Szentendre egyik legnépszerűbb múzeuma a Kossuth-díjas kerámiaművész, Kovács Margit életművét bemutató, 1973-ban megnyílt gyűjtemény. Az itt látható anyagot a magyar kerámiaművészet egyik megújítójának számító művész adományozta 1972-ben a múzeumnak. Kovács Margit rendkívül sokoldalú, technikailag bravúros, tematikájában igen változatos életművét, egyenletesen sikeres, töretlen pályáját új megközelítésben mutatjuk be. Megbomlik az idővonal, mindamellett egyes periódusokra nagyobb hangsúly kerül, jól ismert darabok kiemelt helyet kapnak, rég nem látott művek kerülnek elő, archív felvételek és videók idézik meg a korszakokat, amikor Kovács Margit kerámiái készültek. Kovács Margit Kerámiamúzeum. Az eddig feldolgozatlan hagyatékból dokumentumok, levelek és fotók is feltűnnek az új rendezésben. A felfrissített tárlat nagyban kiszélesíti az életművet: az eddig ismert és újonnan azonosított, Magyarország területén elszórtan látható kültéri és köztéri munkák gyűjteménye is láthatóvá válik a szentendrei anyag mellett. Külön érdekesség a kiállításban Kovács Margit legismertebb kerámiáinak hiteles, kézzel is megérinthető másolatai a vakok és gyengén látók számára.
A világháború előtt a kerámia újrafelfedezése a kortárs progresszió része volt, Kovács Margit pedig számtalan megrendelést kapott, amelyek nem az azóta jól ismert kerámiaszobrairól, hanem elsősorban épület faldíszekről és belső terek dizájnjáról szóltak. Az 1948 utáni pályaszakasz folyamatos állami megrendeléseket hozott Kovács Margit számára. A Rákosi-korszak szocreálja, majd az azt követő szocialista humanizmust hirdető közösségi művészet biztos felvevőpiacot jelentett számára és a népi hagyománnyal ötvözött realista ábrázolásmódja számára. A Rákosi-korszak főműveinek tekinthetők a több száz festett mettlachi lapból álló monumentális kerámiafalképei pédául a hegyeshalmi határállomáson vagy a budapesti Úttörő Áruházban. Kovács margit kerámia azonositás. A Régiposta utcában látható munkája Tipizáló paraszti fazekasfigurái, a Kenyérszegő vagy a? meghitt légkörű? brüsszeli világkiállításon (1958) szerepeltetett Fonó az új ideált emberléptékben megfogalmazó jelképek lettek, ugyanakkor sokszorosított plasztikái a Kádár-kori lakások általános kellékeivé is váltak.
A harmincas, negyvenes években készült alkotások kiemelkedő biblikus témájú művei egyrészt bizantinizáló falképek (Angyali üdvözlet 1938; Utolsó vacsora 1935), másrészt korongolt plasztikák ( Corpus, 1948; Bárányos király, 1944). Funkcionális tárgyait: korsóit, tálait, vázáit kifogyhatatlan leleményességgel formálta meg. A közéjük tartozó, pártázatos Lakodalmas kályhaján (1953) a figuratív jelenetek népi ornamentális motívumkinccsel ötvöződnek. Az ötvenes években a folklorisztikus inspiráció mellett a paraszti zsánerjelenetek kapnak nagyobb hangsúlyt az életműben. Az életképpel díszített csempeképek és magas eliefek mellett (Almaszedés, 1952, Parasztlakodalom, 1955) a szocreál korszak követelményeihez igazodva - ebben az időszakban születnek realista hangvételű nagyméretű korongolt figurái is (Fonó, 1953). A hatvanas és hetvenes években készült durvább, samottosabb anyagból formált, rusztikus plasztikák és reliefek a görög mitológia, az archaikus mesék és népi mondák világát (Cantata Profana, 1969) idézik meg.
Amik még tilosak Pornográfia, fogamzásgátlás, nyugati termékek/ételek, Dél-Koreai termékek… Hogyan képesek hát így élni? Ebben feltehetően szerepet játszik az észak-koreaiak által csongnak nevezett hozzáállás, amit valahogy úgy lehet lefordítani, vagy inkább körülírni, hogy emberi melegség és önfeláldozás. Észak-Korea, a pokol: ahol az élet semmit nem ér | Elle. Ahogy Cso Üszong mondja, ez tölti meg tartalommal a "szegénység űrjét". A disszidensek visszatekintése alapján a túlélés másik eszköze – amely szintén ismert más diktatúrákból – a sajátos humor, ennek köszönhetően ugyanis az ember nevethet önnön nehézségein, amelyek így, ha csak átmenetileg is, talán könnyebbnek tűnnek.
