A román kor A középkorban a művészeti alkotómunka színhelyei a kolostorok lettek. Központjai voltak az építészetnek, a szobrászatnak, a festészetnek és itt keletkeztek a középkori irodalom első alkotásai is. A művészet a keresztény hitet szolgálta, így fővédnöke a papság volt. A román kori művészet szülőhazája Franciaország volt. Jelentős építészeti alkotások készültek, elsősorban székesegyházak, kolostorok, várak. A templomok az ókeresztény bazilikákra emlékeztetnek, leggyakrabban három hajós elrendezésűek. Legfontosabb feladatuk az volt, hogy a szertartásokon résztvevő hívek minél többen elférhessenek a templomban és érintkezhessenek az égi hatalmakkal a szertartások alatt. Az építészet szoros egységet alkotott a szobrászattal és a festészettel. A korabeli szobrok többsége a templomokhoz kapcsolódó domborművek voltak, elhelyezkedésük a kapuk fölött lévő félköríves terület és az oszlopfők, párkányok. A festmények és mozaikok szintén a templomok falát díszítették. A román kor öltözéke A középkori emlékek azt tanúsítják, hogy a viseletben is antik, bizánci és helyi elemek olvadtak össze sajátos formává.
A román kor művészete Filozófia, teológia A nyelvészetben a román jelzőt a latin eredetű nyelvek esetében használjuk, ezek a valaha romanizált – a Római Birodalomba olvadt – országokban beszélt modern nyelveket jelentik. A 19. század óta a karoling birodalom után kialakult utódállamokban kialakult művészet neve, jelezve, hogy ezeknek uralkodói és az egyház a keresztény antikvitás örököseinek tekintették magukat. Ez az örökség a műveltség elemeiben is megmaradt. Főként a kolostorokban, és az egyetemeken őrizték a nyomait. Az oktatás tárgya a "hét szabad művészet" is a keresztény latin kultúrából származott: 430 k. keletkezett Martianus Capella könyve a Septem artes liberales-ról, 540 körül Cassiodorusé. A trivium a nyelvtant, dialektikát és logikát ölelte fel, a quadrivium a számtant, geometriát, zenét és a csillagászatot. A középkori filozófia négy, egymástól élesen különböző korszakra tagolható, melyek a filozófiai tudatosításra jellemző időbeli eltolódással a történeti periódusoknak felelnek meg.
(1980): Kis magyar művészettörténet (A honfoglalás korától a XIX. század végéig). ( Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest Szentkirályi Z. Détshy M. (1986): Az építészet rövid története I-II. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Radocsai Dénes: Magyarországi reneszánsz művészet. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest Aradi N. (főszerk. ) (Ész. N. ): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest Fülep L. ): A magyarországi művészet története. Budapest Gerevich T. (1938): Magyarország románkori emlékei. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest Henszlmann I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest Marosi E. (1972): A román kor művészete. Corvina Kiadó, Budapest László Gy. (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest Huszka J. (1930): A magyar turáni ornamentika története. Pátria, Budapest Bakay K. (1997, 1998): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. Miskolc Tombor I.
Magyarországon a gótikus építészetnek szintén több szép emlékét csodálhatjuk meg. A gótika hatását sokan a népi építészet íves tornácos házaiban is felfedezik. A gótikus stílus már a vegyesházi királyok korában alakult ki. Legszebb emlékei a Felvidéken és Erdélyben maradtak fenn, ahol a gazdag bányavárosok mind ékes templomokkal díszítették városuk főterét ( Kassa, Bártfa, Brassó, Nagyszeben) és szép kolostorok is megújultak ebben a stílusban ( Garamszentbenedek). Mátyás király olasz kapcsolatai nyomán gazdag reneszánsz építészeti alkotásokat találunk a Budavári Palota és a Visegrádi palota együtteseiben. A 16. században kezdődő reformáció a magyarországi templomok építészetének és belső díszítésének megújulását eredményezte. A templomok jellegzetes díszei ebből a korból a kazettás mennyezetek. A török hódoltság és a török elleni háborúk kora a magyar várépítészet megújulását hozta. A korai magyar várak még a tüzérség előtti harcászati időkre készültek. Esztergom várát a tatárok ellen is megvédelmezték a királyi íjászok.
