I. Ferencz király pedig tormovai bold. Szűzről czimzett apáttá nevezte ki. " (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8. ) Az anyaggyűjtést 1764-ben kezdte meg a Kollonich Lipót javaslatára addig és mások számára továbbra is elzárt kamarai levéltárban. Elődeitől eltérően tudatosan gyűjtött, csak a tanulmányaihoz szükséges iratokat másolta le. A következő évtizedekben hatvankötetnyi anyagot gyűjtött össze levéltári kutatásai és a kortársaival folytatott adatcserék révén. E tevékenysége gyümölcse lett a Pray-kódexben megtalált Halotti beszéd és könyörgés egy részletének, valamint Szent Erzsébet és Szent Margit legendáinak publikálása. 15-18. századi levélgyűjteménye, pecséttára és Bethlen Gábor-kori oklevéltára posztumusz jelent meg. (Forrás: Wikipédia) Az oklevéltan első tanára Pray György volt. Pray 1777-ben került az Egyetemi Könyvtár élére, és ezzel együtt a diplomatikai tanszéket is megkapta. Seattle törzsfőnök – Wikidézet. 1785-ben Wagner Károly nyugdíjazása után átvette a címer- és pecséttan tanszéket, ezt a pozícióját 1790-ig töltött be.
A jelen füzetke izlelőt nyújt Mátyás Flórián "nyelvtörténeti szótárából, " és ezt egészben véve igen derék munkának jósolhatjuk. A közlött néhány czikk mutatja, mily éles elmével s vas szorgalommal állítja össze a szerző nyelvünk történeti tényeit, legrégibb időtől a múlt századig, a "halotti beszédtől" Faludiig, úgy rendezve, hogy az eredmény sokszor meglepően igaz. Az akadémia szótára e munka nélkül nem lesz teljes, ki azt bírja, ezt is meg kell szereznie, mert csak így lesz képes a nyelvet jelenében s múltjában áttekinteni. De megbocsát M. úr, ha művére egy pár észrevételt is bátorkodunk tenni. Heraldikai lexikon/Cím – Wikikönyvek. S mivel e tudós szerző, ha ellenzésre talál, szereti ösmerni emberét, mielőtt vele beszédbe állana, íme azt is megmondjuk, hogy bár szaktudósnak e sorok írója magát nem tartja, vagy kilencz évig ő is forgatta nyelvemlékeinket s régibb íróinkat, nagy részöket el is olvasta, legalább a mi nyomtatva megjelent; és így ha talán nem ért is, de sejt a dologhoz valamit. Észrevételink elseje az, hogy Mátyás úr igen sokat követel a régi nyelvnek, a mai nem csak irodalmi, hanem élő nyelv rovására is.
Ilyen, hogy a denevér hajdan noctua (bagoly) lett volna, mert a fordító ezt azzal adja vissza. A denevér, tájilag tündenevér, tündelevény, mindig az volt, a mi most, csapongó röptéről nevezve így E részben több kritikát óhajtunk tehát. Harmadik észrevételünk M. úr teljes meggyőződését illeti, hogy az ős magyar nyelvben nem létezett t. betűs perfectum, csak participium. Azaz, hogy efféle: látott, hallott, jött stb. az ős nyelvben mint jelentő mód múltja eredetileg nem volt használatos. Hogy participiumi alakja sokkal gyakoribb és változatosb régen, mint ma, nem fogja tagadni senki. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd : hungarianliterature. De hogy múlt időkép nem létezett: ezt Mátyás Flórián honnan fogja bebizonyítni vagy szerinte "begyőzni"? A "halotti beszédből"? Ez maga kevés arra, még ha a königsbergi új találmányt hozzá veszszük is. A "halotti beszédben", minden rövidsége mellett, van egy forma: adotta vala, mely kétségtelenül régmúlt; s egy másik: adott, melyről Mátyás úr csak most akarja felállítni, hogy participium, az tehát bizonyság nem lehet.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Az oklevéltan tanára a "királyi történetírói" rangot elért Pray György (1777–1785). A magyar történelem tanítására az ő Historia regum Hungariae című könyvét használták, ami erősen az udvar hivatalos álláspontját tükrözte. Pray György Ismertető szöveg: "A mint Nagy-Szombatból az egyetem 1777-ben Budára áttétetek, annak első őrévé 800 forint évi fizetéssel Pray hivaték meg. Ezen hivataláról azonban 1780-ban lemondott, csak akkor vállalta azt újra el, midőn az egyetem 1784-ben Pestre átköltözött. Ekkor történt az, hogy nagybecsű könyv- és kézirat-gyűjteményét, 400 forint holtáig fizetendő évdijért a pesti egyetem könytárának adá, ezáltal azt a szétszóródástól megmenté, melly sors már sok jeles könyvtárnak jutott osztályrészéül. A munkái által elhíresült férfiút FT. Leopold király trónra lépte után félévvel, nagyváradi kanonokká nevezé ki, hol az egész életét másutt töltött Prayban annyira bíztak, hogy az ugyanazon évben tartott országgyűlésre a nagyváradi káptalan őt követéül választá.
