A majmok bolygója - Forradalom - Szinkronos előzetes (12E) - YouTube
Azért, hogy az lássa, intelligens, emberi ellenféllel van dolga. Emberi, de nem ember. És Caesar itt vét hibát, mert túlságosan becsületes, ezért sajnos eléggé naiv is. Az ember több ezer évnyi uralkodás után nem fogja könnyen adni magát. Márpedig ha azt hallja, hogy egy hozzá hasonlóan intelligens, de másik fajjal van dolga, az csak olaj a tűzre, mert létét, a tápláléklánc csúcsán elfoglalt helyét csak jobban kezdi félteni, vagyis kegyetlenebbül fog harcolni. És pontosan ez történik. De félreértés ne essék, A majmok bolygója: Háború nem igazán akciófilm, talán csak részben illethető ezzel a kategóriával. És persze az a néhány energikusabb, puskaporosabb jelenet csodálatosan brutális, egyszerre okoz fájdalmat és kápráztat el. A lényeg azonban nem itt keresendő. Az egész film magvát az emberiség hanyatlásának bemutatása képezi. Egy minden ízében reszkető, az igazságot elfogadni képtelen, gyenge fajt látunk, ami már saját egységét sem képes fenntartani, és habár úgy tűnik, az ezredesnél összpontosul némi hatalom kiemelkedő kegyetlensége okán, ez könnyen lehet, hogy csupán tünékeny illúzió.
A film több mint 707 millió dollárra tudott szert tenni világszerte, amely a 170 millió dolláros költségvetését messze meghaladva teljesített bevételi szempontból. A Metacritic oldalán a film értékelése 79% a 100-ból, ami 48 véleményen alapul. [4] A Rotten Tomatoeson a Majmok bolygója – Forradalom 90%-os minősítést kapott, 242 értékelés alapján. [5] Történet [ szerkesztés] Tíz évvel az előző film cselekménye után járunk, a "Majominfluenzának" elkeresztelt vírus elterjedt az egész világon és milliárdok haltak meg tőle, eközben Caesar és majomtársai takaros közösséget alapítottak a San Francisco melletti erdőkben. A vírus hatására a civilizált világ lepusztult, nincs áram és energiaforrás, ezért a San Franciscóban élő, vírusra immunis túlélők egy csoportja, bizonyos Malcolm vezetésével szeretné beindítani a várostól nem messze lévő vízerőművet. Az erőmű azonban a majmok területén található, ezért indul Malcolm egy kis csapattal tárgyalni Caesarékkal. Miután Malcolmnak sikerül Caesar bizalmát elnyernie, hozzáláthatnak az erőmű javításához, csakhogy Koba, Caesar egyik alvezére, aki egykor orvosi kísérletek alanya volt nem bízik az emberekben, ezért alattomos tervet eszel ki néhány követőjével, köztük Caesar nagyobbik fiával, hogy felbujtassa a majomtársadalmat az emberek ellen, ehhez pedig magát Caesart is hajlandó lenne megölni.
A majmok az urak. Ők az erősebbek, okosabbak, jobban alkalmazkodók. Tíz évvel az első, szuperintelligens emberszabásúak megjelenése után, övék a világ, és Caesar a vezetőjük. Az emberiség mégsem pusztult ki teljesen. Kisebb túlélő csoportjaik bizonytalan, átmeneti békét kötöttek az uralkodó fajjal. Ám a természetes kiválasztódás nem bírja a kompromisszumokat. A béke átmeneti. Előbb-utóbb ki fog törni a csata, amely vagy az embereket vagy a majmokat örökre elsöpri a föld színéről.
Két szerzeményt emelnék még ki: a kórusos, katartikus, ám végül az emberek számára nem sok jóval kecsegtetően záruló "Primates for Life" a mozi végén, míg a legjellemzőbb pillanatokat összegző "Planet of the End Credits" a stáblista alatt hallható. A zenekari felvételeket illetően számos érdekesség említhető meg. A taiko és a klasszikus hangszerek közt a minél egyénibb megszólalás érdekében olyan, a nagyzenekarokban megszokottakon túlmutató eszközök is helyet kaptak, mint a zongora húrjaihoz erősített, hangzásmódosító csavarok, óriási fémcserepek és egy felfüggesztett, középen lyukas, vonóval megszólaltatott fémtál. Vagy éppen a Mahler Hammer, melynek nevében benne van a lényeg: ez a hatalmas kalapácsféle Mahler VI. szimfóniájának egyik csúcspontján bukkan fel, amikor a hozzáértők szerint a sors csapását szimbolizálva sóznak rá vele egy erre a célra szolgáló asztalra. A közreműködők egymást különféle majombábukkal és -maszkokkal szórakoztatva tették könnyedebbé a felvételek légkörét (egy Caesar-bábut például a keverőpult mögé is beültettek), ami egy hagyománynak is tekinthető, hiszen annak idején Jerry Goldsmith a széria első filmjénél majommaszkban vezényelte a zenekart.
