Erdélyi kopó Eredete Honfoglaló őseink amikor megérkeztek a Kárpát-medencébe már használtak kopókat a vadászataikon segítőnek. Ezek a kutyák keveredtek az itt élő népek kutyáival. A XIX. században elterjedt kutyánk számított Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Két változat alakult ki a rövid lábú és a hosszú lábú erdélyi kopó. Az FCI ma csak a hosszú lábú erdélyi kopót ismeri el önálló fajtának. Törzskönyvezése a XX. század elején kezdődött, de rövidesen a világháború után megszakadt. Egy 1947-ben hozott románániai rendelet, dúvadnak minősítette és ezzel majdnem halálra ítélte a fajtát. 1968-ban Erdély területén sikerült találni egy vadász aki minden tiltás ellenére továbbra is tenyésztette az erdélyi kopókat. Erdélyi kopó kölyök eladó. Tőle származó két példány segítségével indult újra a magyarországi tenyésztése a fajtának. A romániai rendszerváltás után több erdélyi kopó is előkerült akiket szintén bevontak a tenyésztésbe. A fajta léte még napjainkban sincs teljes biztonságban mert populációja viszonylag kicsi.
Az erdélyi kopó ősi magyar vadászkutya, magyar kutyafajtáink egyike, Nemzeti Kincs. Feladata a gazda holmijának és birtokának őrzésén túl az volt, hogy a különféle vadászható vadfajok nyomát követve, hatalmas területeket beszaladva, a rókától a vaddisznón, szarvas-féléken, zergén, nyúlon keresztül a farkasig és a medvéig a megfelelő vadat puska elé terelje vagy falkában lefogva megölje, esetleg helyben tartsa ember-társa érkezéséig. Az erdélyi kopó nem vizsla, nem jön vissza húsz-harminc méter után, általában nem érdekli az apport. Nem állja a vadat, hanem nyomán haladva hajtja, sokszor húsz-harminc kilométeren keresztül. Ha megindult, belső késztetése, munka-parancsa elsőbbséget élvez gazdája utasításánál, billent a farkával, hogy hallotta, de megy a nyomon a vad után tovább. Erdélyi Kopó Kölyök – Rhoopro. Nem elég neki a labdázás a kertben, unatkozik ott, bármekkora területe is van, minek rohangáljon ott céltalanul, mikor nincs ott semmi érdekes…Az érdekli, mi történik kint, és tesz is érte, hogy megtudja…Mászhatatlan, áshatatlan, rághatatlan helyen lehet csak benntartani.
AZ ERDÉLYI KOPÓ FAJTAGONDOZÓ KLUBJA A jelenleg önálló jogi személyként valamint államilag elismert tenyésztői szervezetként működő Magyarországi Erdélyi Kopó Klub 2011 májusában vette át a stafétát a MEOE Erdélyi Kopó Klubtól, és változatlan szellemiséggel, a lehetőségek szélesebb körével viszi tovább a fajta ügyét. A Klub célja, hogy tájékoztassa az erdélyi kopó tulajdonosokat a fajtát érintő kérdésekről, szabályokról, összefogja és szakmailag segítse az erdélyi kopó tenyésztést, lehetőséget biztosítson a kopó tulajdonosok számára a kutyák munkaképességének kipróbálására, hasznosítására. Közös rendezvények szervezésével közelebb hozza egymáshoz a kopó tulajdonosokat, barátokat, érdeklődőket. Erdélyi kopó kölyök kutyát milyen korban érdemes elválasztani az anyjától?. A Klub kiemelt céljának tekinti továbbá a fajta ismertségének, népszerűsítésének elősegítését, fajta bemutatókkal, szóróanyagokkal, média szereplésekkel. A MEKK feladata továbbá, hogy az erdélyi kopó tenyésztését és eredeti feladatának megfelelő kipróbálását és használatát megkönnyítse elkötelezett tartói számára, kereteket biztosítson a minőségi kutyatenyésztésnek, egy növekvő létszámú törzskönyvezett, minősített állomány létrejöttének.
A felnőtt. A fiatal kopó azonban még bizonytalan önmagában, főleg idegen helyen, nem szívesen hagyja ott a falkáját. Csak később, ahogy fejlődik, tágul számára a világ, következik majd be az az idő, amikor idegen helyen is lesz elég bátorsága önmaga maradni, a vadat, a szagot választani. Ez körülbelül egy éves korában következik be. Ez előtt viszont még szabadon, autó, más kutya és ember-mentes helyen még sok mindent meg kell tanulnia. A kutyusoknak, nem csak a kopóknak, életük első évében, amíg a falka, a gazda a legfontosabb számukra, kell megtanulják a gazda, a vezető követését, a rá való figyelést, a figyelem megosztását, az embernyom és idegen helyen a saját kutyanyomának követését, szembe- és hátszélben is. Addig lehet és kell is nekik mindezt megtanulniuk, amíg elég bátrak nem lesznek az első idegen helyen való hajtásra. Hogy ne legyen neveletleneb(b)… » milyen kutya is az az erdélyi kopó?. Mert utána már csak hivatalos vadászaton hajthatnak vadászterületen szabadon, az erdőn lefalcolva a kilövésüket kockáztatják, így rájuk kerül a flexpóráz. A kiskutyákat tehát bepakolom az autóba, és számukra ismeretlen helyre viszem.
