Ugyanezen a napon a szabadságharc 12 tábornoka (Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly) és egy főtisztje (Lázár Vilmos ezredes) szenvedett vértanúhalált Aradon. Gróf Batthyány Lajost 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Kivégzésének helyén 1926-ban avatták fel az örökmécsest. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. AZ ARADI VÉRTANÚK KIVÉGZÉSÉNEK NAPJÁt 2001-ben a 237/2001. (XII. 10. ) kormányrendelet alapján NEMZETI GYÁSZNAPpá nyilvánították. OKTÓBER 8. Jeles napok october 2012. – SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa, amikor hazánk megérhette fennállásának millenniumát (1896). A liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét.
** Genovai származását is ma már erősen vitatják. Egyes kutatók szerint katalán, görög, portugál vagy akár lengyel is lehetett. ** Nem maradt fenn a kenyerét kezdetben posztókészítéssel és térképmásolással kereső felfedezőről kortárs portré, így valójában fogalmunk sincs, hogyan nézhetett ki pontosan. 2019. 16. A kenyér világnapja "Az álmom néha kemény, keserű, Kérges, barna, mint sokszor a kenyér, De benne van az újrakezdés magja, De benne van a harchoz új erő, – De benne van az élet. " /Reményik Sándor – Mindennapi kenyér/ "Tanulj tűrni, nélkülözni és a világnak sokféle örömeiről lemondani. Jeles napok october 2009. Ha aztán még utóbb valaha kényelmesebb élet és puhább kenyér is jut részedül: annál ízletesebb lesz az, miután mértékkel élted életedet. " /Edvi Illés Pál/ A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-ben elhatározta, hogy október 16. legyen a kenyér világnapja. A nap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak: a kenyérnek a jelentőségét.
2014. március 20. Korhatár Bevétel 157 094 115 dollár [1] 120 446 107 Ft [2] További információk weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz A Grand Budapest Hotel témájú médiaállományokat. A Grand Budapest Hotel (eredeti cím: The Grand Budapest Hotel) 2014 -ben bemutatott amerikai–német vígjáték. Rendezte Wes Anderson, aki egyben a forgatókönyvet is jegyzi, mely Stefan Zweig írásai alapján készült. Premierje 2014. február 6-án volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Cselekménye [ szerkesztés] A világháborúk korában az egyik legnépszerűbb szállónak számított a Grand Budapest Hotel. A nem éppen nyugodt mederben folyó élet a szálloda falain belül csak még jobban a tetőfokára hág, amikor Monsieur Gustave-ra, a főportásra egy titokzatos festményt (van Hoytl: Fiú almával) hagy rá az egyik ismerőse, aki többször is megszállt már a hotelben. Mindenki értetlenül áll a dolgok mögött, és minden egyes ember azon van, hogy megakadályozza Monsieur Gustave-ot a festménye megszerzésében. Wes Anderson szokás szerint parádés szereposztást vonultat fel filmjében, és a tőle megszokott különleges képi világ is megtalálható A Grand Budapest Hotelben.
Az egyik változatban Gács, Istvánfalva Möcsény, Tarnóc, Téhány, Kurinc és Szabadka alkotja ezt a bizonyos hét települést, míg egy másik feljegyzésben Szent Margita, Gács, Tormás, Rákos, Tarnóc, Gernyő és Möcsény szerepel. Rimaszombat valószínűleg két település összeolvadása révén alakult ki. Közülük alighanem a Zumbothel (azaz: Szombathely) vásáros hely a korábbi keletkezésű, mely legkorábban a 11. század utolsó harmadában jöhetett létre. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. Első ismert írásos említésekor Szombathely (1268) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A másik település alapítói legkésőbb a tatárjárás után, esetleg II. András uralkodása idején német telepesek voltak, akik valószínűleg saját igazgatású városrészt alakítottak ki. Ennek neve Stefansdorf (azaz: Istvánfalva) volt. Az egyik magyarázat szerint ez az elnevezés a telepítő nevét őrzi.
A Budapest Film Zrt. a főváros legnagyobb artmozi-üzemeltető vállalata. A Fővárosi Önkormányzat 100%-os tulajdonában álló cég feladata, hogy minőségi mozgóképes szolgáltatást biztosítson a fővárosban, illetve hogy megőrizze a városképbe szervesen illeszkedő, egyedülálló kulturális értéket képviselő filmszínházak világát. A Budapest Film Zrt. hat mozit üzemeltet: az 1956-os forradalom egyik ikonikus helyszíneként ismert Corvin mellett a budapesti artmozi-hálózat fő helyzíneit, vagyis az archetipikus artmoziként ismert Művészt, a klasszikus filmszínházak világát idéző Puskint, a város alternatív kulturális életének egyik fő helyszínét, a Toldit, Buda egyetlen művészmoziját, a Tabánt, valamint a Kino Cafe mozit. ingatlan portfóliójába tartozik továbbá az Art+ mozi (korábbi Örökmozgó), illetve az egykori Odeon mozi épülete is
brandenburgi sas eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l. ). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Egyedül Széll Sándor közli eltérő módon: kék alapon fekete sas. Ez esetleg félreértése is lehet annak a változatnak, melyben a fekete sas égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon látható. Külső hivatkozások: Rimaszombat és jelképeinek története: [1] A város honlapja: [2] Rövidítések Irodalom: Széll Sándor: Városaink neve, címere és lobogója.