Vajon hogyan kapcsolódik Tamási Áronhoz Berecz András, aki az Irodalmi Kavalkád Tamási-kiállítását nyitja meg vasárnap? Erről is beszélgetett vele Juhász Anna. Az április 10-i egész napos összművészeti fesztivál, az Irodalmi Kavalkád a költészet napjához kapcsolódóan nagy magyar életművekre helyezi a fókuszt, így a 125 éve született Tamási Áron munkásságára is. Változatos programokkal készülnek a szervezők: a beszélgetések, színházi és koncertelőadások sorában a vasárnapi programok kiemelt eseménye a látványos, szabadtéri kiállítás átadása, amely Tamási életének fontos állomásait, műveit, szereplőit mutatja be a közönségnek. A kiállítást Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó nyitja meg, aki több szállal kapcsolódik a székely prózaíróhoz. Berecz andrás mise en page. Mit jelent neked Tamási Áron leginkább? Történeteket, hagyományt, nyelvet? Tamási Áron hamar megérinti, bevonzza az olvasót. Figyelemre, figyelmes olvasásra nevel: ha egy szót elszalasztottál, már a mű értelme is veszélybe kerülhet. A terület, ahol született, Farkaslaka, Udvarhelyszék régóta izgatott, mindig is kincsesbányának tartottam, és nemcsak mesében, hanem énekben, hangszeres muzsikában is.
Berecz András - Mese a furulyáról - YouTube
Az "agiátor eltársak" nem foglalkoztak vele, annyira "utolsó, semmi ember" volt. Egy olyan korban, amikor mindenkinek szájára odafagyott az igazság, az ő szabad száján kivirágzott. Pimaszul, kacagtatva, az Olümposzról lekacagva. A védelmet a szamár és a bocskor adta. Így hatvan felé az is érdekel, hogy más népek hogyan, milyen meséket mondanak. Az írek, a skótok, a törökök, az algériaiak. Egy török mesemondó hazajár Anatóliába, ott feltöltődik a rokonai között, aztán megy vissza Németországba, és munkásszállásokon mesél. Algériában van egy postás, aki nem csak a levelet viszi a sivatagba, hanem mesét is mond. Amikor Európa kulturális fővárosa Tallinn volt, meghívtak, hogy meséljek tolmáccsal egy templomban. Észteknek. Tele volt a templom. Berecz andrás mes amis. Egy igazi nagy mese három-négy órán át is ment, még bele is aludtak régen, az sem volt baj. Azt mondták, azt úgy is kell. – Volt egy Kurcsi Minya nevű mesemondó, akit a favágók mindig magukkal vittek, hogy a munka után meséljen neki, hogy jól aludjanak.