A Fertőzés azért különösen ijesztő, mert valós alapokon nyugszik, hús-vér embereket mutat be, és valós képet fest arról, hogyan képesek az emberek egyik napról a másikra radikálisan megváltozni. "Ennek eredményeként ma már egészen másképp nézem az emberi kapcsolatokat" – mondja a rendező. A felvásárlási lázon már az első hullám során átesett a világ (Fotó: RAS-archív) A Fertőzés című film a legősibb félelmeinket kelti életre. Egyszerre megrázó és nyugtalanító, hiszen az alkotóknak szinte semmit sem kellett kitalálnia, hogy még félelmetesebbé tegyék a történetet. A mozi hatásmechanizmusa azért működik, mert "az a 'veled is megtörténhet' érzésből fakad – mondja Gregory Jacobs producer –, hiszen a vírus, a fertőzés lehetősége jelen van a leggyengébb náthában is, amit bármikor elkaphatunk. " Mint az 1918-as spanyolnátha-járvány esetében, amely ötvenmillió ember halálát okozta, többét mint amennyien az első világháború lövészárkaiban meghaltak. Ellenőrizhetetlen hírek terjednek (Fotó: RAS-archív) A fertőzések exponenciálisan terjednek, ami azt jelenti, hogy harminc lépésben eljutunk az egy esettől az egymilliárdig.
Apám tudós volt, valamiért nagyon izgatta ez a betegség. Emlékszem a Vírus című filmre, amelynek a végén a tudomány bedobja a törölközőt, és ez valahogy nem hagyott békén. Sem mint írót, sem mint gondolkodó embert. És az járt a fejemben, hogy kellene írni egy filmet egy világjárványról, de csak akkor, ha tudományos alapon minden oldalról meg van támasztva. Azon a napon, amikor befejeztük Az informátor t, odajött hozzám Steve (Soderbergh, a rendező – a szerk. ) és azt kérdezte, mi a következő projekted? Elkezdtem neki mondani, de már félúton leállított, hogy benne van. Mondtam, de csak akkor írom meg, ha nagyon pontos, ha tudományos tényeken nyugszik, és nem valami konspirációs pletykán, hogy egy laborból vagy egy mobiltoronyból ered a vírus. Megtaláltam Iant, aki szó szerint ugyanezt mondta. Gondolta volna, hogy 10 évvel később pontosan ezt a forgatókönyvet éli meg a világ? Burns: Nem. De az összes tudós, az összes szakértő, akivel akkoriban beszéltem, azt mondta, hogy nem az a kérdés, beüt-e ez a világjárvány, hanem az, hogy mikor.
A koronavírus-járvány miatt néhány hét alatt jelentősen megnőtt a nézői érdeklődés a "ragályfilmek", főleg Steven Soderbergh Fertőzés című alkotása iránt. A 2011-ben bemutatott film 2020 elején ismét felkerült a digitális eladási (és illegális letöltési) listák élmezőnyébe, a Warner Bros. több ezer alkotást összesítő katalógusában már a második legnépszerűbb film (tavaly decemberben csak a 270-ik volt). Túlzás lenne látnokinak nevezni, de kétségkívül Soderbergh filmje szinte az, amelyből a legtöbb tanulságot levonhatja a néző akár a jelenlegi, COVID-19 pandémiára vonatkozóan, a Fertőzés ugyanis igyekszik kerülni a hollywoodi katasztrófamozik túlzásait, és realista képet fest egy világjárvány terjedéséről. Persze, egy ilyen film nem létezhet (létezhetett az Obama-Amerikában) baloldali zöldpropaganda nélkül, de ez már egy más kérdés. Aprócska, mélyről feltörő száraz köhögés a film elején. Bő másfél órával később tömeges halál, s a végkövetkeztetés: az ember magának okozza a bajt. A film utolsó jelenetében fakitermelő buldózer zavarja meg egy denevérkolónia nyugalmát a kínai esőerdőben.
Pedig ők csak egyszerű, hétköznapi emberek Minneapolisból, és erre aztán tényleg nincsenek felkészülve. A film gyors körképet ad a világ más városaiból (Hong Kong, Tokió, London) is, ahol gomba módra bukkannak fel a megbetegedett emberek. A halálos vírus a szövetségi Járványügyi és Megelőzési Központ rendíthetetlen igazgatóhelyettesét Dr. Ellis Cheevert (Laurence Fishburne) sem kerüli el. Az ígéretes és önfeláldozó kutatót, Dr. Erin Mearst (Kate Winslet) küldi Minneapolisba, hogy értékelje a helyzetet. Ugyanígy Genfben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a legképzettebb epidemológusát, Dr. Leonora Orantest (Marion Cotillard) küldi Kínába, hogy megérthessék hogyan, milyen körülmények között indulhatott útjára a járvány. A betegség növekvő súlyossága felkelti az érdeklődését Alan Krumwiede (szándékosan találták ki Jude Law által megformált figurát ilyen bosszantóra) bloggernek, aki San Francisco-i székhelyéről terjeszti az internetes összeesküvésről szóló gondolatait. A film jól megragadja a jelen pillanatot, minden technológiai vívmányával, a blogokkal, a Twitterrel, a hihetetlen gyors információterjedéssel, amellyel pánikot lehet gerjeszteni, még gyorsabban, mint a levegőben terjedő fertőzések.
Fertőzés (Kate Winslet) Forrás: InterCom A tudományos precizitású szimulációs igény (vagy legalábbis annak tettetése) miatt a Fertőzés eleve túlmutat jó és rossz kategóriáin, most pedig még inkább kicsúszik a filmelemzések értékminősítő fogalomrendszeréből, még akkor is, ha ez a mozgóképes kinyilatkoztatás elsősorban mégis fikciós mű, a képzelet (ezúttal: a lehetséges elképzelhető) szüleménye, s mint ilyen, a képzeletünkkel játszik, szükségszerűen igazodva műfaji elvárásokhoz és dramaturgiához. A Fertőzés tehát alapvetően katasztrófafilm, megfűszerezve (apokaliptikus) tudományos-fantasztikummal és egészségügyi krimivel, s amelynek végkövetkeztetései társadalmi drámaszerűségnek tűnnek. Egy fiktív, minden szempontból rendkívül agresszív, cseppfertőzéssel terjedő vírus, a MEV-1 földrészeken átívelő (kór)történetét meséli el, ráadásul úgy, hogy a sztárok népes tábora (Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Jude Law, Marion Cottilard, Laurence Fishburne, Bryan Cranston) ellenére a film központi "szereplője" maga a vírus – akár egy szörnyfilmben, csak a halálos fenyegetés ezúttal nem vérszívó vagy zombihad képében ölt testet, hanem rejtőzködő, szinte láthatatlan gyilkosként csak a mikroszkóp nagyításában mutatja meg alakját.