A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Egy megíratlan naplóból szerző: Ady Endre dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Gyermekségem falujában S azt hitte, hogy megtérít, Hogy szépen visszaingat. dec 26. Talán-talán jobb volna Mégiscsak visszaesni, Betegen is a Krisztust, A régi Krisztust keresni. Talán-talán jobb volna, Mint lelkem keserülni: Krisztus előtt, templomban, Úgy, miként régen, leülni. Most a faluban, itten, Fájó haraggal szólni: Hajh, mégiscsak élsz te, Isten. dec. Baszás te, minden enyém pajtás olvas Ady Endre: Új versek(1906) : FostTalicska. 27. Ez már nem is Karácsony S kinek mi köze hozzá, Embernek vagy Istennek, Hogy én mint fogok élni, Vagy én mint fogok halni? Békesség az Istennek, Békesség az embernek, Békesség a halálnak, Békesség mindeneknek, De nékem Maradjon a háborúság.
Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. "Nézd meg, ki vagyok" (súgtam néki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Vad vágyak vad kalandorának Tart talán? ) S térdre hulltam ott. Karácsony (harang csendül,) – Wikiforrás. A zúgó Élet partján voltunk, Ketten voltunk, alkonyodott: "Add az aranyod, aranyod. " "Engem egy pillanat megölhet, Nekem már várni nem szabad, Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hívó szavak, Nekem már várni nem szabad. " "A te szivedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. Az én szivem mégis az áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. Arany kell. Mennem kell tovább. " "Az én jachtomra vár a tenger, Ezer sátor vár énreám, Idegen nap, idegen balzsam, Idegen mámor, új leány, Mind énreám vár, énreám. " "Az egész élet bennem zihál, Minden, mi új, felém üget, Szent zűrzavar az én sok álmom, Neked minden álmod süket, Hasítsd ki hát aranyszügyed. " Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok Az üzenetet egyre hozták: Várunk. Van-e már aranyod? Zúgtak a habok, a habok. És összecsaptunk. Rengett a part, Husába vájtam kezemet, Téptem, cibáltam. Mindhiába. Aranya csörgött. Nevetett. Nem mehetek, nem mehetek. Ezer este múlt ezer estre, A vérem hull, hull, egyre hull, Messziről hívnak, szólongatnak És mi csak csatázunk vadul: Én s a disznófejű Nagyúr.
Azt sem ígérem, hogy a könyvemre teendő esetleges kritika reám hatással fog lenni: nem, mert a szerénység affektálása több a szerénytelenségnél s nem főleg azért, mert kritikus nem tanított meg senkit verset írni. Az első kötet az a poétának, ami a kisdiáknak az első, – legtöbbször félkrajcáros – czigaretta. Az ismerősöket, a közönséget kérem: ne engedjék, hogy a füstje a torkomon akadjon. A kötet augusztus közepén fog megjelenni. Előfizetési ára 60 krajcár, mely czímemre legkésőbb f. hó 25-dikéig elküldendő. A d y Endre, (Ér-Mindszent, u. p. Ér-Szentkirály. )