Szabadalmi kérvényüket "zseb-nyílások felerősítésének fejlesztése" címmel adták be, és 1873. május 20-án meg is kapták rá a hivatalos védelmet. Mit keresnek lovak a Levi's farmerek emblémáján? Az első Strauss-féle farmerek még barna színűek voltak, a ma már jól és ismert és kedvelt kék szín csak 1896-ban terjedt el. Akkoriban az a hír járta, hogy Strauss egy alkalommal két lóval húzatott ellenkező irányokba egy farmernadrágot, hogy bemutassa, mennyit bír az anyag. Lábjegyzet a Teszkó házhozszállításról : hungary. Ennek az eseménynek állít emléket a Levi's farmerek derekán található, két lovat ábrázoló embléma. Strauss és Davis farmereinek híre gyorsan terjedt, az igény óriási volt a strapabíró ruhadarabokra, így a kisipari módszerekről a tömeggyártásra álltak át: gyáruk, ahol főleg a híres 501-es modellt gyártották, az 1880-as években nyitotta meg kapuit. Termékeiket folyamatosan fejlesztették a vásárlói igények figyelembevételével. Érdekesség, hogy az 1870-es évektől forgalmaztak a nadrágok mellett overallokat is, Strauss pedig még 1901-ben is javított az 501-es kialakításán: ekkor adta hozzá az azóta iparági szabvánnyá vált bal hátsó zsebet.
Sikeres üzletember, aki szívesen jótékonykodott Levi Strauss halála napjáig sikeres üzletember maradt. 1902-ben hunyt el, vagyonát ekkor hatmillió dollárra becsülték (ez mai árfolyamon körülbelül 196 millió dollár). A ruhaipar mellett több bankban és biztosítótársaságban is érdekeltséget szerzett, de jótékony célokra is jelentős összegeket adományozott: árvákat támogató, illetve ösztöndíjakat finanszírozó alapítványokat hozott létre. Nőtlen maradt és gyermeke sem született, így cégét négy unokaöccse, lánytestvérének fiai örökölték. A farmernadrág, amely az aranyásók munkaruhájaként lett ismert, az elmúlt több mint száz évben előbb a vadnyugati cowboyok képével forrt össze, majd a lázadó fiatalság tiltakozásának szimbóluma lett; napjainkban pedig már egy világszerte elterjedt, mindennapos viselet. A legenda szerint Levi Strauss egy alkalommal két lóval húzatott ellenkező irányokba egy farmernadrágot, hogy bemutassa, mennyit bír az anyag: ennek az eseménynek állít emléket a Levi's farmerek derekán található, két lovat ábrázoló embléma (Fotó: Shutterstock Puzzlepix) Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
A segítő intézkedések hagyatéki eljárás egyszerűsítése gyorsítása, díjainak csökkentése, örökösödés egyszerűsítése, ingyen rendelhető lomtalanító konténer és halálozási okú extra szabadság kiadása lenne. Nem lenne rossz egy ingyen hívható lelkisegély szolgálat sem. Ahogy én látom egyre nagyobb szükség lesz ezekre az intézkedésekre, mert a közjegyzők és az önkormányzatok megfelelő osztályai beledöglenek a sok munkába! Egyszerűen nem fogják bírni ha napi 200 halottunk lesz! És még bele se merek gondolni ha 1000! Egyszerűen nem lehet ezt megcsinálni a közjegyzőkkel! Az örökösöknek meg időt kell adni hogy ki tudják pakolni azt a sok házat/lakást. És nyugi nem kell belém állni, rettenetes embernek érzem én magam attól hogy ilyen keserű és szarkasztikus vagyok, de pragmatikus is egyben.
Ennek ugyanis a beteg szempontjából kedvezőtlen, sőt akár életveszélyes következményei is lehetnek, például a beteg nem a vércsoportjának megfelelő vért kap. A betegazonosítás messze leggyorsabb és legkönnyebb módja a vonalkódok alkalmazása. Csuklópántok is használhatók azonosításra, bizonyos gyakorisággal azonban ezek is tévesztések forrásai lehetnek elsősorban a csuklópánt hiánya, elvesztése miatt (az esetek 70 százalékában). A legmegfelelőbb vérvételi pont megtalálása A vérvétel megfelelő helyének megtalálása alapvető feltétel a sikeres vérvételhez és a megfelelő minőségű vérminta vételéhez. A vénás vérvétel sikerességének két, egymással szorosan összefüggő tényezője a) a megfelelő és könnyen elérhető vérvételi hely hozzáférhetősége (mely elsősorban a beteg anatómia jellemzőinek függvénye) és b) a vérvételt végző egészségügyi dolgozó képzettsége és gyakorlottsága. A vérvétel leggyakrabban a könyökhajlatból történik, ennek hiányában a vena cephalica is használható vérvételre. A vena basilicából történő vérvételt azokra az esetekre kell fenntartani, amikor az antecubitalis régióban egyetlen véna sem áll rendelkezésre.