A társadalmi státusz és a rendszerhez való hűség alapján felállított sajátos kasztrendszer szabja meg Észak-Koreában, ki hol élhet, mit tanulhat és ehet, kivel barátkozhat. Az úgynevezett szongbunt élesen bírálta az ENSZ legutóbbi, észak-koreai emberjog-sértésekkel foglalkozó jelentése is. Észak korea elec.fr. Az észak-koreai kasztrendszert a kommunista állam megalapítója, Kim Ir Szen találta ki az 1950-es években, de csak valamikor 1967 körül lépett teljesen életbe. Különböző csoportokra osztotta az embereket annak alapján, hogy apai ági őseik milyen státusszal rendelkeztek és hogyan viselkedtek, melyik oldalon álltak a japán gyarmati uralom és a koreai háború idején. A kasztrendszerről is annak folyamatos változásáról az Észak-Koreával foglalkozó NK News számolt be. Kim Ir Szen emlékműve Phenjanban. A kommunizmus 100 millió áldozatot követelt Forrás: Origo Szabályozza az élet minden területét Az úgynevezett szongbun öt fő és több mint ötven alkategóriába sorolja az állampolgárokat, és többek között meghatározza, ki élhet a fővárosban illetve egyes meghatározott településeken, hol dolgozhat, milyen képzést, illetve egészségügyi ellátást kaphat.
[3] 1949. június 30-án Észak-Korea Munkapártja és Dél-Korea Munkapártja egyesüléséből létrejött a Koreai Munkapárt, melynek elnöke Kim Ir Szen ( Kim Il-sung) lett, [4] [5] Kim Dubong, Pak Honjong ( Pak Hon-yong) és Ho Gai alelnökök lettek, a párt belső bizottsága pedig 10 főből állt. [6] Később Kim Ir Szen ( Kim Il-sung) félreállította politikai vetélytársait. [6] 1953-ban Kim támadást indított a dél-koreai kommunistákat tömörítő Hazai Frakció ellen, azzal a váddal, hogy a koreai háború idején képtelenek voltak felkelést szítani Korea déli területein. Sokukat bebörtönözte, vezetőjüket, Pak Honjong ( Pak Hon-yong) -ot pedig kivégeztette. Észak korea eset.com. A szocialista országokban beinduló desztalinizáció gondolata 1956-ban Észak-Koreában is megjelent, azonban Kim Ir Szen ( Kim Il-sung) idejekorán letörte az erre irányuló törekvéseket, és hatalmát féltve leszámolt a Szovjet Frakcióval is. [2] Az 1960-as években Kim Ir Szen ( Kim Il-sung) a kínai nagy ugrással párhuzamban meghirdette a Dzsucse ( Juche) (주체; "önerő", "önbizalom") politikai programot, amely alapelve, hogy önellátásra, és mindenkitől való függetlenségre kell törekedni.
Nyíltan elutasította az atomfegyverek birtoklását és használatát, ennek ellenére mégis kísérletezett velük. 1994-ben Jimmy Carter -rel megállapodott abban, hogy leszereli az atomprogramját, és hogy soha nem lesznek Észak-Koreának atomfegyverei. Pár héttel később Kim elhunyt, fia, Kim Dzsongil ( Kim Jong-il) pedig apja akarata ellenére is folytatta az észak-koreai atomprogramot. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Kim Il-sung. Works Vol. I. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House. 1980. p. 467. ↑ a b Csoma, Mózes. Korea: egy nemzet, két ország - a közös gyökerektől ↑ Kim Il-sung. 2. Észak-Korea: élet egy elzárt világban. 327. ↑ Hagay Aleksei Ivanovich (russian nyelven). Khasansky District: History, Nature, Geography (by Kulinczenko Marseille and Larissa). [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 9. ) ↑ Lankov, Andrei Nikolaevich: HO GA I: Background of Life and Work (russian nyelven). The Seoul Herald (Editor: Evgeny Shtefan) >> Library. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
1. rész - Bírálható-e a rendszer? Több részben mutatjuk be a HVG Könyvek sorozatban kiadott, Daniel Tudor által szerkesztett Kérdezz meg egy észak-koreait című riportkötetet. Az, hogy Észak-Koreában mindent áthat a személyi kultusz, közismert. De hogyan néznek ki ennek az árnyalatai? Létezik-e bármiféle rendszerkritika? Észak korea elettronica. Őszintén szeretik-e az észak-koreaiak a vezetőjüket, vagy egyszerűen csak szeretniük "kell"? Az információval több formában és módon is gazdálkodik az észak-koreai hatalom. Ennek az egyik megnyilvánulása a propaganda, a másik a vallás. Pontosabban a személyi kultusz államvallássá emelése. "Egy olyan országban növünk fel, ahol istenekként tekintünk a vezetőinkre, így sokunk számára a kritizálásuk puszta gondolata is értelmezhetetlen. " A logika jól kivehető: egy istennel nem húzunk ujjat, hiszen nem lenne jó vége. A Kedves Vezető minden észak-koreai számára egyfajta apafigura, aki tökéletes és sosem hibázik. "Azt mondani, hogy egy olyan isteni személy, mint a Kedves Vezető, hibázott, olyan, mint azt mondani, hogy Jézus Krisztus meggyilkolt valakit" – von párhuzamot Ri Dzsiszon.