Elsurranok fűszálháton... 27 16. Vágyakozás 29 A szerelem fényében élve 31 17. Ma szerettelek meg igazán 32 18. Dalok II. -IV. 33 19. Én már 35 20. Dal 36 21. Egymás előtt 37 22. Vágyakozás 38 23. Kamilla-fiú 38 24. Csak ennyi 39 25. Megszegett kenyér a tested 39 26. Remények 40 27. Köszönnöm kéne 42 28. Van társam 43 29. Harminc év együtt 44 30. Örök átalakulásban 45 Az úton 47 31. Csodavárás 48 32. Üzenet 49 33. Az 1999. esztendő Karácsonyára 53 34. De Profundis - Válasz Filippov Gábornak 57 Drága szüleim emlékére Édesanyám: Bánó Mária (1923-1980) 59 35. Édesanyám 60 36. Egyedül 60 37. Reggel 61 38. Szüleimnek 62 39. Hideg van 62 40. A bánat 63 41. A fájdalom 64 42. A tél 65 43. Édesanyámnak 66 44. Mértéktartó vallomás Édesanyámnak 66 45. Szavakkal hímzek Néked terítőt/B. Faragó Aranka/. Futok hozzád 67 46. Édesanyám! 69 Édesapám: Simon László (1910-1945) 47. A kisbéri temetőben 72 48. Édesapám 73 49. Édesapámnak I. 73 50. Édesapámnak II. 74 51. Édesanyámnak Édesapámról 74 52. Élt harmincöt évet 75 53. Édesanyámnak 75 54. Édesapának III.
Drága Szüleim! Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam Nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! De mielott még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább a levelet állva!! Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a negyedik emeletrol, szinte egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a kórházban feküdnöm, már majdnem jól látok, és az a szörnyu hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi észrevette, mi történt és kihívta a mentoket és a tuzoltókat. O volt, aki aztán meglátogatott a kórházban, és mivel, nem volt hová mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. O vagy kétszer olyan idos, mint én, de orülten egymásba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni.
Jövőre lesz húsz, hogy eltávozott az én drága, jó szülőanyám. Emlékezvén épp arra gondolok: nem üzen, mint tette hajdanán. Mikor elment, lelkének darabja, bizton tudom, nálam itt ragadt. Mert jelezte a parketta hangja: akkoriban reccsent, nap mint nap. A kórházban láttam utoljára, döbbenet ült riadt arcomon. Sápadtabb csak ruhája volt nála, csendben tűrt, Ő nem panaszkodott. Hősiesen viselte fájdalmát, befelé hullottak könnyei. Hallotta tán apám hívó szavát, s az könnyített szenvedésein. Apám -akkor több mint három éve- messzi égből tekintett alá. Ha lett volna neki engedélye, átvállalja anyám fájdalmát. Halál szele elragadta gyorsan, de köztük a szerelem örök. Az égben most egymás kezét fogva, sétálnak a csillagok között. 2013. 04. 27. Your rating: Nincs ( 3 votes)