A káptalantóti Liliomkert piacon valóban működik a piac ősi funkciója: legyen az cifraszűr vagy kézműves levendulalekvár, bármit megkaphat ott az ember, egy pohár bor után pedig kellemesen lazulhat az ismerőseivel az akácfák árnyékában. A Liliomkert 2007 óta várja a piacozókat, a hely pedig mára valóban legendás lett. Olyannyira kedvelik a vásárlók, hogy a hétvégi napokon alig lehet parkolóhelyet találni. Helyben termelt zöldségek, házi tyúktojás, friss, kemencés kenyerek, sajtok és mangalicatermékek sorakoznak a pultokon – itt aztán tényleg van minden, amire egy kézműves piacon vágyhat az ember. Valódi unikum és igazán különleges helyszín: a legjobbat tudja nyújtani a Balaton környéki termelők kézműves készítményeiből – mondta a Best of Balaton kurátora, Gianni Annoni. "Elvarázsolt az igazi piaci hangulat. Egy kihagyhatatlan piac a Balatonnál. Hogy még alkudozni is lehet. Vettem is füstölt fürjtojást, mézet és lekvárokat. Mindig édeset reggelizem, ezért a lekvár fontos alapanyag számomra. " "Egy dísznövény-kereskedésem volt ebben a kertben, ahonnan nézegetve fájó szívvel konstatáltam, hogy ez a táj bizony nem él.
A homokozó, fahinta, biliárdasztal remek szórakozási lehetőséget nyújtott, de lehetőség volt a tradicionális népi kultúra megismerésére is. Például lehetett bábot készíteni, nemezelni is. A kultúra is fontos szerephez jut vasárnaponként. Minden korosztály talál kedvére való előadást, zenét. Káptalantóti liliomkert pic saint loup. A tulajdonos elmondása szerint alkalomtól függően lépnek föl bohócok, zsonglőrök, bábosok, de gyakran szól furulya, hegedű vagy citerazene is. A különböző zenekarok koncertjei is jó hangulatot teremtenek, én egy emlékzenekar előadását hallgathattam meg. A képzőművészetnek is szinte minden ága képviseltette magát a vásáron. Festők, grafikusok, keramikusok, illetve kőszobrászok kínálták portékáikat, de voltak régiségkereskedők és használtruha árusok is. A Lacikonyhán sültek a kolbászok, bográcsban főtt a gulyás, füstölődtek a pisztrángok, szólt a zene, szóval ízig-vérig piaci hangulatban volt részem. A házias ételnek nincsen párja A természeti adottságok miatt méltán nevezik a Balaton-felvidéket a magyar Toszkánának.
Azt túlzás lenne állítani, hogy Jézuskától a géppuskáig mindent lehet itt kapni, de bele lehet botlani egy pár érdekes vagy akár értékes holmiba is. (Ennek megfelelően érdemes kellő mennyiségű készpénzzel készülni. ) A Liliomkertet, amit a többség inkább Tóti piac néven ismer, Harmathy Ildikó álmodta meg a tanúhegyek ölelésében fekvő Káli-medence egyik falujának határában lévő szántójára. A piac ma már messze földön híres, hiszen jó minőségű portékával készülnek az árusok, a forgatag ellenére családiasnak mondható a hangulat, és "a Liliomkert életünk sokszínűségét mutatja be", ahogy az alapító fogalmaz. Káptalantóti liliomkert piau engaly. Aki a tágabban vett környéken tartózkodik vasárnap délelőtt, annak kihagyhatatlan program a Liliomkert meglátogatása. Nyitvatartás Ma zárva van Látogatóként, vásárlóként 8 és 12 óra között érdemes érkezni. Árak: Ingyenesen látogatható (de a vásárláshoz érdemes készpénzt vinni). Tömegközlekedéssel A helyközi autóbuszokról Káptalantóti, kultúrház megállóhelyen kell leszállni. Megközelítés A buszmegállóból a Petőfi utcán északkeleti irányba (a templom melletti utcán) kell elindulni, és az utat követve körülbelül 750 métert sétálni.
A gyártók a termék előállításánál laboratóriumi körülmények között kísérleteznek, azonban a komposztálás a valóságban nem minden esetben történik meg. Ebben az esetben semmiképpen nem beszélhetünk újrafeldolgozásról. Konkrét példákkal szemléltetve a kérdést: a lebomló vagy a nem lebomló műanyag szatyor a környezettudatosabb megoldás? Előbbi a természetbe kikerülve kisebb kárt okoz, az utóbbiból azonban később új szatyor is készülhet. Az eldobható műanyag evőeszközök esetében mi a helyzet? A lebomló evőeszközök ritkán kerülnek komposztba higiéniai előírások miatt, így vagy a lerakóba mennek, vagy égetőbe. Azaz maximum akkor nyújtanak előnyt, ha megújuló forrásból származik az alapanyag, vagy ha valóban megoldják a komposztálásukat. Valóban környezetbarát alternatíva a zacskók esetében a vászonszatyor (és egyéb táskák), az evőeszközök esetében pedig a mosható, többször használatos változatuk. A körforgásos gazdaság modelljébe ugyanis ezek illeszthetők bele, akármennyire természetes alapanyagról is van szó: ha a tárgyak egyszer használatosak, minden egyes alkalommal elő kell őket állítani, és rövid élettartamuk után hulladék keletkezik belőlük, amit kezelni kell.
A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény legújabb módosítása értelmében ezentúl a biológiailag lebomló műanyag termékeknél nem kell termékdíjat fizetni. A módosítás célja, hogy az ilyen típusú termékeket preferálják a jövőben. De valóban környezetbarátnak tekinthető-e a lebomló műanyag? Több szempontot kell figyelembe venni: alapanyag, felhasználási idő, hulladékká válás. A műanyagok döntő többségét a legszűkösebb fosszilis nyersanyagból, energiahordozóból állítják elő, azonban vannak már természetes alapanyagú "műanyagok" is (kukorica- vagy burgonyakeményítőből, tejsavból). Utóbbi kategória azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy le is bomlik. Közismert tény a műanyagok hosszú (több száz éves) élettartama, így egyre fontosabbá vált, hogy erre megoldást találjanak. Születtek is álmegoldások, ilyen az oxo-degradábilis műanyag példája. Ebben az esetben egy olyan fém alkotóelemet adtak hozzá a műanyaghoz, amitől fény és levegő hatására az kis darabokra esett szét. Szó sincs itt valódi lebomlásról, a kisebb cafatok így is veszélyt jelentenek a környezetre (méghozzá jó nagyot kis méretükből adódóan).