Megjelenési dátum egyelőre nincs, de kifejezette ígéretes a Sea of Thieves asztali verziója. Nektek tetszik a koncepció, a tartalom? Megvennétek? Írjátok meg kommentben!
Jó sok legendás kalóz járja már a Rare és a Microsoft játékának virtuális vizeit. Talán nem fut olyan régóta, mint a CS:GO, és valószínűleg közel sem olyan népszerű, mint a Fortnite, de azért a Sea of Thieves továbbra is elég stabil helyet tudhat magáénak a Microsoft repertoárjában, és idén is határozottan érdemes lesz kalózkodni. A Rare játékában sok mindennel elfoglalhatjuk magunkat, de az igazi sikerekre vágyó tengerészeknek jó eséllyel egyetlen cél lebeg a szemük előtt: legendává válni. Ez nem egyszerű feladat, ám úgy tűnik, az évek során szép számmal voltak azok, akiknek mégis sikerült elérniük ezt a mérföldkövet. Mielőtt rátérnénk a nagy szenzációra, következzen egy kis magyarázó. A Pirate Legend egy játékbeli cím a Sea of Thievesben, aminek megszerzéséhez bizony elég sokat kell gürizni, ugyanis az a feltétele, hogy legalább három Trading Company esetében elérjük az 50-es szintet. A komoly kihívást teljesítő kalózok viszont nem maradnak jutalom nélkül, ugyanis a megszerzett cím mellé begyűjthetnek egy adag egyéb jóságot, köztük egy menő öltözéket is.
Írta: Shifty 2018. január 19. Videó 4 komment Jövő héten mi magunk is bebarangolhatjuk majd a Sea of Thieves varázslatos világát, addig viszont Ryan Stevenson, a játék művészeti vezetője egy fejlesztői naplóban bemutatja, pontosan mi is vár majd ránk. Közeledünk a Sea of Thieves megjelenéséhez, így jövő héten a Rare elindítja a játék zárt bétatesztjét. A próbalehetőség január 24-én, magyar idő szerint 13 órakor veszi kezdetét és csak öt nappal később, január 29-én, reggel 9 órakor ér majd véget. A játékosok temérdek kalandban vehetnek majd részt, rengeteg helyszínt bejárva. A játék művészeti vezetője, Ryan Stevenson a legújabb videónaplóban pont utóbbiakról mesél részletesen, a Sea of Thievesben ugyanis felfedezéseink során többek között ijesztő, titkokat rejtő barlangokat, hajóroncsokat és misztikus oltárokat látogathatunk meg. A végleges változat március 20-án jelenik meg PC-re és Xbox One-ra. Kövesd az Instagram-oldalunkat! A Gamekapocs Instagram-oldalát azért indítottuk el, hogy felületet adjunk a magyar játékosok legjobb fotómóddal készített képeinek.
A Sea of Thieves önjelölt tengerészei pedig nem is unatkoztak az elmúlt években, ugyanis kiderült, hogy a Pirate Legendek száma időközben átlépte az 1 milliót. A csodás mérföldkövet illik méltó módon megünnepelni, ezért április 5. és 11. között számos különlegesség vár a rajongókra. Megismerhetünk például érdekes statisztikákat a legendákkal kapcsolatban, lesz élő közvetítés és exkluzív videó is, valamint játékon belüli jutalmakra is számíthatunk. Ha pedig április 8. között beléptek, akkor egy spéci szemfedő ütheti a markotokat. Beszélgetnél velünk erről a hírről? Lennél a GameStar közösség tagja? Gyere a GameStar Party/Chat Facebook csoport ba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal! Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!
Webáruházak ajánlatai magyar, német, osztrák, szlovák, cseh, kínai és a világ számos más pontjáról egyetlen ár-összehasonlításban. Vásárolj a legalacsonyabb áron.
Bár a Steam akció már véget ért, ne feledjétek, hogy az Xbox Game Pass-ben továbbra is megtalálható a játék, ha első havi előfizetőként csatlakoztok be rá, akkor mindössze 300 Ft-ért játszhattok vele egy hónapig. OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! MatthewLD 22/04/06 08:30 Számtalan kedvezménnyel vár mindenkit a Ubisoft saját webáruháza. Sensevida 22/04/06 07:30 Az elismerést a 8-Bit Big Band zenei formáció gyűjtötte be. Weka 22/04/05 20:00 Mindenki meglepetésére új, pixel ízű üdítőt mutatott be a Coca-Cola, amely limitált szériás lesz. MatthewLD 22/04/05 18:30 Sérelmezte a Twitch-streamer, hogy többen nem megengedett segédeszközöket is használtak.