Ez csupán párszáz méter a tanyától, még az sem baj, ha hallják távolról a felnőttek ugatását, csak ismert szag ne legyen. Aztán kirakom őket, s eltávolodva az autótól, sétálni kezdek. A kicsi kutyák először csak követnek, de a második, harmadik alkalommal, vagy ha megállok, már bátorkodnak, szaglásznak, elindulnak felfedezni. Arra várok csak, hogy elfoglalják magukat, ne rám figyeljenek, s én akkor gyorsan elbújok. Először biztosan nem sikerül, mert nagyon figyelnek rám, de előbb-utóbb, hogy nem egyedül vannak, a tesók biztonságot jelentenek, bele-bele merülnek a jó erdei illatokba, és sikerül észrevétlen eltűnnöm a szemük elől. Ekkor döbbennek rá, a Dadus nincs, és kezdenek el keresni. Illetve, először kiabálni izgatottságukban. Az első időkben ezt a gyakorlatot érdemes szembeszélben csinálni, hogy én szélirányba bújjak, akkor hamarabb rájönnek a kicsik, merre is kell keressenek. Később fél majd teljes hátszélben is gyakoroljuk, mert ha légszimattal nem kapnak információt, le fogják tenni a kopók a talajra az orrukat, s ott a nyomok alapján pedig megtalálnak.
Mert ha nem tanítjuk és gyakoroljuk azt, hogy mindenki a családból legyen vezetője a kutyának, előfordulhat, hogy az eb lefalcol és hazamegy, ha a ritkábban látott gazda engedi szabadon.
Persze, profi nyomolvasó felnőtt kopó már ezen nem izgatja nagyon magát, úgyis megtalálja ember-barátját a nyomon, vagy ha nem, hát hazamegy, de kiskorában még sokkal jobban motiválható a gazda jelenlétének ideiglenes megvonásával. És ha fiatal korában rögzült benne, bármivel foglalatoskodik, a figyelme egy része azért az "eltűnős" gazdán legyen, sokkal jobban fogja tudni a kettős koncentrálást felnőtt korában. És talán kevésbé fog le látni, se hallani… A fenti gyakorlatokat variálhatjuk úgy is, hogy segítőt veszünk igénybe. Párunkkal együtt megyünk erdei sétára, és egyikünk megfogja a kutyát, eltereli a figyelmét, míg a másik elbújik. Aztán fordítva. Játszhatjuk ezt a családi kirándulás alkalmával is, a gyerekekkel. Ebben a szituban nem csak a nyomolvasást tanulja kedvencünk, hanem azt, hogy mindenkit keressen a családból, azt is, hogy mindenki megfogja őt, így mindenkinek engedelmeskednie kell, illetve mindenkihez kötődnie. Ha egy séta során felváltva fogjuk meg a párunkkal a kutyát, felváltva hívjuk el egymástól őt, akkor megelőzhetjük azt a problémát, hogy csak azzal legyen hajlandó sétálni menni a kedvenc, aki gyakrabban viszi ki.
