A fiatal uralkodónő a drámai hatás kedvéért a gyermek II. Józseffel a karján jelent meg a diétán, és a fellelkesült rendek Életünket és vérünket a királynőért! felkiáltással biztosították támogatásukról az örökösödési háborúban. Mária Terézia cserébe visszacsatolta a Partiumot és a Délvidéket, és biztosította a nemesi föld adómentességét. A Habsburg örökös tartományok elvesztése miatt vetélytárs hatalmak, Franciaország, Spanyolország és a bajor választófejedelem nem ismerték el Mária Terézia jogait, és II. Frigyes porosz király Sziléziába történő bevonulásával megindult a nyolc évig tartó osztrák örökösödési háború. Mária Terézia nemcsak magyar és cseh királynő lett, hanem – férje német-római császárrá választása után, 1745-ben – császárné is. A valódi kormányzásnak csak az örökösödési háború után láthatott neki. 1754-ben kiadta – magyar szempontból rendkívül hátrányos – vámrendeletét, amelynek legfőbb célja az osztrák és a cseh könnyűipar védelme, a magyar nemesség adómentessége miatt elmaradó jövedelem pótlása, illetve az olcsó magyar nyersanyag és élelmiszer birodalmon belül tartása volt.
Mária Terézia az ipar fejlesztése érdekében a birodalom köré 1754 -ben védvámvonalat húzott ( első vámhatár). Eltörölte a lajtántúli területek belső vámjait, ugyanakkor Magyarországon meghagyta a tartományok ( Erdély, Temesköz, Horvátország, Magyarország) közötti vámokat, valamint az Ausztria és Magyarország között fennálló vámhatárt ( második vámhatár). A belső vámhatárra azért volt szükség, mert a magyar rendek nem voltak hajlandóak lemondani az adómentességükről, a bécsi udvar pedig így próbálta növelni magyarországi adóbevételeit. A rendelkezés erősítette az osztrák–cseh ipar helyzetét, de biztosította a magyar mezőgazdasági termékek piacát is, viszont visszavetette a magyar ipar helyzetét, így Magyarország agrárországgá vált. A vámrendszer 1850-ig maradt érvényben.
Ez komoly méreteket öltött Szilézia és Poroszország viszonylatában, s míg elősegítette a magyar bor kivitelét, addig az ipari termékek behozatalával gyengítette a Habsburg tartományok iparosait. Ezt a kereskedelmi formát az osztrákok igyekeztek korlátozni, majd Mária Terézia rövid úton meg is tiltotta a magyar bor Ausztrián kívüli exportját. Ez végül oda vezetett, hogy a birodalmon kívüli borpiacaink szépen lassan elsorvadtak, s reményünk sem lehetett visszajutni oda, mivel a piaci vákumot azonnal kihasználták a rajnai és a francia borkereskedők. A Francia királyság amúgy is szövetségese lett a szintén Habsburg ellenes Poroszországnak. Mindezt betetőzte az a tény, hogy az 1740-1748 közötti első sziléziai háborúban elveszett az osztrákok számára Szilézia, s bár a második ilyen háborúban - amely az 1756-1763 közötti hétéves háború egyik hadszíntere volt - megpróbálták visszaszerezni, véglegesen Poroszország tartománya lett. Elveszítettük a magyar bor egyik legnagyobb felvevőpiacát, főleg a soproniak nagy bánatára.
június 2, 2011 Készítő: doraa23 Mária Terézia az 1722/23 Pragmatica Sanctió alapján került a trónra. Intézkedései: – 1754-ben kiadta a vámrendelet et. Ez kettős vámhatárt húzott. Ez kedvezett a mezőgazdaságnak, viszont a piacnak nem. A külső vámhatár az egész Habsburg Birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. A belső vámhatár azonban Magyarországot és az örökös tartományokat is elválasztotta. Az intézkedések célja az volt, hogy a birodalmon belül tartsák az olcsó magyar élelmiszert és nyersanyagot, a cseh és osztrák manufaktúráknak viszont ne legyen versenytársa. A belső vámhatár 1850-ig fennmaradt és súlyos torzulásokat okozott a magyar gazdaság szerkezetében. -1767 – úrbér rendelet – urbárium. Célja: csökkenteni a jobbágyi terheket a földesúr felé, növelni az állam felé. Egy jobbágytelek után 52 nap igásrobot vagy 104 nap gyalogrobot. -1777 – oktatási rendelet – Ratió Educationis. 6 -tól 12 éves korig kötelező iskolába járni. Államilag előírt tanterveket vezettek be. Mária Terézi felsőfokú intézményeket is létrehozott.
A kettős vámhatár egyike a birodalom határán húzódott, kizárva a külföldi iparcikkeket, a másik – az alacsonyabb szintű – Magyarországot vágta el az örökös tartományoktól. A rendelet felszámolta a Lajtán túli területek közötti belső vámokat, és az állam kizárólagos jogává tette a vámszedést. 1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem hívott össze. Uralkodása alatt bölcs tanácsadókkal vette körül magát. Az 1756-ban kitört hétéves háború célja Szilézia visszaszerzése volt, amelybe nemcsak az európai hatalmak bonyolódtak bele, hanem Indiára és Észak-Amerikára is kiterjedt. A tulajdonképpeni első világháború a status quo rögzítésével ért véget. Élete utolsó éveiben sikerült meghódítania Galíciát Lengyelországtól, valamint Bukovinát a török Portától, a Temesi Bánságot és Fiumét pedig visszacsatolta a Magyar Koronához. Magyar ügyekben az uralkodónő 1760-ban döntött a Magyar Testőrség felállításáról, 1767-ben kiadott úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelek méretét, változtatott a jobbágyok jogi lehetőségein és rögzítette terheiket.