Ami a gyerekeket illeti, a megfelelő gyermekbiztonsági rendszer használata mellett a fej jó védelmet kapott, a mellkas volt sérülésveszélynek kitéve. Hiányosságként rótták fel az ítészek, hogy a menetiránynak háttal rögzített gyerekülés veszélyeire nem hívták fel kellő nyomatékkal a figyelmet. Ez ugyanúgy három csillagot ért, mint a gyalogosvédelem. A hétéves modellciklus felénél volt egy fészlift, ekkor jött be például a külső tükrökbe integrált irányjelző is bizonyos felszereltségeknél. Tesztautónk is egy ráncfelvarrott példány 2006-ból, méghozzá nem kereskedői, éppen gazdát kereső darab. Totalcar - Tesztek - Használtteszt: Honda Jazz 1.4 – 2006.. Az előző mintegy 55 ezer kilométerét egy családdal töltötte, náluk egy dízel Volvo kombit váltott. Honda Jazz 1. 4 forgalomba helyezési és honosítási költségei Vagyonszerzési illeték 27 450 Ft Forgalmi engedély 6 000 Ft Törzskönyv Eredetiségvizsgálat 17 000 Ft Regisztrációs adó 31 634 Rendszám (párban) 8 500 Ft Kötelező biztosítás (éves, 29 éves vidéki férfi, 12 éves jogsi) 34 384 Ft Gépjárműadó (éves) 11 285 Ft Imádom azokat az autókat, amelyeknek van színe.
Az új Jazzből már nem kínálnak hibridet, ami kicsit meglepő annak fényében, hogy a világ pont efelé tart. Sőt, ez már csupán egyetlen motorral, az 1, 3 literes, i-VTEC, azaz változó szelepvezérlésű benzinessel kapható. Az elődöt 1, 2-es és 1, 4-es erőforrások hajtották. Igazából arra, amire kitalálták ezt a modellt, a városi szaladgálásokra vagy a dugóban araszolásra, ez az 1, 3-as, 102 lóerős és 123 Nm nyomatékú motor is abszolút megfelelő. Csak épp a választás lehetőségét, szabadságát vették el ezzel a japánok. Úgy vélik, nincs értelme hibrid verziónak, mert ez a benzines éppen eléggé takarékos. Ez speciel nem teljesen igaz, mert a Honda Jazz teszt alatt produkált 5, 7-es átlaga nem nevezhető utánozhatatlannak, pedig van hozzá start-stop rendszer is. Honda Jazz 1.4 használtteszt - nyomokban bugit is tartalmaz. Hogy menjen, pörgetni kell a motort. A 123 Nm-es nyomaték nem ígér orgiát, s nem is élményautó, de azért lomhának sem neveznénk. Vezethetőség szempontjából inkább pozitív az élmény, kellően stabil és a 16 colos felnikkel is megdöbbentően jó a lengéscsillapítása.
Vannak autók, melyektől rettegnek a használtautó-vásárlók, és vannak, amelyeket annyira körülleng az elpusztíthatatlanság mítosza, hogy minden egyes példányára Szent Grálként tekintenek. Utóbbi halmazba tartozik a Honda Jazz. 42 Ha így nézzük, kisautó, ha úgy nézzük, egyterű Galéria: Használtteszt: Honda Jazz 1. 4 - 2006. A Jazzt 2001-ben, először Japánban mutatták be Fit néven, Európába egy évvel később érkezett meg. Bár közvetlen elődje nem volt, a Honda a nyolcvanas években már gyártott kisautót Jazz néven. Honda Wincar - főoldal. A – mondjuk úgy – első modern kori generáció kizárólag ötajtós kasznival készült, kvázi kis egyterűként. Formai bravúrokról és sziporkázó ötletparádéról nem beszélhetünk, de az idegbajos harcimókus-tekintet sajátos karaktert kölcsönöz neki, kiemelve a kedves gombóc kortársak közül. Megbízható. De vajon biztonságos is? Az EuroNCAP 2004-ben vetette alá töréstesztnek a Jazzt, amely jól vizsgázott. A felnőttek védelmére négy csillagot kapott. Frontális ütközésnél a sofőr combjai és lábszárai, valamint az utas combjai vannak közepes veszélynek kitéve, míg oldalütközés esetén a vezető mellkasa sérülhet.
