Köszöntsd magad felé a bort, amely ezen az órán átsegít, s figyelj. A távolban lovak: már tépdesik zablájukat, jövendő tévedéseid. Melletted akarok lenni éjfélkor. Kezdjük együtt az új esztendőt. De én szeretni fogom ezt a régit is. Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. Szilveszter idézetek. A könyv címe "Lehetőség" és az első fejezete "Újév". Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén, révült ördögűző, a papírtrombitát, ám azt se firtatom, hogyan s mitől vészeltem át az önpusztító időt, a heveny és idült bajokat, s miféle hajlam, kedvező csillagok következtében. "
Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet. Szilveszteri idézetek - ismert szerzők sorai az Újév köszöntésére. Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük. Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba... Igyál.
Három perc, és itt az éjfél, kerek lesz az öreg év. Ha nem hozta el, mit kértél, talán megadhatja még, két és fél perc pont elég. B orongós napok tűnjetek tova, O kkal szomorú ne legyél soha! L épteid kísérje töretlen szerencse, D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre! O szoljanak el az óévnek sötét árnyai, G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai! Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő, J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő! É vek ha múltok, ha elszálltok napok, V idámságot, örömet számolatlan adjatok! E lfusson most az óévnek malac a, T öbbé ne legyen senkinek panasza! K erüljön betegség, bánat messzire, Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe! V ágyaid sorra valóra váljanak, Á lnok szavak többé ne bántsanak! N övekedjen az igaz barátok tábora, O kosan élj, ne legyél ostoba! K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped! Újév - Szép Idézetek. Peregnek a percek, órák és napok. Te hozod nekünk a nevető napot, vidám hóvirágot, lila ibolyát - s újra hallhatjuk a madarak dalát. Következő oldal
Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. 4. Zsoltárok könyve 90, 12 Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére! 5. Korintusiaknak írt II. levél 5, 17 Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. 6. Zsoltárok könyve 20, 2 A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! 7. Krónikák I. könyve 16, 11-12 Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát. Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. 8. Habakukk könyve 1, 5 Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. 9. Izajás könyve 40, 30-31 Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. Újévi gondolatok idézetek az. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben. Évre évek multak s azóta én sokszor vártam még gyermekként az évfordulatkor, hogy majd csúcsra érek s gyakran már-már hittem, látok is valamit –, másszor legyintettem s Szilveszter csuszamló, sikongató éjén részegen pörögtem az év meredélyén. Esztendő borul esztendőre, Az új az ót eltemeti. Újévi gondolatok idézetek a szeretetről. Ki búsul ezen? Csak a dőre, A bölcs mindezt csak neveti. Peregnek a percek, órák és napok. Te hozod nekünk a nevető napot, vidám hóvirágot, lila ibolyát - s újra hallhatjuk a madarak dalát.
Na szóval: ez az első 6 rész zanzásítva… Még nem döntöttem el, hogy nézem-e tovább vagy sem, de valószínűleg igen, mert kíváncsi vagyok, mit tudnak még kitalálni? Hova tudják még tépázni, lealacsonyítani a mi kedvenceinket? Vagy esetleg a következőkben van remény, hogy valami megjelenik a régi stílusból, ami fémjelezte? Persze itt nem arra gondolok, hogy ne fogjon rajtuk az idő -mondjuk egy plasztikai sebész az egyik részben pont megmutatja Carrienek, hogy el tudja tüntetni az elmúlt 15 évet, de inkább nem kér belőle… hurrá! -, hanem a mondanivaló. A stílus. A szerethetőség. Amikor azt érzed, hogy ők a barátnőid. Mintha velük élnél és élnéd át hétről hétre a történéseket. Én erre vágyom. És reménykedek. Ilyen is csak Zsírpapával fordulhat elő - RallyCafe.hu. Mert mi mindannyian egy kicsit vagy Carrie, vagy Charlotte, vagy Miranda vagy Samantha vagyunk (utóbbit gyászoljuk). Tomkó Bori (képek: Pinterest)
Aztán pedig -még mindig az első résznél járunk- meghal Big szívrohamban! Az a Big, aki amúgy számomra az életerős, egészséges, sármos, jókiállású, sportos fickót testesíti meg. Akinek minden lehetősége adott arra, hogy hosszú és boldog életet éljen. De elviszi egy szívroham szobabiciklizés közben… Na ne már! -ezt gondoltam. Ilyen hamar vége az idillnek? Mert hogy úgy ért véget a mozifilm, hogy boldog házasságban élnek a tökéletes lakásukban, Carrie tökéletes gardróbjával. És bár nem akarnak gyereket, mégis harmóniában, egymást tiszteletben tartva élik mindennapjaikat. Persze John James Preston (Big igazi neve) halálával felmerül a kérdés: vajon visszatér a másik nagy szerelem, Aiden Carrie életébe?! De még mindig az első részben járunk, ahol a másik sokkhatás akkor ért, amikor megláttam Carrie podcast-es főnökét, akit az a Sara Ramirez alakít, aki a Grace Klinikában (jesszus, hogy tudták a Grey's Anatomy -t ilyen bénán lefordítani?! ) Dr. És egyszer csak szereplők. Callie Torres volt. Ott egy csinos, szexi latin nőt alakít, aki időközben rájön, hogy mindkét nemhez vonzódik.
Ehhez képest a reboot elintézi a karakterét annyival, hogy egy ideig a hallókészüléke a téma (szó szerint annyi a szövege, hogy folyton visszakérdez, hogy "mi? mi? "), aztán Miranda egyszer csak szakít vele. Steve mintha csak azért létezne az új sorozatban, hogy megadja a hátteret Miranda újjászületéséhez, pontosabban a szexualitása újra- és átértelmezéséhez (amihez a nembináris Che Diaz gyújtja be a tüzet). Steve és Miranda az életüknek ebben a szakaszában nem tudnak közös definíciót kialakítani a boldog házasságról. A szakításuk – pontosabban Miranda bejelentése, hogy válni akar – a sorozat egyik legszomorúbb jelenete, és előhívja a kapcsolatuk régi narratíváját, amit Steve nagy erőkkel próbált figyelmen kívül hagyni: hogy ő soha nem lehet elég Mirandának. És egyszer csak videa. "Miközben én mindig ott vagyok neked, és kitartok a kapcsolatunk érdekében" – mondja kissé szemrehányóan a válás hírétől ledöbbenve, majd hozzáteszi, már túl öreg ahhoz, hogy ismét versenybe szálljon a kapcsolatuk megmentéséért. Ez a történetszál azért is zavarba ejtő, mert Mirandát önzőnek látjuk, de közben bátornak is, amiért kiutat talált egy olyan kapcsolatból, amelyben csapdában érezte magát.