A 15. század közepétől az országos ügyintézésben megjelentek a címmel kitüntetett személyek, akiket kezdetben címzetes báróknak (barones solo nomine) neveztek, szemben a természetes bárókkal (barones naturales). A két csoport közti különbség kezdett elmosódni, majd az 1608. évi I. tc. a főnemességet jogilag is elkülönítette a köznemességtől. Ettől kezdve a személyre szóló törvénykezési jog együttjárt minden főnemesi címadományozással, illetve külföldi címek magyarországi honfiúsításával. Az 1885. évi VII. tc-től 1918-ig olyan főnemesi címeket is adományoztak, melyek nem jogosítottak örökös főrendiházi tagságra (ún. "papírbárók"). A monarchia megszűnése után a nemesi címeket és rangokat számos (nemcsak szocialista) országban törölték el (Franciaország 1871, Oroszország 1917, Németország 1918, Japán – az uralkodócsalád kivételével – 1946). Németországban viszont ezután is megmaradt a von előtag használata, mert ezt továbbra is a név részének tekintették. Ausztriában a Monarchia megszűnte után a főnemesi és nemesi rangot nem lehet bejegyezni a hivatalos okmányokba (születési, házassági, halotti bizonyítvány, útlevél, személyazonossági igazolvány stb.
A cím a ranggal jár együtt. Lehet rangcím és jogcím. A címek különböztek a beszédben és az írásban. Más címek voltak használatosak a megszóltásban, az elbeszélésben és a befejezésben. Így pl. a király címzése a levél megszólításában: Felséges Császár és Apostoli Király, legkegyelmesebb Uram! ; a szövegben: Császári és Királyi Felséged; a befejezésben: Császári s Királyi Felségednek legalázatosabb s leghívebb jobbágya. A helyes címzéseket külön tanították a jogakadémiákon és az egyetemeken az ún. tiszti írásmód keretében. A múltban az egyén társadalmi állását, méltóságát a vagyoni helyzetén kívül a cím, a rang, a hivatal és a származás határozta meg. Ezek nagyban összefüggtek egymással és így a megfelelő társadalmi álláshoz általában a megfelelő cím és rang társult. Cím pl. a gróf, (hivatali) rang a tábornok. Valaki gróf csak grófi címmel lehet (mivel ez a születés által meghatározott származási cím), tábornoki rangban viszont mindenféle cím nélkül is állhat (mivel ez a karrier során elérhető hivatali cím).
Ennek ellenére a cím nem előzi meg minden esetben a rangot, mert egyes hivatalokon belül a rangbeli hierarchia a meghatározó. a grófi címmel rendelkező hadnagy a hadseregen belül mindig alacsonyabb rangú a cím nélküli tábornoknál. Ezen különbségek egykor a címzésekben is kifejeződtek, ami gyakran igen bonyolult helyzeteket idézett elő. A legismertebbek a származással összefüggő nemesi címek, melyek használatát Magyarországon az 1947. évi VI. törvény szüntette meg. Ezeken kívül széles körben használatosak a különféle akadémiai címek, melyeket az iskolai oktatás során lehet megszerezni. Ilyenek a baccalaureus, a magister, a doktor, a docens, a professzor, az akadémikus stb. A címek harmadik nagy csoportját az egyházi címek képezik, melyek lényegében szintén az oktatással függnek össze. A negyedik csoportba a hivatali, az ötödikbe a tiszteletbeli címek sorolhatók, melyek közé egyaránt tartoznak akadémiai, egyházi és származási, valamint hivatali címek. A címzetes szó azt fejezi ki, hogy az illető csak a címmel rendelkezik a hivatal tényleges betöltése nélkül.