Ha kérdésed lenne a termékkel, vagy a szállítással kapcsolatban, inkább menj biztosra, és egyeztess előzetesen telefonon az eladóval. Kérjük, hogy a beszélgetés során kerüld a Vaterán kívüli kapcsolatfelvételi lehetőségek kérését, vagy megadását. Add meg a telefonszámodat, majd kattints az "Ingyenes hívás indítása" gombra. Hozzájárulok, hogy a Vatera a telefonszámomat a hívás létrehozása céljából a szolgáltató felé továbbítsa és a hívást rögzítse. Bővebb információért látogass el az adatkezelési tájékoztató oldalra. Az "ingyenes hívás indítása" gomb megnyomása után csörögni fog a telefonod, és ha felvetted, bekapcsoljuk a hívásba az eladót is. A hívás számodra teljesen díjtalan.
Nem hiába hoztam fel a suspense-t, mint hitchcocki találmányt. Ahogy néztem a filmet, beugrott, hogy ezt a fajta távolról szemlélődő tehetetlenséget már láttam valahol és ekkor jutott eszembe Alfred Hitchcock Hátsó ablak című műve. Persze nem az ablak szó az egyedüli kapcsolati pont a két mű között. A Nő az ablakban igen sokat merít technikailag is az 1954-es krimi-thrillerből. Ahogy Hitchcock filmjének sajtófotósa, úgy Anna is saját lakásának rabja. A szemlélődés segédeszköze mindkét film esetében egy fényképezőgép (noha szerintem a Nő az ablakba n ezt szándékosan nem tolta túl). A takaratlan hatalmas ablakok megadják a lehetőséget a néző számára, hogy tisztán kivehetők legyenek az egyes történések. Ezeket a hasonlóságokat érdekes volt figyelni a két film között. Joe Wright rendező többször is megmutatta már, hogy a lassan építkező, kifinomult felvezetésű sztorik híve, és nem veti meg a melankólia érzését sem. Mindezek mellett igencsak ért a könyvek filmadaptációjához. Ezt reprezentálta korábban a Vágy és vezeklésben (2007), valamint a Büszkeség és balítéletben (2005).
Forrás: Netflix Ha ez a motívum ismerős valahonnan, az nem a véletlen műve: ugyanezt láthattuk az 1995-ös Tökéletes másolat című Sigourney Weaver-thrillerben is – a szerzőt (eredeti nevén Daniel Malloryt) meg is vádolták plágiummal. De ha már plágium, muszáj megemlíteni, hogy a Nő az ablakban tulajdonképpen a Tökéletes másolat és Hitchcock Hátsó ablak című filmklasszikusának az egybegyúrása, és hát erősen hajaz A lány a vonatonr a is – ami ugye szintén Hátsó ablak -hommage, szóval lehet mondani, hogy a könyv egy koppintás koppintása. Ami miatt a regény mégis működött, az pont a már említett hangsúlyos női szál. Amellett ugyanis, hogy leírta, miféle izgalmas bűnügybe keveredett a főhősnő (szemtanúja lett, hogy a szemben található házban megöltek egy nőt, de mivel erős gyógyszereket szed, ami mellé még iszik is, senki sem hisz neki), nagyon sokat olvashattunk a belső világáról, azaz múltbeli traumájáról, függőségei kialakulásáról, arról, hogyan próbálja meg leküzdeni agorafóbiáját, illetve hogy próbál segíteni másoknak.
Ezt átgondolva teljesen világossá válik Anna igencsak hátrányos körülménye. Azonban ez nemcsak feszültséget, hanem magannyi kérdést is képes szülni. Ahogy egyre jobban megyünk a történet sűrűjébe, úgy válik egyre kuszábbá és kuszábbá az egész sztori. A pszichothrillerek jellegzetes vonása, hogy igyekeznek a beteg elme rejtélyeit képességeikhez mérten feltárni és ez itt is jelen van. Az alkotók a tudatot készültek összemosni a valósággal, ami egész jól sikerült. Sokáig nem is vagyunk tisztában azzal, hogy valójában milyen események részesei vagyunk. Amint kicsit körvonalazódik bennünk, hogy valami itt nem kerek, úgy egyre több és több kérdést vet fel a cselekmény. Ezek mellett képes, és egy ponton a tragikusan szomorú katarzis élményéből is visszaránt a kételybe és a kétségbeesésbe, hogy aztán megjelenjen előttünk a végső igazság. A film így ad terepet a suspense technikájának. Főszereplőnk még tudatában sincs annak, hogy valójában mi zajlik körülötte, de nekünk, nézőknek már rég leesett, hogy valami nem stimmel.