Az utóbbinál a másik ember még fontos, szeretjük, kell nekünk, és ki akarjuk javítani a hibát. A segítségre, az együttműködésére vágyunk, mert a kapcsolatunk életjelet ad, és friss oxigénre, vérátömlesztésre vár. Minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem, a törődés, a figyelem, és a harmónia iránti vágy, mert még számít, mert még fontos. Ne akarjunk lélektani fölényre szert tenni, ne ez legyen a cél. Törődés hiánya idézetek az. A konfliktus inkább visszajelzés, azt mutatja, hogy egyikőnk sem adta fel az egyéniségét. Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott egyikőnk feladta önmagát. Van néhány beszédes gyanújel, ami napnál világosabban jelzi a kapcsolat végét. Ha egy kapcsolat hanyatlik, akkor igazából minden tényező hanyatlásnak indul, amitől élt, virágzott, és kiteljesedhetett, Kiüresedik az együttlét, beáll a közöny csendje, csökken az együtt töltött minőségi idő Ahol közöny van, ott beáll a csend, ott elfogynak a szavak. A párkapcsolat legnagyobb ellensége a csend, a megfagyott, dermedt, üres kommunikáció.
Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést. F. Várkonyi Zsuzsa Látva, hogy az állam sokszor milyen mértékben képtelen megfelelően gondoskodni az egyre nagyobb számú idős emberről, közvetlen környezetünkben igenis nekünk magunknak kell több odafigyelést és energiát szentelnünk az életük jobbá tételének. Ez nem mindig anyagi dolgokban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább figyelemben, időben, törődésben. A legtöbb idős ember ugyanis magányos is. A magány pedig az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat. Heti néhány telefon vagy egy hosszabb beszélgetés, esetleg egy félórás bevezetés az internet világába rengeteget jelenthet ezeknek az embereknek - akik nélkül mi sem lennénk. Dorosz Dávid Sokszor tényleg csak az is elég, ha valaki rád nyitja az ajtót, s azt érzed: odafigyelnek rád. Rúzsa Magdolna Az elhanyagolás megöli a szerelmet. 25 oka annak, hogy miért nem nőiesek a mai hölgyek! Sok igazság van bennük!. A szerelemnek figyelemre van szüksége. Ha ismerjük saját kötődési igényeinket, és érzékenyen reagálunk társunk szükségleteire, a köztünk lévő kötelék kitarthat egészen addig, "míg a halál el nem választ".
Az ajándék értéke azonban nyilván nem a ráfordított pénztől, hanem időtől, figyelemtől, kedvességtől, választástól is függ. Költsünk csak annyit az ajándékokra, amennyit még jó szívvel tudunk adni. Az már túlzás, ha kényelmetlenül érezzük magunkat a túlzott költekezés miatt – hiszen így az ajándékozott is megérezheti a negatív érzéseinket. Minél korábban elkezdjük beszerezni az ajándékokat, annál nyugodtabbak vagyunk karácsony közeledtével. Ne felejtsük el azt sem, hogy ha három-négy hónap költségvetését terhelik az ajándékok, akkor nem kell egy összegben az év végén akkora hiánnyal számolnunk. Csomagolni márpedig kell. Mindenki jobban örül a becsomagolt ajándéknak. Nem csak azért, mert tovább húzza az ajándék birtokba vételének pillanatát, hiszen a bontogatás rítusával később láthatjuk meg, mit kaptunk, hanem azért is, mert a becsomagolt ajándékkal többet törődött az, aki átadta. A törődés pedig mindenkinek jólesik. Törődés hiánya idézetek fiuknak. Cikksorozatunk következő részében az adventi koszorúhoz és a kopogtató koszorúhoz adunk ötleteket.
Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak The post Kányádi Sándor őszi versei appeared first on.
Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Jön az ősz írásról? Írd meg kommentbe! Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Bár a rendszerváltozás után Kányádi költészetében az "örök emberi" kérdések kerülnek előtérbe, továbbra sem utasítja el a "közteherviselés" költői felelősségét. A társadalmi változás ellentmondásosságát szarkasztikus kuplédalban ( Kuplé a vörös villamosról), a Valaki jár a fák hegyén (1997) című válogatott ("egyberostált") kötet egyik új darabjában énekli meg. Ugyanitt jelent meg az életmű egyik fontos világképösszegző darabja, a kötetcímadó költemény is, melyben megerősíti az ember transzcendenciaigényét. Kányádi költészetében a transzcendens istenkép szorosan összeépül a kereszténység lelki, morális örökségével, a református biblikussággal, a népi vallásossággal, a teremtés-végítélet pedig a tudomány egyes téziseivel. Ennek az összetett rétegzettségnek és összesimulásnak a reprezentatív darabja a vers ("vajon amikor zuhanok / meggyújt-e akkor még az én / tüzemnél egy új csillagot // vagy engem is egyetlenegy / sötétlő maggá összenyom"). Azonban a hivő ember tapasztalata szerint a létben szorongó ember a megsemmisüléssel szemben nincs magára hagyva, világunk oltalom alatt áll, azaz "valaki jár a fák hegyén".
Az édesapa emberi nagyságát a költő emelkedett vallomásban siratja el. Azonban a temetés körülményeinek felidézése, a megalázó és megalázott élet keserű, tiborci panaszt és hamleti vívódást hív elő, a földi életben elmaradt erkölcsi igazságszolgáltatás híján ismét az "odaát" felé fordulva: "érdemes volt-e vágynod odaátra / van-e a halottak szent köztársasága". A kötet nagyszabású létbölcseleti verssel, a Sörény és koponya című kétrészes poémával zárul. A verset a költő életműve koronájának szánta (első változata a Sörény és koponya kötetben jelent meg). Monumentalitásában, sokszólamúságában, teljességigényében és architektúrájában is a Halottak napja Bécsben ( Szürkület) párdarabja. A meghitt emlékekben gazdag személyes vallomás magát az emberi létezést és a teremtést teszi mérlegre. Az első rész a költő két gyerekkori társának, egy kutyának és egy lónak az elsiratása. (Költészeti magánmitológiájában a ló Kányádi személyes sorsszimbóluma. ) Az állattársak elvesztése fájdalmas, de része az organikus létezésnek.