A várost visszafoglalva Bogue embereitől a hét mesterlövész elkezdi kiképezni a polgárokat, hiszen tudják, hogy az iparmágnás valóságos hadsereggel fog visszatérni és ők heten nem lesznek elegen. Megszervezik az ellenállást, barátkoznak, mind emberibb oldalaikat mutatják, csakhogy a csata előtti éjszakán Hawke karaktere lelép a többiektől, nem akar harcolni, fél szembenézni a gondjaival. Másnap meg is érkezik Bogue rengeteg lovassal és le is rohanja a várost, ám a hét mesterlövész cselei felőrlik Bogue lovasságát. A főszereplők közül először D'Onofrio Jack Horne-ját éri utól a halál, stílusosan az indiánvadásszal Bogue indián testőre végez. Egyébként nagyon szép jelenet volt az öreg halála. Közben, amikor úgy látszik minden elveszett megérkezik Robicheaux, akinek jelenléte újult erőt ad mindenkinek. Közben Vörös Aratás megküzd Denali-val (Jonathan Joss), az ellenség indiánjával, és ő kerül ki győztesen. Ekkor előkerül a Gatling géppuska, amit az ellenlábasaik hoztak, ekkorra Faraday már bekapott egy lövést, tehát lóra száll, hogy kiiktassa a fegyvert.
Ezen körülményeket a rendező rendkívül szuggesztív módon, mint már említettem naturalista szemmel ábrázolta, a végletekig kimerült katonák, a rekkenő hőségben, az átláthatatlan dzsungel sűrűjében teljesen kivetkőznek magukból, s őrült gyilkosokká válnak. Oliver Stone filmje ettől is különbözik az akkoriban készített sematikus mozis értelmezésektől, hogy vállaltan liberális érzelmei mellett, már nyíltan mer a vietnámi szerepvállalás ellen szót emelni, sőt lelkiismereti okokat is pedzeget, úgy egyénileg, mint társadalmi/politikai/állami szinten. A három főszereplő A Charlie Sheen által alakított főhős belső narrációi időről-időre kiemelik számunkra a morális tanulságot, aminek köszönhetően az idő múlásával a film kissé didaktikusnak hat. De ezt talán beszámíthatjuk a hollywoodi mainstream logikájának, amihez azért Stone filmje nem csak játékidejével, – szemben a Szarvasvadász, Az apokalipszis most három órás eposzi hosszával – de a jól körülhatárolt antagonista/protagonista karakterek elválasztásával is hozzájárult.
Forgalmazó: Fórum Hungary (A pórázzal rángatás csak növeli a drámaiságot a kutya szemében. ) A "nem akarok bajt" kommunikáció néhány jele: szaglászgatás, a másik kikerülése, lassú, vontatott mozdulatok, ásítozás, eloldalazás. Van egy klasszikus Konrad Lorenz anekdota: évekig sétáltatta a kutyáját egy másik kutya háza előtt, akivel mindig ment az acsarkodás a kerítésen keresztül. Rohangáltak a kerítés mentén, üvöltöztek, minden áldott reggel. Ám egyszer a kerítést szerelték, ezért a két kutya hirtelen szemközt találta magát kerítés nélkül a másikkal. Mit csináltak? Álltak döbbenten, aztán visszamentek a kerítés mögé, és acsarkodtak tovább, rohangáltak, és üvöltöztek. 5. Sztár vagyok? A kutyáknak is van önbizalmuk, amit társasági sikerélmények és a gazdi szeretete is épít. Ha sok találkozásból lesz játék, és nem is jön mindig ki belőle rosszul, akkor bizakodóbb, magabiztosabb kutyánk lesz. De előfordulhatnak bizony rossz napok is, amikor a többi kutya kicsit túl vehemens a mi kutyánk ízlésének, és úgy jön el a parkból, mint ha megverték volna az iskolában.