A várak, városok mellett a kolostor- és templomépítészet vált uralkodóvá. A kolostorok voltak a keresztény kultúra fellegvárai, ezért építészetükben is tükröződnie kellett fontos szerepüknek. A kolostorok több épületből álló, szabályos települések voltak, kőfallal védve. A kolostorépület a templomhoz csatlakozott, vele együtt négyszögletes udvart alkotva. Ez a kerengő, ebből nyíltak a különböző helyiségek. Mivel a közösségek önellátók voltak, az épületegyütteshez csatlakoztak gazdasági épületek is: műhelyek, raktárak, magtárak, présház, vendégház, kórház, kert. A román stílusú templom elrendezése A templomokba két torony közötti főkapun léphetünk be, majd egy előcsarnokból a főhajóba jutunk. A főhajó mindkét oldalán elhelyezkedő oszlopokkal elválasztott terek a mellékhajók. Továbbhaladva a hosszházra merőleges kereszthajóba jutunk, a két rész találkozásának négyzet alapú tere fölé tornyot (négyzeti torony) emeltek, mely az épület legfontosabb részét, az oltárasztal helyét hangsúlyozza.
A kép jellemzéséhez a fenti három tulajdonságot kell megadni, azaz természetét, nagyságát és állását. Homorú tükör képalkotása Domború tükör képalkotása Síktükör képalkotása Síktükör képalkotása A síktükör előtt álló tárgy egy pontjáról induló fénysugarak útját a tükörrel való találkozás után könnyű megszerkeszteni a visszaverődés törvénye alapján. A sugarak a tükörről széttartóan verődnek vissza, és így jutnak a szemünkbe. Mi úgy látjuk, mintha a sugarak a tükör mögül indulnának, vagyis a kép látszólagos. A tükörre vonatkozó szimmetria miatt a kép nagysága a tárgy nagyságával azonos, és egyenes állású. A kép és a tárgy tükörtől való távolsága mindig azonos. Homorú tükör képalkotása Ha a homorú tükörre az optikai tengellyel párhuzamos fénysugarak érkeznek, akkor azokat a tükör jó közelítéssel a tengely egy pontjába gyűjti össze, ez a fókuszpont. Homorú tükör alkalmazasa . A fókuszpont feleolyan távolságra van a tengelyen a tükörtől, mint annak a képzeletbeli gömbnek a középpontja, melyből a tükröt kivágtuk. A gömb középpontját jelölő pontot a tengelyen geometriai, vagy gömbi középpontnak hívjuk.
H a a gömbtükör belső, homorú fele tükröz, akkor homorú tükörről beszélünk. Az optikai tengellyel párhuzamos fénysugarak a tükörről visszaverődve a tükör előtt, az optikai tengely egy pontjában, a tükör gyújtópontjában (fókuszpontjában, F) metszik egymást. Okostankönyv. A fókusztávolság, a fókusznak az optikai középponttól mért távolsága, a tapasztalat szerint a gömb sugarának a fele:. A z optikai tengellyel nem, de egymással párhuzamos sugarakat is egy pontba gyűjti a homorú tükör. Ez a pont az optikai tengelyre a fókuszban állított merőleges síkon van. Ezért nevezik ezt a síkot fókuszsíknak.
Lencserendszerek fókusztávolsága: A vékony lencsékből összeállított, nem túl vastag lencserendszer dioptriája és fókusztávolsága az egyes lencsék jellemzőiből könnyen számítható: 1 1 D = ∑ D1, =∑. f f1 Egyszerű nagyító: A gyűjtőlencse a fókuszpontján belül elhelyezkedő tárgyról látszólagos nagyított képet alkot. Mikroszkóp: tárg ylencse szem lencse F1 T F2 F1 K1 K2 A tárgylencse fordított állású valódi nagyított képet alkot a tárgyról, és ezt a képet nézzük a szemlencsével, mint egyszerű nagyítóval. Az eredmény fordított állású virtuális nagyított kép. Távcső: szem lencse tárgylencse F2 F1 T F1 A tárgylencse fordított kicsinyített képet létesít az igen távoli tárgyról, a két lencse közös fókuszának közelében. A szemlencse egyszerű nagyítóként erről állít elő látszólagos képet (látószög nagyítás). Leképezési hibák: Sík törőfelületen (közelítőleg) pontszerű leképezés csak akkor lehetséges, ha a képalkotást igen kis nyílásszögű sugárnyaláb hozza létre. A pontszerű leképezés általában csak közelítőleg valósul meg.