mondtuk neki, majd szólunk, hogy hol menjünk lassabban, vagy hol gyorsabban. Ja, meg hogy a Maya Bay-t ki ne hagyjuk – ez az az öböl, ahol a DiCaprio filmje játszódott. Nem kellett sokat magyarázni, a kapitány tudta pontosan, hogy mire van szükségünk. Volt is már egy jól bejáratott útvonala, aminek eredetileg is része volt a Monkey Bay és a már említett Maya Bay is. Ezek mind egyébként a déli Phi-Phi szigetek része, tehát a túránk körübelül a déli sziget megkerüléséből állt. Monkey Bay A Monkey Bay az, ami a neve is. Egy öböl tele majmokkal. Na, meg persze turistával. Akik persze fittyet hánytak a figyelmeztető jelzésekre. A parton nagy betűkkel ki volt írva, hogy a majmokat etetni tilos, de ezt látszólag rajtunk kívül senkit nem érdekelt. Se a turistákat, se a majmokat.
Templomokon innen és túl – Bangkok szent arca Bangkok kevésbé ismert oldala Természet és hagyomány: Thaiföld Koh Samui: sztárok és életművészek nyaralóhelye 7 ok, amiért Thaiföld annyira szerethető Mindent a szemnek: Thaiföld természeti értékei Mit csinálj Thaiföldön? Az 5 legszebb templom Thaiföldön Thai fesztiválok és rendezvények-2017 Nem kell elkerülni Bangkokot a királyi ceremónia alatt 8 elengedhetetlen alkalmazás családos tengerparti vakációhoz 10 szuper úti cél Thaiföldön, amit feltétlenül látnod kell:) Etikett Thaiföldön-avagy mit szabad és mit nem Thaiföld, az ezerarcú ország Top 10 izgalmas strand Thaiföldön Thaiföld különleges látványossága - az úszópiac Thaiföldi kikapcsolódás, de mikor utazzunk? Ifjúsági kalauz Thaiföldre Thai fesztiválok Thaiföld nyáron 7 csodálatos program Thaiföld csapadékosabb szezonjaiban Thaiföld-minden amit tudni kell a majmokról
Másnap délelőtt 11 óráig el kellett hagynunk a szállásunkat. Na, ne hogy már ne csináljunk még reggel valamit! Ezért Andris kitalálta, hogy gyorsan szaladjunk fel a sziget híres kilátójára. Kicsivel több mint fél óránk volt felmenni, megnézni, és visszaérni a kicsekkolásig. Rohanás volt az egész. Én nem szeretek kapkodni. Mi meg rohantunk hegynek felfelé, az akkor már tikkasztó hőségben. Sikerült is összevesznünk. Én ugyanis előre gondolkodtam: – Hogyan fogunk visszaérni időben? – Hogy fogunk kicsekkolni időben? Persze, hogy feszült voltam, és Andris ezt nem igazán értette. – De igazad lett szivem! Megérte felrohanni! A látvány lenyűgöző volt. És kicsekkolás előtt még egy utolsó zuhanyra is maradt időnk a szobánkban. Fürdés után egy ebéd és egy mangó shake, majd kora délután búcsút intettünk Ko Phi Phi szigetének is és elindultunk hajóval Koh Lantára, az utolsó tengerparti helyszínünk felé. És hogy elég volt-e az ott töltött idő? Igen is és nem is. Láttunk mindent, amit akartunk és nyilván még napokat el tudtunk volna tölteni, de számunkra a lényeg, hogy nem maradt bennünk semmi hiányérzet, amikor továbbindultunk.
A türkizkék színű tenger és fehér homokos tengerpart már a megérkezésünkkor ámulatba ejtett. És itt még a tömeg sem zavart. Maga a gyönyörű sziget és a hangulata egyszerűen magával ragadott. Ahogy megérkeztünk nyugalom árasztotta el a lelkem. Csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal az arcomon szálltam le a hajóról. Ao Nang-ból egy két órás kompozás után érkeztünk meg délelőtt Ko Phi Phi Don-ra, a Phi-Phi szigetcsoport legnagyobb szigetére. A Phi-Phi szigetek Krabi tartomány része és 6 szigetből áll. A sziget hírnevet DiCaprio A part című filmje után szerezte magának (aki nem látta, annak kötelező). A szigetre csak hajóval lehet eljutni. A kompra a helyet mi még előző nap foglaltuk egy utazási irodában Ao Nang-on (ára ฿350 ~ 3. 000 Ft/fő). Utószezon lévén egy nappal korábban elég is volt, de valószínüleg főszezonban már nem ment volna ilyen könnyen. Ami inkább a nehézség nekünk, hogy ilyenkor ritkábban járnak a hajók és a menetrendre is figyelnünk kellett (külön menetrend van a főszezonra és az utószezonra).
Nem bántuk. Bőven elégedettek voltunk már úgy is az élményekkel. Visszaúton csak egy tengerből kiálló sziklának tűnt a déli sziget Visszaérkezés után elmentünk vacsizni (฿330 ~ 2. 900 Ft két főre). Én maradtam a jól ismert pad thai -nál, Andris viszont bátrabb volt, ő egy tom yum levest választott. Be kell hogy valljam, még nekem is ízlett. Az utolsó itt töltött esténkre nem terveztünk nagy mulatozást, szerettünk volna kicsit pihenni, mert ez a hajókázás is elég fárasztó volt. Egy kis séta után kiültünk teraszunkra és gyönyörködtünk a sziget éjszakai fényeiben. Helyi kaják Az ételek, amiket választottunk, mindenhol ízletesek és különlegesek voltak. A fűszerezés nagyon hasonlított a hazai thai ételekhez, de mégiscsak ez volt az igazi. Én sokszor a biztosra mentem, gondoltam a pad thai -t csak nem lehet annyira elrontani. Persze, amikor egyszer kétszer mást választottam, naná hogy akkor volt annyira csípős a leves, hogy nem tudtam megenni. Andris az egyik ebédnél annyira gusztusos fogást kért, hogy egyből megbántam a pad thai -t. Egy hatalmas ananász volt megtöltve rizzsel és hússal.