2018. június 7. 14:06 Múlt-kor A történelemkönyvek lapjain még ma is viszonylag ritkán tűnnek fel korszakukat meghatározó asszonyok. Híres nők a tortenelemben. Ezen hiányt igyekszik most orvosolni Fodor Marcsi és Neset Adrienn 50 elszánt magyar nő című könyvével, amelyben – ahogy a címből is kiderül – a magyarság történelmének ötven kiemelkedő női alakjának rövid és olvasmányos életrajzával ismerkedhetünk meg. A kötetben az elmúlt évezred minden szakaszából feltűnnek történelmi szereplők, így olvashatunk Szent István édesanyja, Sarolt életéről vagy akár a világ legjobb női sakkozójává váló Polgár Judit karrierjéről is. A jól ismert nevek, így például Mária királynő, Zrínyi Ilona, Kossuth Zsuzsanna vagy éppen Jászai Mari mellett, számos olyan aszonnyal is megismerkedhetünk, akinek élettörténete és teljesítménye jobbára ismeretlen még a széles közvélemény előtt. Így például külön fejezet szól Ráskay Leáról, aki az első név szerint ismert női kódexmásoló volt a magyar történelemben. A fiatal lány a Nyulak-szigetén (ma Margit-sziget) álló domonkos apácakolostorban élt a 16. század első felében, ahol valószínűleg a könyvtárosi teendőket látta el a kódexmásolás mellett.
A koffein blokkolja a vegyületet, és amíg tart a hatása, nem engedi, hogy fáradtak legyünk.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Amerre ment, csillagos hó hullt az utakra, városra, tornyos nagy házakra. Hó hullt a mezőre, rengeteg erdőre, és a puha hóban senki sem hallotta lépteinek zaját. De reggel, mikor felébredtek a gyerekek, s kinéztek az ablakon, örömükben felkiáltottak: - Esik a hó! Esik a hó! Lacika nem szólt semmit, csak mosolygott a kis rácsos ágyában, mert ő már tegnap este tudta, hogy itt járt Télapó.
Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá. Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével. - Hej, cinege madaram, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? - Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika! Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy, virágos rétre. "Hát most ugyan merre tartsak? " – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát. - Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? - Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Mikulás mesék. Arra lakik Lacika. Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy tornyos város szélére.
Elbújok a fa mögött, s amikor ideér nyakon csípem őkelmét! (Visszahúzódik. ) (megtorpan) A Farkas!... Gyorsan átváltozom!... (Fejéhez kap. ) Jaj, nem jut eszembe a varázsige..., hogy is van?!.. lába, macska füle, egér farka..., jaj nem jó, nem jó!... Hogy is kezdődik: (Közönséghez. ) Gyerekek! Segítsetek! (segít) (a színpadról kihajolva figyeli a közönséget): Igen-igan! Most már tudom... (Hadarva mondja. ) Tányértalpas medve legyek! (Ugrik egyet, s mint Medve bukkan fel. ) (ebben a pillanatban ugrik elő, egyenesen a Medve pocakjának) Füles, mint Medve (kedélyes, lassú tempóban): Nono, Farkas koma! Brumm, brumm! Lassan a testtel! (a meglepetéstől hanyatt vágódik): Ne haragudj, kedves Medve koma, de én kisnyúlnak néztelek! Ünnepeink: TÉLAPÓ | Page 11 | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma. Füles, mint Medve: (hahotázik): Ha-ha-ha! Még hogy én kisnyúl! Térj észre Farkas! (megszeppenve): Ó, már itt sem vagyok! (Kihátrál a színről. ) (A Farkas után néz): Brumm-brumm... ez is elment, akkor visszaváltozom! (Bukfencezik, s kisnyúlként bukkan elő) Hi-hi-hi! Ezt is lóvá tettem!
Nagy, rengeteg erdőn, virágos, nagy réten! Hetedhét országot végiggyalogoltam, mind megettem, ami útravalót hoztam. - Jaj, kedves Télapó, de jó, hogy eljöttél, nagy tornyos városban el nem tévedtél! – kiáltotta Lacika örömmel, és helyet csinált Télapónak az ágya szélén. - Nagyon fontos dologban kell veled beszélnem. - Mondd csak, mondd, galambom! – mosolygott Télapó. - Tudod, Télapókám…, de hajolj közelebb, a füledbe súgom, mert nagy titok, amit mondok neked. Nagyanyókám vett egy szánkót karácsonyra, de a pénzéből már nem futotta - hóra. Hó nélkül a szánkó nem ér egy fagarast; hozzál nekem sok-sok jó ropogós havat! - Jól van- bólintott Télapó -, hozok neked, Lacikám, mert olyan szép levelet írtál nekem. Petrolay Margit: A világszép kecskebéka (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1977) - antikvarium.hu. Most csak feküdj le szépen, és aludj, mert elmondták már az esti mesét is a rádióban. Le is feküdt Lacika, szemét is behunyta, el is aludt nyomban. Télapó meg éppen csak erre várt, szép lábujjhegyen kiosont a szobából, halkan becsukta maga megett az ajtót, hogy meg ne zavarja a kisfiú álmát, és elindult a csendes éjszakába.
Felhúzta a meleg csizmáját, amivel hét mérföldet lehet egyszerre lépni, belebújt a bundájába, fejébe nyomta a prémes sapkáját; éppolyan volt most, mint egy falusi bakter. Becsomagolt magának egy kis útravalót, előkereste a vándorbotját, és elindult hetedhét országgá. Ment, mendegélt a rengeteg erdőben, hát egyszer csak összetalálkozott a cinegével. – Hej, cinege madaram, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? – Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig jobbra ebben a rengeteg erdőben, arra lakik Lacika! Ment, mendegélt Télapó, amerre a kis cinege mondta, hát egyszer csak kiért egy nagy, virágos rétre. "Hát most ugyan merre tartsak? " – gondolta magában, és akkor hirtelen megpillantotta a mezei nyulacskát, amint éppen futni tanította a kisfiát. – Hej, te nyulam-bulam, meg tudnád-e mondani nékem, merre lakik Lacika? – Hogyne tudnám, Télapókám! Menj csak mindig balra ezen a nagy, virágos réten! Arra lakik Lacika. Ment, mendegélt Télapó, amerre a nyulacska mutatta néki, hát egyszer csak elért egy nagy tornyos város szélére.