Mit kapunk ezért? Alap a hat légzsák, az elektronikus menetstabilizáló rendszer, a kormányról vezérelhető mp3-as audiorendszer USB-csatlakozóval, Iso-fix rögzítési pontok, négy elektromos ablakemelő, 15 hüvelykes könnyűfém kerekek, ködfényszórók, automatikus klímaberendezés, elektromosan mozgatható, fűthető és behajtható visszapillantó tükrök. Mind az öt biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztet. A beltér ízléses, a kormány a Civicből ismerős, a műszerfal egyszerű, ergonomikus a kezelőfelület. A klíma buborékablakos visszajelzője egyenesen vicces. A kárpitok, a puha és kényelmes ülések enyhítik a középkonzol kopogós műanyagjai keltette visszatetszést. Állítólag ebből több van itt, mint a korábbi modellben. Több van helyből is, csupán akkor érezzük, hogy kisautóban vagyunk, ha magunk mögé ülünk. A lábtér és a fejtér bőséges, csak a vállunk feszül neki a C oszlopnak. A kormánynál nem érezzük a kisautó jelleget, a futómű sem pattog, kemény ugyan, de ennyi belefér. A kormányzás kissé pontatlan, a váltó hangos, de hibátlanul kapcsol.
Tény, a Honda nem akar kitűnni a tömegből a Jazzel. Legalábbis nem a külalakkal. Megteszi ezt a technikája, a minősége, variálhatósága, a takarékossága és persze az ára. Dicséretes a tér maximális kihasználásának az igénye, a hátsó ülések támláját lehajthatjuk, az ülőlapokat pedig fel (mint a színházban). Ezt megszokhattuk a korábbi Jazzben, de ezúttal azért különleges mutatvány, mert a mostani Jazz lítiumionos akkulmulátort (kapacitása 0, 89 kilowattóra) is hordoz. Más márkákhoz hasonlóan (például Suzuki) ezt nem az ülések alá, hanem a csomagtartó alá rejtették, ami így kisebb lett. Döntött ülésekkel nem sík a padló, de a hokis táskám hosszában úgyis befért (alaphelyzetben 304 literes a csomagtér, döntött ülésekkel 1205 liternyi hellyel gazdálkodhatunk). Ugyancsak praktikus a hátrafelé (majdnem) síkba dönthető anyósülés, főleg így karácsony környékén. Az utastér letisztult, a műanyagok japánosan kemények és színtelenek, de a szövettel borított műszerfal tetszetős, a kesztyűtartó kétfelé nyílik (hányszor hallottam a teszt alatt, hogy hol a forgalmi?
A nagyobb motorhoz elektronikus fékerőelosztó is jár, ami stabilabbá teszi az autót az intenzív lassítások során. Ennek egyébként nagy hasznát vehetjük, a négy tárcsafék ugyanis meglepően nagy vehemenciával dolgozik, olyannyira, hogy kimondottan óvatosan kell kezelni a középső pedált, ellenkező esetben hatalmas bólintás a vége. A tesztautó szpojlergarnitúráját egyelőre nem lehet megrendelni (Még több fotó a galériában. Kattintson a képre! ) Természetesen nem csupán fejlettebb fékrendszert kapunk a nagyobb motorhoz, hanem - és ez a lényeg -, egy sereg extra is jár 300 ezer forintért, ilyen például az automata klíma, az elektromos hátsó ablak, az állítható ablaktörlő, a fűtött és behajtható visszapillantó tükrök (integrált indexszel), a hathangszórós hifi (amelyet USB csatlakozón keresztül is megszólaltathatunk), és hogy valami kézzelfogható is legyen a végére: bőr borítja a kormányt. Kívülről nem sok minden jelzi a gazdagabb felszereltséget, alapesetben egyedül csak a visszapillantókba integrált indexek jelentik a különbséget, tesztautónk azonban egyedi szpojlereket is kapott a lökhárítók és a küszöbök aljára.