Következtetések A klinikai laboratóriumi vizsgálatok során a technológiai előrelépések és a prevenciós erőfeszítések ellenére előfordulhatnak hibák. Ezzel együtt azonban a klinikai laboratóriumok gyakorlatában egyre nagyobb hangsúlyt kap a teljes folyamat felügyelete és a minőségbiztosítás, beleértve azokat a munkafázisokat is, melyeket nem a laboratóriumi személyzet végez. (Forrás: Lippi G, et al. Phlebotomy issues and quality improvement in results of laboratory testing. Clin Lab. 2006)
Mindezek fényében a szárnyas tűk és intravénás szerelékek alkalmazását hagyományosan nem javasolják vérvétel céljára a rutin gyakorlatban, amennyiben a hagyományos lehetőségek rendelkezésre állnak. Bár a vérvételt végzők némelyike még mindig a hagyományos fecskendőket részesítik előnyben a vérvételhez, ez az idejétmúlt gyakorlat egészségügyi és technikai szempontból sem támogatható. A vénás vérvételre általában 19 és 25G közötti tűket használnak, a 19−21G méretű tűk elsősorban a nagy, a 23G tűk a kis antecubitalis vénák, valamint a közepes méretű alkar-, kéz- és lábvénák esetében alkalmazhatók, míg a 25G vagy annál kisebb tűk csak a legkisebb vénáknál, illetve kisgyermekek és újszülöttek esetén használhatók. Bár nincsenek különleges indikációk vagy ajánlások arra vonatkozóan, hogy a vénás vérvételnél használt tű nagysága miként befolyásolja a laboratóriumi eredményeket, széles körben elfogadott, hogy a vérvételnél nagy gondot kell fordítani arra, hogy elkerüljük a fokozott nyomást vagy a nyíróerőket, melyek károsíthatják a vérsejteket, elsősorban a vörösvértesteket.
A leszorítást körülbelül 7, 5 centiméterrel a tervezett vérvételi hely felett kell elhelyezni a karon olyan szorosan, hogy a vénás keringést elzárja, az artériás keringés ugyanakkor szabad maradjon (kb. 20-30 Hgmm-rel magasabbra kell állítani, mint a szisztolés vérnyomás), és ne okozzon kellemetlenséget a betegnek. A vérvételt követően a leszorítást azonnal el kell távolítani, és semmilyen körülmények között nem maradhat fenn 1 percnél hosszabb ideig. Ha további időre van szükség a vérvételhez, akkor a leszorítást fel kell engedni, hogy a vérkeringés helyreálljon, és a bőr visszanyerje eredeti színét, és csak eztán szabad ismét felhelyezni. Bár meggyőző bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a hosszan tartó vénás pangás megváltoztatja a vér bizonyos analitikumainak koncentrációját és/vagy aktivitását, a leszorítási időt ritkán tekintik a preanalitikai variabilitás potenciális forrásának. Vérvételi eszközök A speciális vérvételi csövek 1960-as években történt európai bevezetése csaknem forradalmasította a vérvételi technikát, és jelentős előnyöket biztosított a hagyományos fecskendőkkel szemben.
Az antecubitalis területen kívül vannak másodlagos vérvételi helyek is, mint amilyen például az alkar és a kéz (kézhát, hüvelykujj, tenyér) felületes vénái. A lábszárból, bokából és lábfejből történő vérvétel nem preferálható, mivel az alsó végtagból nyert vér alvadási paraméterei − főként az artériák falában lévő meszes plakkokon történő áthaladás következtében − megváltozhatnak. Különleges helyzet a vena jugularis externa punkciója a nyakon, mely sebészeti vagy sürgősségi körülmények között végezhető. A másodlagos vérvételi helyek esetében problémát jelenthet a kis kaliberű (általában 22G vagy 23 G) tűk használatán túl az, hogy a vérvételt végző személy nem tudja kezét megtámasztani, illetve komolyan fennáll a veszélye, hogy a vérvétel során sérülnek a szomszédos anatómia képletek, például inak, idegek vagy artériák. A leszorítás felhelyezése, vénás pangás A leszorítás szerepe, hogy átmenetileg összeszorítsa vagy összenyomja a végtag (rendszerint a felső végtag) vénás keringését. A leszorítás felhelyezése általános gyakorlat a rutin vérvétel előtt, mely segít a vérvételt végzőnek megtalálni a megfelelő vénát, ugyanakkor sebészeti körülmények között is hasznos lehet a túlzott vérveszteség megelőzésében és a viszonylag vérmentes műtéti terület biztosításában.