Ebben a történetben ugyanis egyszerűen nincs annyi tartalom, ami szükségessé tenné ezt a terjengősséget, Ritchie azonban képtelen, vagy szimplán nem hajlandó megállni, hogy túlhúzza egyébiránt tökéletesen működő munkáját. A teljesen szimpla cselekményt fejezetekre bontva, időbeli ugrálások révén kapjuk meg, egy rövid bevezető után a bosszúálló főhős oldalát, majd a bosszúra rászolgáló másik oldalt bemutatva, végül a fináléra kényelmesen összeterelve őket. Mindezzel nem is lenne probléma a rendező bármely más filmjében, itt azonban műfajidegenül hat: Ritchienek vagy a filmet vágó James Herbertnek érdemes lett volna elismerni, hogy másfél órában bőven elfér a bemutatni kívánt történet. Mindezekkel együtt az Egy igazán dühös ember mégsem igazán lő mellé. A Guy Ritchie korábbi filmjein felnőtt, azok ismerős elemeit várók könnyen csalódhatnak, de cserébe kapnak egy több mint korrektül kivitelezett akciómozit, ami ugyan tisztában van azzal, hogy nem lesz maradandó élmény, viszont éppen annyival emelkedik műfajtársai fölé, amennyit rendezője tapasztalata és a jól válogatott szereplőgárda nyújtani tud.
Egy igazán dühös ember (The Wrath of Man), 2021, 119 perc, értékelés: 6/10 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Jason Statham másfél évtized után egyesítette újra erőit a Blöff rendezőjével. A végeredmény egy faék egyszerűségű bosszúthriller, ami akár szórakoztató is lehetne, de túl komolyan veszi magát. Ha egy rendező egyből két markáns stílusú, kultikus gengsztervígjátékkal indítja a pályáját, ne csodálkozzon, ha még évtizedekkel később is ezekhez mérnek mindent, amit csinál. Erről a csapdáról biztos sokat tudna mesélni Guy Ritchie is, akire sokan a mai napig úgy tekintenek, mint a fickóra, akinek A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című mozit, valamint a Blöff öt köszönhetjük – az azóta készült stúdiófilmeket pedig az életmű jelentéktelen lábjegyzeteiként könyvelik el. Hogy egy kicsit Ritchie is visszavágyott a múltba, azt mutatta, hogy a 2019-es Úriemberek kel visszatért gyökereihez, bizonyítva, hogy hollywoodi bérmunkák ide vagy oda, még mindig elég otthonosan közlekedik a nagydumás londoni gengszterek világában. Emellett pedig jött a hír, hogy másfél évtizeddel utolsó közös filmjük után ismét azzal a Jason Stathammel forgat, akivel együtt robbantak be a köztudatba.
A sztori ugyanis túl bugyuta ahhoz, hogy megengedhesse magának az önirónia hiányát, ezt az ellentmondást pedig a formai trükkök sem tudják feledtetni. Így a film ott reked a John Wick játékos és a Sicario letaglózó brutalitása között, ami nem egy jó hely. A robotpilóta üzemmódba kapcsoló Statham is volt már sokkal meggyőzőbb marcona igazságosztóként, de aligha róható fel neki, hogy nem tudja elég menőséggel megtölteni a szokásosnál is laposabb mondatokat. És akkor a halovány mellékszerepekre elpazarolt Andy Garciáról vagy Josh Hartnettről most ne is beszéljünk. Egyedül a Mindhunter FBI-ügynökeként megismert Holt McCallany kap némi teret a kibontakozásra, de azért itt se várjunk valódi, összetett karakterábrázolást. Annyit tehetünk, hogy bízunk a következő nekifutásban. Mert Ritchie és Statham annyira belelendült a közös munkába, hogy a járvány alatt újabb filmet forgattak együtt, aminek egyelőre még nincs címe. Ha pedig az se váltja be a hozzá fűzött reményeket, még mindig vigasztalódhatunk majd az Aladdin 2 -vel!
A jelen film esetében is rengeteget ad az összértékhez, hogy az akciók, ha nem is kifejezetten látványosak, de végig követhetőek, nincsenek szétszabdalva, majd tetszés szerint egymásra dobálva, hanem precízen megkomponált, dinamikus képsorok, melyek berántják a nézőt és viszik magukkal egészen a végső leszámolásig. A precíz rendezést az élőszereplős Aladdin óta Ritchie alkotótársának számító operatőr, Alan Stewart is segíti, képkompozíciói bár az egyeditől távol állnak, sajátos hangulatot kölcsönöznek a filmnek, megtartva annak rideg és komor hangulatát, de elkerülve a fakószürke képsorok monotonitásba fordulását. A hatást támogatja Christopher Benstead zenéje is, amely a jól eltalált betétdalok mellett tökéletesen újraalkotja a kilencvenes és kora kétezres évek elejére jellemző hangzásvilágot, így segítségével már a film kezdő képsorai és a szintén régi klasszikusokból kölcsönzött főcím is megteremti a megfelelő hangulatot. A képek forrása: MAFAB Egyetlen dolog nem passzol a film választott műfajához, ez pedig a közel kétórás játékidő, amely a hosszabban kifejtendő cselekmény hiányában legkésőbb középtájt elkezdi éreztetni negatív hatását.