Kifejezetten vissza kell szokni egy ilyen lineáris, széles tartományú motor használatához. Forgatni lehet és kell is, ha haladni akarunk vele, ami a mai világban, amikor szinte minden motor turbós, furcsa. "Kínzásnak" tűnő 6000-es fordulatszám-tartományban van igazán elemében a mára végletekig kiforrott i-VTEC motor, ekkor adja le 130 lóerejét. Viszont ilyen fordulatszám mellett már nincs olyan egység, ami halk lenne. 130-nál 4 ezer felett forog a főtengely, és a kissé erős zajban is arról lehet értekezni, hogy "hangos, az igaz, de jól is megy". Ha valaki ezzel megbarátkozik, vagy inkább szereti, a 155 Nm-es nyomatékú erőforrás legalább élményt tud adni. Akárcsak a hatfokozatú kézi váltó, amelyet a motor karakteréhez hangoltak. Nagyon rövid minden fokozata, de mindez azért nem zavaró, mert annyira pontos a váltó. Talán a hatodikat hagyhatták volna hosszabbra, amivel autópályás komfortban és fogyasztásban jól jártak volna a vevők. Ilyen karakterrel ugyanis arra is számítani kell, hogy 7 liter környékén lesz a százkilométerenkénti fogyasztás.
1848-49 forradalmát és szabadságharcát már a kortársak is "csodaként" élték meg, és az utókor azóta is gyakran illeti ezzel a jelzővel ezt a viharos másfél esztendőt. Valóban az volt – ám nem csak, és nem is elsősorban azért, amiért általában annak tartjuk. Ki ne érezné csodának, hogy egy esős, álmos délelőttön elindul néhány fiatal, javarészt huszonéves srác Pest utcáin, hogy aztán néhány órával később egy tízezres tömegnek beszélhessenek a Múzeum kertben, aztán kinyomtassanak egy cenzúra által még csak nem is láttamozott verset és egy követeléssort, amelyet estére el is fogadtatnak a huszonnégy órával korábban még élet és halál urának számító Helytartótanáccsal, amely ekkor már "sápadt vala és rettegni méltóztatott". Ki mondta: „Leborulok a nemzet nagysága előtt”?. Ki ne sorolta volna a megmagyarázhatatlan misztériumok sorába, hogy fél évvel később egy három évszázada saját haderővel nem bíró ország hetek alatt felállítja a Honvédséget, úrrá lesz a minden szegletében kirobbanó nemzetiségi lázadásokon, egy év múlva pedig szégyenletes vereséget mér Európa egyik legerősebb hadseregére.
De ez is bőven elegendő arra, hogy a világnézeti és programkülönbségek felszínre törjenek. Lázas, még személyeskedésektől sem mentes viták zajlanak a Redout koncerttermében, ahol az első népképviseleti országgyűlés tanácskozik. A törvényes rend fenntartását létszügségletnek tartó Kossuth egy ingerült pillanatában (és ebből neki nem volt kevés) akasztófával fenyegeti meg a számára túl izgága pesti ifjakat. Ám amikor a horizonton sűrűsödni kezdtek a viharfellegek, újabb csoda történik. Kossuth július 11-én feldúlva és szorongva megy fel a szószékre, hogy kétszázezer katonát, és – ami már ekkor is a legnehezebb ügy volt – ennek anyagi fedezetét kérje az ádáz vitáktól szaggatott, egymással küzdő frakciókra szakadt Országgyűléstől. Nehéz, bonyolult alkudozásokra, gyötrelmes győzködésre készülve, messze nem meggyőződve, inkább csak reménykedve mondja: "Lehetetlen nem hinnem, lehetetlen nem meggyőződve lennem, hogy bármiben különbözzenek is a vélemények e házban, a haza szent szeretete, a haza becsületének, a haza önállásának, a haza szabadságának oly érzete, hogy azért utolsó csepp vérét is kész a ház feladni: ez mindnyájunkkal közös.