Gyermekkorukban Andor és Judit, anyjuk szeretethiányától szenvedett, vadidegen férfiakat voltak kénytelenek kerülgetni a lakásukban, nem igazán értették, hogy mi miért történik velük. Judit a hegedülésbe menekült, majd felnőttként nyugatra emigrált. Ekkor még javában tartott a szocializmus, a párt megbízottja pedig felszólította a színművésznőt, hogy tegyen meg mindent a lánya hazatérése érdekében. Mivel a lánya hajthatatlan volt, ő viszont a karrierjét fontosabbnak tartotta még a gyerekeinél is, inkább csináltatott egy temetési szertartást a lányának, mondván: számára ettől kezdve megszűnt létezni, őt vele ne zaklassák többé. Ám mindez kevés volt a párttitkárnak, és egy komoly összezördülés után migrénre hivatkozva többé ki sem mozdult a lakásból az asszony. Ő így menekült el a valóság elől, szép lassan be is csavarodott. "(... ) azt, hogy hogyan élünk, egyébként nem nagyon lehet elmondani senkinek. Az ember nem mondhatja az anyjáról, hogy bolond. A nyugalom - Bartis Attila - konyv.de. Hogy adás után is nézi a tévét, hogy sorra szerelteti a biztonsági láncokat az ajtóra, meg ebéd közben feláll, mintha csak szalvétáért menne, a húskloffolóval összetöri a telefont, aztán visszaül elfogyasztani a maradék paradicsomlevest. "
De ha ettől el is tekintek, mert voltaképpen nehezen tudnám pontosan megfogalmazni azt is, miről szól a számomra talán legkedvesebb regény, a Száz év magány, akkor is itt van egy tény: marha nagy hiányérzet támadt bennem Bartis könyve után. S bár nem akartam, egyre visszhangzott bennem Müller Péter gondolata: az igazi írások jobbá teszik az embert. S ezt nem leltem meg ebben a könyvben. Pazar koporsóban is előbb-utóbb nyálkás takonnyá lesz a legszebb test is. Nem várom én a didaktikát, mert lóhimbilimbit várom, ha nagyon kilóg a lóláb, van, hogy engem is zavar. Nem várom a szájbarágást, de azért valahogy annál több a létezés, hogy "az élet szar dolog, / s ha végiggondolod / csattanónak ott van a halál". S fenntartom a jogot magamnak arra, hogy ne értsek a szépirodalomhoz, hiszen csak műkedvelő vagyok, vagy mi, gondolom. Blog.hu - nyitó. Maradt még bennem érdeklődés Bartis iránt, bár úgy fest, hogy az itteni vélemények szerint ez az eddigi legjobb könyve. Hm… Ó, igen: a csillagokra tekinteni dehogy, dehogy, dehogy kevés!
Így írok, mert ebben a formában tudom a számomra leghitelesebb mondatokat leírni. Ami azért fontos, mert ha számomra nem hiteles egy mondat, akkor esély sincs rá, hogy bárki más számára az legyen. Ha A nyugalom írásának időszakát kellene egyetlen fotóval visszaadnia, egyetlen képbe sűrítenie (tegyük fel, hogy ez lehetséges), mit ábrázolna az a kép ön szerint? A nyugalom - hangoskönyv. Egy munkaszobát. Csak ez nem állókép, hanem egy mozgásban lévő, végtelenített morf képsor lenne. Mondjuk Kubrick hófehér szobája az Űrodüsszeiá ból változik át lassan Lynch sakktáblapadlós, vörös függönyös szobájává, majd vissza. És a kettő között pillanatokra nyilván ott van a valóságos szobám. Olvastam önnel egy interjút, amiben arról mesélt, hogy A nyugalom kínai megjelenése után kapott egy kéthónapos ösztöndíjat, ami nagyon meghatározó volt, és Kína előtti, illetve Kína utáni szakaszokra osztotta az életét. Ha ugyanezt a felosztást megcsináljuk a könyvekkel, akkor mi a legmarkánsabb különbség A nyugalom előtti és A nyugalom megjelenése utáni írói életében?
Összefoglaló Tartalom: A főszereplő egy hajdani vezető színésznő, aki tizenöt éve megőrült. A lánya valószínűleg álnéven, valószínűleg Amerikában érdemes hegedűművész, aki minden hó elején pénzt küld, de 15 éve nem tud róla a család. A másik szereplő egy nő, aki ötven éves lesz, viszont jól tartja magát, és nem csak a színházi múltról tudna ezt-azt mondani. És van egy író, aki tizenöt éve levelezik őrült anyjával disszidált testvére nevében, és szerelme évekig nem hajlandó arról beszélni, mivel telt hajdan az élete...
Ha már tabudöntögetünk, miért csak majdnem léptetjük a fickót viszonyra a kedves mamával? Csak nem gyulladtunk be? Másodszor, hogy mindjárt az ellenkezőjét is számon kérjük, miért volt szükség egyáltalán ilyen mértékben a tabudöntögetésre? Hogyan és mitől válik ez a kétes anya-fiú kapcsolat a tizenöt éves status quo zálogává? Tán a pszeudofreudi megállapítás érvényesül itt, miszerint aki a felmenőjével bárminemű nexusba kerül, az vagy csak vele képes ezután, vagy senkivel sem? Ehhez nem lett volna muszáj a görög tragédiák hangulatát beidézni - elég lett volna egy hétköznapi "leválási zavar"-történet is. És ha már itt tartunk, megmagyaráz-e mindent az anya tébolya? Nem túl egyszerű magyarázat ez? Pláne, hogy egyáltalán nincs alkalmunk a megtébolyodás folyamatát végigkövetni. Olvasóként azonban jóindulatú szeretnék lenni, így aztán nem is kérdezek rá a szerelmi szál szentimentalizmusára. Hisz a hátborzongató motívumokat ellenpontozandó szükség van a tiszta szerelem megjelenítésére is. Természetesen nem a testiségre gondolok: itt konkrétan majdnem ugyanazok az események zajlanak, mint az anyát másodszereposztásban eljátszó szerkesztőnővel, ám a leírásuk közt - nem véletlenül - ég és föld a különbség.